A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-04 / 5. szám
RUDOLF TOBIS December végén, január elején láthatta a nagyközönség a bratislavai Művészetek Házában Rudolf Pribiš gyűjteményes tárlatát. Rudolf Pribiš 1913. március 19-én született Rajecen. 1931-ben érettségizett a trenténi reálgimnáziumban. A család jobb jövőt igyekezett biztosítani a fiúnak és tovább taníttatta. A prágai Károly Egyetem orvosi fakultásán be is fejezett hat szemesztert, majd szülei tiltakozása ellenére otthagyta az egyetemet, és beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, ahol O. Spaniel növendéke lett. Tehetségesnek bizonyult, hiszen már 1937-ben elnyerte az iskola díját a Strandon c. domborművéért. Már ekkor kitűnően formázta az emberi testet, s e képességének a későbbiek folyamán is nagy hasznát látta. Nem vesztek tehát kárba az orvosi karon szerzett anatómiai ismeretek. 1937— 39-ben katonai szolgálatát tölti, s így nem tudja befejezni tanulmányait az Akadémián. Már nem is tér vissza Prágába. 1940-ben Bratislavában telepedik le. 1941-ben Rómába készül, de azokban a háborús időkben mír nem jut ki, és bécsi útja sem járt sikerrel. Ott meg a felvételi vizsgákat késte le... Így csak a háború után tud diplomát szerezni, 1945-ben a prágai Akadémián. A kiállítást korai műveivel indította a rendezőség. A „Boncolás“ -sál (1936) s már említett Strandon c. domborművével (1937) kezdik a sort, ezeket követi a Magány, az Elet, a Vihar 11,, amelyeket a leginkább kiemelnek a művész korai munkái közül. Ezek a szobrok leginkább Rodin hatására mutatnak. A következő müvek már Bourdelle és Maillol hatáRészlet az 1848-as myjavai emlékműről (1969) sát tükrözik, A háború vége felé azután Pribiš már megtalálja saját kifejezési formáját, művészete a realizmus felé hajlik. Előszeretettel használja ebben az időben az állatszimbólumokat is (bika, lovak stb.) A második világháború befejezése után keletkezett munkái nagy részét a háború és a felkelés ihlette. Közös vonásuk a háború után alkotott emlékműveknek, hogy ahol csak lehet, a reliéfet alkalmazza. Ezek az emlékművek vagy realisztikusan megfogalmazott motívumokat ábrázolnak a harcok történetéből, vagy szimbolikus női figura hordozza a mondanivalót. A prievidzai Ellenállási emlékmű, amelyet 1949—51-ben alkotott, már új törekvést jelez. Itt már igyekszik levetkőzni a klasszicista hatásokat, melyek korai művei egy részét jellemzik, és áttér a stilizált — de mégis realista — formaképzésre. Ez az alkotása a dombormű és a szabad, álló szobor kombinációja. A talpazaton harci jeleneteket formál meg, míg a pilonon női alakot — a győzelem szimbólumát — helyezi el. A žilinai emlékművön elhagyva a reliéfet, csak háromdimenziós szoboralakokat alkalmaz. Az ötvenes évek végén megbízták a Slavínon felállítandó szovjet hősi emlékmű bronzkapujának megalkotásával. Pribiš két fázisban készíti el a kapu külső és belső tábláit. A kapu külső lapját nyolc mezőre osztja s ezeken a fasizmus kegyetlenségét jeleníti meg, míg a belső táblákon a békés országépítés jeleneteit ábrázolja. Ezeken a domborműveken már teljesen kikristályosodott önálló stílusa. Határozottan megformált csíkokból áll össze a motívum az egyes jeleneteken. Ez a mű meghozta az első hivatalos elismerést is. 1961-ben megkapta a Klement Gottwald Állami díjat. 