A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-06 / 31. szám

Magasból jó a kilátás A folyamőrök csónakokkal száguldanal Két világ: határán Csehszlovákia két világ — a szocialista és a kapitalista világ — határán fekszik. Csehország jó részét körülöleli a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria. Szlovákia csak nagyon rövid részen határos Ausztriával, de ez nagyon fontos szakasz. Az elmúlt évek igazolják ezt, mert a kémek, bűnözők, s határsértők egész sorát tartóztatták fel határőreink és polgári segítőtársaik. Az első köztársaság idején és a felszabadulást követő években is hivatásos őrök teljesítettek szolgálatot a határokon. Bár közülük sokan odaadó, áldozatkész munkát végeztek, mégsem volt eléggé biztonságban a határ, és ezért már 1949-ben sorkatonasággal erősítették meg őket. A hidegháborús években nemcsak a kémektől, csempészektől, szöknivágyóktól kellett védeni az országot, hanem esetleges katonai támadásoktól is. Ezért húsz évvel ezelőtt a Nemzetgyűlés törvényt fogadott el az államhatárok védelméről és azóta politikailag legöntudatosabb, edzett, bátor katonáink állnak őrt a több mint 2000 km hosszú nyugati határokon. Az államvédelemről szóló törvény meghozatalának évfordulóján tartják a Határőrség Napját. Az idén voltak a legbensőségesebbek az ünnepségek, most kapták a kötelességüket legjobban teljesítő katonák, kollektívák a legtöbb elismerő kitüntetést. Sokan közülük olyanok, akik húsz éve képezik a katonákat a nehéz feladatokra, és irányítják a határőr-egységek tevékenységét. pe nemcsak katonákat tüntettek ki, hanem a határ mentén lakó segédszerveket, úttörőcsapatokat, egyéneket, akik jelentősen segítik a katonák munkáját. Frantiäek Sadek, a határőrség parancsnoka elismerően jelentette ki, hogy 1970-ben a határsértők 22 százalékát a polgári lakosság segítségével tartóztatták fel. A KEK HATÁR OREI A kék határ védői a folyamőrök. Dévény várától Párkányig (Stúrovo) ők száguldoznak motorcsónakjaikon és messzelátókkal figyelik a vén Duna tükrét és partjait. A magyar határőrséggel jó szomszédi a viszony, szoros az együttműködés. A mieinknek fele annyi gondjuk sincs tehát a 150 km magyar—csehszlovák határon, mint a rövid osztrák határszakaszon, ahol a bátor katonáknak, parancsnokaiknak sokszor kellett életük kockáztatásával közbelépniük. Az elmúlt napokban a határőrség egyik hajójának tanácstermében dr. Anton Nemec alezredes emlékezett meg a küzdelmes két évtizedről. — Ahogy változott a nemzetközi helyzet, úgy alakult a mi munkánk — jelentette ki többek között a parancsnok. — A hidegháborús években főleg a kémek ellen kellett felvenni a harcot. A magyarországi ellenforradalom idején más országokból is nálunk próbálkoztak törvénytelen határátlépéssel. Aztán eléggé nyugodt évek következtek, s jelentősen csökkent a határsértők száma. Lényegében akkor kezdtünk el gazdálkodni, kertészkedni, segíteni munkaerővel a határmenti szövetkezeteket. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem álltunk a vártán. Az 1968-as események állítottak bennünket a legnehezebb feladat elé. Szerencsére gyorsan konszolidálódott nálunk a helyzet és biztosan kezünkben tartottuk a határok védelmét. Talán annak örülünk a legjobban, hogy akkor is, most is megértéssel segítik a munkánkat a határ mentén élő emberek. Jó tudni, hogy nemcsak mi védjük az ország határait. Kíváncsiak voltunk, hogy valóban a fiatalok soraiból kerül-e ki a legtöbb határsértő. Kiderült, hogy nem. Több a középkorú, akik különböző büntetések elől menekülnek. Tavaly a legifjabb szökni vágyó egy 14 éves legényke volt, a; nem merte hazavinni a rossz bizonyi ványát. Különben az utóbbi időbí inkább NDK és lengyel állampolgáro valamint más országbeliek próbálko: nak átjutni nálunk a határon. A baráti beszélgetés után beszál tunk a folyamőrség egyik motorcsc nakjába. Csattant a parancs... Fe berregtek a motorok, s máris szelte a vizet a csónakok. A vén folyó ár; ellen is gyorsan haladtunk az osztré határ felé. Szemléltük a tájat, s é vezet volt visszatekinteni a szétsze vízre s ahogy a hullámok szlkrázv összecsapódnak. A motorcsónak háromtagú legénys« ge közül egy fiatal, lányos arcú fi távcsővel szemlélte a látóhatárt. Eg) szercsak abbahagyta és hirtelen b< szólt a parancsnoknak: — Mintha fuldokolna valaki. Gyorsították az ütemet. Néhány méternyire megálltunk, s a vízben szakállas fiatalember egy szöszi nyal összekapaszkodva lubickolt. A folyamőrök fellélegeztek. A racsnok szigorúan rászólt a sekre. — Nem tudják, hogy itt tilos a füt dés?! — Nem — remegte ijedten a lány Jurccko Juraj alezredes több mint húsz éve szolgál a határon Tovább szolgálok — jelentette ki Aszenák László szakaszvezeti