A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-06 / 31. szám

ka, s szétválva egymástól elúsztak a jobb part irányába. — Ezek ugyan átejtettek — jegyezte meg az őrtálló. — Igaz, bárcsak mindig így lenne. — S valóban találkoznak fuldoklókkal? — kíváncsiskodtam. — De még mennyire! Jól jönne anynyi százas, ahányat megmentettünk. Rövidesen az osztrák határ mentén jártunk. Odaát a „csendes emberek" üldögéltek, s türelmesen várták a jószerencsét. A Morva folyó torkolatánál kiszálltunk, hogy autóbuszon folytassuk az utunkat a határ mentén. Mellettem, egy napbarnított arcú, tagbaszakadt őrnagy ült. Beszélgetésbe elegyedtem vele, s rövidesen kiderült, hogy a petrialkai részleg parancsnoka. Jureéko Juraj több mint húsz éve védi a határt. Sokfelé szolgált a tapasztalt határőrtiszt. Most is, mint mindig, nagyon fontosnak tartja a jó kapcsolat megteremtését a határmenti községekkel. — Az előbbi helyemen a sekulei (bfeclavi járás) szövetkezet vezetőjével szoros kapcsolatot tartottunk fenn. Ha segítség kellett nekik, szívesen mentek a fiúk, mert az elnök mindig megvendégelte őket. Remélem a petrialkai szövetkezettel is szót értünk majd. Az ő földjeik közvetlen a határon vannak, de ezért nagy szükség van az együttműködésre. Az őrnagy mesél a legifjabb határőrök munkájáról. A pionírok rendszeresen gyakorolnak és kutyákkal járják a határt. Idén márciusban egy háromtagú pionírcsapat Horvátjárfalun (Jarlovce) az ottani parancsnok engedélyével elindult határszemlére. Egyszercsak egy gyanús egyénre lettek figyelmesek. összesúgtak. Kettejük tovább is figyelemmel kísérte az idegent, a harmadik pedig elszaladt figyelmeztetni a határőröket. A határszolgálatot riadóztatták, s rövidesen elfogták az illetőt, aki valóban Ausztriába akart szökni. Beszélgetés közben észre sem vettük, hogy virágdíszben pompázó ka-1 szárnya udvarába érkeztünk. Kissé körülnéztünk a példás rendű legénységi szobákban. Aztán szóba elegyedtünk a katonákkal, tisztekkel. TOVÄBB SZOLGÁLOK Szokás szerint többtől megkérdeztem, hová valósi. Opava, Pardubice, Cífer, s ki tudja, a szélrózsa melyik irányából kerültek a fiúk a Morva folyó mellé. Egy gépkocsivezetővel beszélgető fiatalember Karvát említette. Hirtelen eszembe jutott, hogy az a komáromi járásban van. A karvai Aszenák László másodéves, civilben mezőgazdasági technikus. — Nincsenek nyelvi gondjai? — érdeklődtem a fiatalembertől. — Nekem mindegy, beszélek magyarul, szlovákul meg csehül is. — Persze, nincs mindenki így. — Egyeseknek eleinte vannak nehézségeik. De aztán belejönnek. Még udvarolnak is szlovákul. — És van kinek? — Nem vagyunk mi olyan anyámasszony katonái — mondta nevetve. — Ha már a legagyafúrtabb kémet is megtaláljuk a sötét éjszakában, nappal vagy neonfény mellett csak ráakadunk egy miniszoknyára. Igaz, hat kilométert kell kutyagolnunk, de megéri. — Várja már a leszerelés napját? — Őszinte leszek — komolyodott el. — Lehet, hogy nem mondok búcsút a katonaságnak. Megszoktam, s alighanem aláírok néhány évet. A szakaszvezető acélszürke szeme bátorságot árul el. Azt hiszem, ilyenekre van szükség a határőrségnél. Mert oda kemény legények kellenek, mind fizikailag, mind lelkileg. Olyanok, akik dacolnak az időjárással, sa ha kell, életük kockáztatásával is helytállnak. De nemcsak rettenthetetlenekre van szükség, hanem politikailag fejlettekre, akik tudják, hogy a proletár internacionalizmus szellemében védik a két világ határát. TÓTH DEZSŰ hazahívják a játékba belemelegedett gyermekeket. Néhányan éppen most hagyják