1958-ban két monumentális domborművet készít a bratislavai transzfúziós állomás részére, 1969-ben pedig megalkotja A haza dala című reliefjét a phenjani csehszlovák követség számára. Az elmúlt évtized is termékeny munkában telt el. A dudincei (gyügyi) fürdő részére befejezett egy kerti plasztikát, elkészítette néhány szlovákiai főiskola insigniumait, valamint a slavíni emlékmű bronzkapujának belső tábláit (1967-ben). Utolsó nagy alkotásai közé tartozik a myjavai 1848-as emlékmű és a CSKP ötvenéves jubileuma alkalmából kiírt pályázaton első díjat nyert Dicsőség a munkádnak című dombormű. A myjavai emlékmű megalkotásáért 1971-ben megkapta a nemzeti művész kitüntető címet. A tárlatról szólva még meg kell említenünk, hogy ez az utóbbi évek legnagyszerűbb gyűjteményes kiállítása volt a Szlovák Nemzeti Galéria rendezésében. TALIGA ISTVÁN Ülő akt, ceruzarajz (1946) Felnőtt énekkarok országos minősítése A Csemadok Központi Bizottsága a Népművelési Intézettel karöltve meghirdeti a csehszlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos minősítését. A minősítés célja elsősorban az énekkarok aktivizálása, fellépési lehetőségek teremtése, az énekkarok találkozása egy-egy hangversenyen, egymásnak meghallgatása, és nem utolsósorban az énekkarok munkájának szakmai irányítása és szakszerű kiértékelése. A minősítés fokozatai: 1. aranykoszorú, 2. ezüstkoszorú, 3. bronzkoszorú. Az arany-, ezüst-, és bronzkoszorús énekkar cím elnyerésére indított minősítésen részt vehet minden felnőtt énekkar, amely legalább két éve működik és már nyilvánosság előtt szerepelt. A minősítés önkéntes, az énekkaroknak részvételi szándékukat a Csemadok Központi Bizottsága kultúrosztályának címére kell bejelenteniök. A miA komárnói (komáromi) „Egyetértés“ dalárda (Prandl felv.) nősítésre benevező énekkar legalább egy hónappal a hangverseny időpontja előtt küldje be jelentkezését. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a pályázat szervezői felvegyék a kapcsolatot az együttessel és az előkészületek után rögzítsék a hangverseny pontos időpontját. A minősítés követelményei: 1. Az előadás (hangverseny) művészi színvonala. 2. Az együttes belső élete és zenei nevelőmunkája, kapcsolata a közönséggel és zenei nevelő munkájának hatása a közönségre. 1. Az énekkarok művészi színvonalának megállapítása a hangversenyen nyújtott teljesítmény alapján történik. Az értékelést 3—5 tagú bíráló bizottság végzi. A bíráló bizottságot a Központi Zenei Tanácsadó Testület javaslatára a Csemadok KB titkársága és a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya nevezi ki. A bíráló bizottság minden hangversenyt meghallgat az énekkarral közösen kitűzött időpontban. 2. A belső élet és az énekkaron belül végzett zenei nevelő munka elbírálása fontos része a minősítésnek. Az énekkarok színvonalának fejlődése ugyanis csak igényes és következetes zenei nevelőmunkával párosulva képzelhető el. A közönséggel való kapcsolat nem más, mint a népművelési munkában való aktív részvétel, a kórus nevelői ráhatásának állandó kiterjesztésére irányuló törekvés. Ennek különböző formái: önálló est, közreműködés más rendezvényeken, közös hangverseny stb. A népművelési munkában való részvétel követelményeinek teljesítése a benyújtott munkanaplók, krónikák és egyéb dokumentumok (plakátok, műsorfüzetek, újságcikkek stb.) alapján mérhető le és értékelhető. A minősítés alapjául szolgáló két feltételnek (1. és 2. pont) együttesen kell megfelelni. A tényezők elbírálása jellegüknek megfelelően két szinten történik. 1. A művészi teljesítmény elbírálását a hangverseny-produkció alapján az országos áttekintéssel rendelkező bíráló bizottság végzi. 2. A nevelő munka felmérését és minőségi elbírálását a beküldött „M ir ő s í t é s i lap“ és az előbb felsorolt dokumentumok alapján a Központi Zenei Tanácsadó Testület elnöksége végzi. A két szinten történő elbírálás a minősítés eredményeinek országos összegezésében egymás mellett jelentkezik mint 1. A művészi munka rangsorolása, 2. A nevelő munka rangsorolása. A nevelő munka eredményei nem helyettesíthetik a művészi teljesítményt és megfordítva a művészi teljesítmény nem pótolhatja a nevelő munkát. A minősítési eljárás lebonyolítása A fokozatok odaítélése énekkari bemutatókon, hangversenyeken, találkozókon és fesztiválokon történik. A „Minősítési lap“ nyomtatványokat a jelentkezés után megküldik az énekkaroknak, ezt a karnagy és a vezetőség kitölti, és visszaküldi az előbb
