A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-16 / 28. szám

A rappiak egy csoportja ••• Őszinte szóval a Hétről Beszédének további részében kitért lapunk hárornkoronás árára is. Köztudott, hogy az utóbbi években megdrágult a papír, ez év január elsejétől pedig — mióta a kassai nyomdában nyomják a lapot és mind a huszonnégy oldala mélynyomásos — a nyomdai költségek is megkétszereződtek, azonkívül a Posta Lapterjesztő Vállalata is magasabb százalékot von le a terjesztésért. Ezek a tények tették indokolttá az áremelést. Felvetődött a kérdés, mi is a helyzet valójában, tényleg magas ez a háromkoronás ár? A vélemények megoszlottak: egyesek szerint igen, a többség szerint nem. A beszélgetésből kitűnt, hogy a dolgozók jól keresnek, jól élnek, sőt, nap mint nap tizek, százak, ezrek térnek be a kocsmába, ivókba és gondolkozás nélkül „behajintanak" három-négy féldecit, a kártyaasztaloknál szemrebbenés nélkül Polyák Lászlóné elveszítenek húsz-harminc koronát és oda se neki! A felszólalók továbbá azt is megállapították, hogy lapunk színes, tartalmas, sokrétű, mindenki megtalálhatja benne az ízlésének és az érdeklődésének megfelelő olvasmányt. Ezzel szemben Pásztor Barnabás körorvos — lelkes Csemadok-tag és előfizetője a lapnak — a bátrabb hangvételt hiányolta. írhatnánk a Hétben arról is — hozta fel példának —, hogy Rappon nincs magyar oktatásnyelvű óvoda, holott a lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. írni írhatnánk róla, iga^ azzal azonban nem hiszem, hogy megoldódna a kérdés. Egyedül a szülőkön múlik, tőlük függ, hogy milyen tannyelvű óvodába akarják járatni a gyermekeiket. Kérelmükkel semmiképp sem követnének el törvénysértést, hiszen az országban több száz magyar tannyelvű óvoda működik. Kérelmük elmulasztásáért csakis saját magukat okolhatják. Több fiatal is részt vett a beszélgetésen. Közülük az egyik csinos és okos kislány szintén felszólalt. Bíráló hangon elmarasztalta a falu fiataljait, mondván, hogy legnagyobb részük távol tartja magát mindentől, s hogy kevés bennük a kezdeményező készség, egyszóval: lépten-nyomon közönynyel találkozik az ember, közönnyel, amit nem tud mivel indokolni, hiszen soha ilyen jó nem volt még az ifjúság helyzete. Érzésem szerint a kislány valahol itt tapintott rá az igazságra. Közöny, érdektelenség! Ez veszélyes tünet egy községen belül, de még veszélyesebbé válhat, ha kiterjed az egész társadalomra. Mi is a helyzet tulajdonképpen? Az emberek lótnak-futnak, hajszolják magukat, építkeznek, gyönyörűen berendezkednek, autót vásárolnak — eddig rendben is lenne a dolog, de közben megfeledkeznek arról, hogy egy nagy közösségben élnek, mellyel szemben kötelezettségeik is vannak. Építik a maguk kis szűk világát, millió parányi szigetet, melyen „hajótöröttként" akarnak élni. Nem barátkoznak, a közügyek iránt nem érdeklődnek, nem művelődnek, nem olvasnak ... nem olvasnak? Sokan olvasnak, mégsem elegen! Valahol itt van a baj: az a fontos, hogy jól laktam, fene se törődik a lelki táplálékkal! Még valamit a lap színvonalának a kérdéséhez; országjárás közben sokszor halljuk a vállvonogató hümmögést: „pocsék, rossz a lap, lehetne jobb is". Mikor azonban konkrétumra kerül a sor, megáll a tudomány. Sőt, ha előveszünk egy-egy számot és közösen átlapozzuk, a végén azt a megjegyzést halljuk, hogy: „véletlenül ez a szám nem rossz, érdekes, jó". Vagyis — sajnos — arra a következtetésre jutunk, hogy az illető nem ismeri, egyáltalán nem olvassa lapunkat, csupán valahol valakitől hallotta, hogy rossz a Hét, hát ő is minden meggondolás nélkül tovább gyűrűzteti ezt a gondolatot. Ezzel persze nem azt akarom állítani (a cigány is a maga lovát dicséri), hogy mi csináljuk a világ legjobb, legszínvonalasabb képes hetilapját, nem. Mindig figyelembe vesszük és elfogadjuk olvasóink jószándékú bírálatát és javaslatát lapunk színvonalának az emelése érdekében. Beszélgetésünk további részében sok okos és hasznos javaslat hangzott el. Néhányat közülük megemlítek, hátha termékeny talajba hull a gondolat. Jónéhány ezerrel bővülne az olvasók tábora, ha a Csemadok helyi szervezetek vezetőségi tagjai megrendelnék a lapot, s egyben kötelezettséget vállalnának egy-egy előfizető szerzésére; ha az egységes földművesszövetkezetek, könyvtárak, fodrász- és borbélyműhelyek, nemzeti bizottságok, fogászati-és orvosi rendelők s a vendéglátóipar is megrendelne néhány példányszámot. Aztán itt van a magyar pedagógu— Ha mindannyiunk szívügye lesz a Hét, nem lehet baj... v