el a házat. A szomszédék kamasz fia egy rakás pajtással moziba indul, Huszárék látogatóba mennek. Ilonka szőke haja világít az alkonyatban. Könnyedén lépked fehér ruhájában. Randevúra siet. Az úttesten egy Fiat három rövidet tülköl, fölöttünk kinyílik egy ablak: igen, már indulok. A fürdőszobákban ismét zuhog a víz. Az egésznapi kalandokban, játékban megizzadt gyerektestek elmerülnek a vízben, habzik a szappan. A szobákba bevilágít a hold sarlója, a családok nagy része a Tv körül gyűlik össze. Az orvosházaspár a harmadikról elindul szokásos esti sétájára. A fiatalasszony őszre kisbabát vár, talán ezért is a rendszeres esti séta, de meg oly szépek a nyári esték! Kár valamennyit a négy fal között tölteni. A ház fiataljai is kimennek még egy kis esti beszélgetésre, fel-felhallik a lányok, fiúk nevetése, cigaretták apró parazsa is szentjános bogárként felizzik a sötétben. Tándor bácsi megy az éjszakai műszakra. A rádiókat, tv-ket lehalkítják, ne zavarják a szomszédot, ha pihenni akar. Az est némaságát csak itt-ott töri meg egy későn jövő lépte. Szerelmespár suttogása olvad össze a szellőben hajló fák, bokrok leveleinek zizegésével. Ilonkát kísérte haza talán a fiúja, A gyepre kivetődő fényfoltok is sorjra eltűnnek. A ház lepihent. Éjszaka van. A neonlámpák zöldes fénye fürdik a tó csendes tükrében, mig lassan fordul a Föld, és kelet felől megindul valami halvány derengés. Az emberek másik oldalukra fordulnak, most legédesebb az álom. A mi házunk táján nincs kakas. A hajnal jöttét az első villamos csilingelése jelzi, vagy Marek bácsi ébresztőórája. Megszólalnak a verebek is, zsinatot tartanak a gyepen. Egyre nagyobb erővel árad szét a világosság. Az új nap megszületett. ORDÓDY KATALIN PRANDL SÁNDOR felvételei o o o o o A mi házunk egy napja íam, hogy Vrána úr zsákmánnyal tért volna haza. A lift megint csaknem szünet nélkül búg. Kiözönlenek a ház gyermekei kiadós alvás és reggeli után megkezdik napi programjukat. Ki fürdőruhában, napolajjal, pléddel felszerelve a tóhoz igyekszik, kit az üzletbe küldenek ezért, azért. A negyedik emeleten a nyitott ablakból szól a rádió, Kulcsár Annuska porszívózik, s ez a ténykedése nem zavarja meg abban, hogy a pattogó dzsesszmuzsikát is élvezze, amit a rádió teljes hangerővel továbbít. Annuska jövőre érettségizik és ő a mi házunk koronázatlan szépségkirálynője. Nagyon színes egyéniség, mert amellett, hogy takarít és gyakran látom teli bevásárlószatyorral is ballagni a piacról, szenvedélyesen gitározik, sőt, a házbeli kamaszok közé is beállt már nemegyszer futballozni. A gyerekek már mind kiözönlöttek a ház köré és zsivajgásukban elveszik a villamosok, autók zaja. A nagymamák és nyugdíjasok is ilyenkor hagyják el a házat. Ki az üzlet felé tart, ki unokát sétáltat, de némelyik nagymama nem átall a fodrászhoz sem elmenni ilyenkor. „Most nincsenek sokan, én meg ráérek ilyenkor". A nyitott konyhaajtókon étvágygerjesztő illatok szállnak. A sült illata keveredik a meggyeslepényével. Dél van. A ház környékére ráül a csend. A hancúrozó gyerekcsapat, a vakációzó fiatalság beözönlik a rétről, a tóról, a nyitott ablakokon át csak az evőeszközök, tányérok zaja hallik. Elsőnek a postás-néni tűnik fel. Mindennap ebben a kora délutáni órában jön. Aki nagyon vár valami levelet, az már az ablakból pillantgat, vagy a ház kapujában várja. A fiatalok ismét leözönlenek, s a jövő-menő autóbuszokból, villamosokból egyre gyakrabban lépnek lea munkából hazatartó emberek. Nicsak, Piroska is hozza már a bölcsődéből a kisbabát, a kocsi alján csomagok, mert útközben már bevásárolt. A gyerekek a szülök elé szaladnak, mit csináltál egész nap, nem rosszalkodtál? Elhoztad az üvegestől az ablakot? A tejet visszaraktad a jégszekrénybe? Megvetted nekem anyu azt a frottírzoknit amit megígértél? Ugye csinálsz ma este barackos gombócot vacsorára? Kezdődik a családi élet, de most nem kérik számon a gyerekektől, hogy miként áll a holnapi leckékkel. Inkább a hétvégi terveket szövögetik a kicsinyek és nagyok. Itt-ott bekapcsolják a Tv-ét, megöntözik az erkélyek virágait, egyegy feledékeny háziasszony még sietve lohol az Önkiszolgálóba csukás előtt, hogy megvegye amire szüksége van. Olyan a mi házunk, amit ma szer-O a

z

országban az új lakótelepeken építenek. Sok család lakik benne. Q Hajnali ötkor, alighogy az autó" buszok első járata elrobog, a ház Oelőtti gyepre sárga négyszög rajzolódik. Ezt a négyszöget, ha ébren va, gyok és kinézek, akkor is látom már, O mikor nincs ott. Nyáron korán hajnalodik és nincs villanyra szükség. Q A sárga folt ugyanis Marekék konyhaablakából vetítődik a gyepre, vagy Oa hóra, évszakok szerint. Marek bácsi hatra jár a Slovnaftba dolgozni, ., ő tesz vesz, készülődik már kora O reggel a konyhában. Ügy tudom, nyugdíjba készülődik. Furcsa lesz, Q ha egyszercsak nem gyullad ki a fény reggel ötkor az ablakban. OKezdődik a nap. Az életnek egyre több jele mutatkozik, álmos, mocor. gó szemek, a fürdőszobában meg' csavarják a csapokat, zúdul a frissítő víz. o o o o o Valaki jár a házban. Emeletről emeletre, s itt is, ott is letesz az ajtók elé egy-egy üveg tejet, zacskóban péksüteményt, aztán rövidet: határozottat csenget: megjött a tej. Q Ajtók nyílnak és csukódnak, aztán a folyosóra rövidesen kiáramlik a frissen főzött kávé illatos gőze. Az élet tempója felgyorsul, az emberek egymás után hagyják el a házat. Várja őket a napi munka. Szakadatlanul zúg a felvonó. Mindenki kifelé O siet, csak az újságkihordó tart befelé. Néhányan elcsípik az előcsar-Q nokban, a kapuban, s ezek újságja nem a postaládába, hanem a zsebbe kerül, hogy mindjárt a villamoson, vagy autóbuszban elővegyék és érteo o süljenek a legfrissebb politikai és \J sporteseményekről. Fél nyolckor, majdnem az utolsók között hagyja Q el a házat az optimista Piriké, aki minden reggel azt hiszi, akár bőr Q maxikabát ring karcsú derekán, akár forró nadrágocská'oan siet munkába (mindenképpen fehér köpeny kerül aztán rá, mert fodrásznő), hogy az idő majd az 6 öltözködése szerint O igazodik. Néhány autó már hangos durrogás közben elstartolt, néhány Q pedig most indul, kiverve sok szeméböl is az álmot, akik eddig párnába fúrva fejüket, makacsul tudomást nem véve a reggeli zajokról, aludtak. Q Valami hiányzik. Kilépek az erkélyre, hogy a virágaimat friss víz-Q zeí lássam el, mert a nap forróságot ígér. Valami hiányzik. Aztán ráébredek: a gyerekek hada szokta elhagyni ilyenkor a házat, táskásán, iskolába menet. Vakáció van. \J Kutyavakkantást hallok. Tudom ez Vrána úr kutyája. A hatodikon lak-O nak. Vrána úr, az elsők között távozott a házból, s szép, zsemleszínű Q vizslájával már visszatérőben van. Nem járt messze, csak itt a tónál. ., 0 ugyanis nem vadászni jár a vizs••) Iával, hanem halászni, illetve horgászni. Üldögél mozdulatlanul a víz-O be dobott horoggal, a kutya meg kiszaladgálja magát a tó körül. Még Q egyetlen, de egyetlenegyszer sem lát-Fakulnak a színek, a gyepre árnyék borul, a nap fényes arca eltűnt a szomszéd ház mögött. Az ablakokból egyre több sürgetés hallatszik,