A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-06 / 31. szám

ka, s szétválva egymástól elúsztak a jobb part irányába. — Ezek ugyan átejtettek — jegyezte meg az őrtálló. — Igaz, bárcsak min­dig így lenne. — S valóban találkoznak fuldoklók­kal? — kíváncsiskodtam. — De még mennyire! Jól jönne any­nyi százas, ahányat megmentettünk. Rövidesen az osztrák határ mentén jártunk. Odaát a „csendes emberek" üldögéltek, s türelmesen várták a jó­szerencsét. A Morva folyó torkolatánál kiszáll­tunk, hogy autóbuszon folytassuk az utunkat a határ mentén. Mellettem, egy napbarnított arcú, tagbaszakadt őrnagy ült. Beszélgetésbe elegyedtem vele, s rövidesen kiderült, hogy a petrialkai részleg parancsnoka. Jureéko Juraj több mint húsz éve védi a határt. Sokfelé szolgált a ta­pasztalt határőrtiszt. Most is, mint mindig, nagyon fontosnak tartja a jó kapcsolat megteremtését a határmenti községekkel. — Az előbbi helyemen a sekulei (bfeclavi járás) szövetkezet vezetőjé­vel szoros kapcsolatot tartottunk fenn. Ha segítség kellett nekik, szívesen mentek a fiúk, mert az elnök mindig megvendégelte őket. Remélem a petr­ialkai szövetkezettel is szót értünk majd. Az ő földjeik közvetlen a hatá­ron vannak, de ezért nagy szükség van az együttműködésre. Az őrnagy mesél a legifjabb határ­őrök munkájáról. A pionírok rendsze­resen gyakorolnak és kutyákkal járják a határt. Idén márciusban egy három­tagú pionírcsapat Horvátjárfalun (Jar­lovce) az ottani parancsnok engedé­lyével elindult határszemlére. Egyszer­csak egy gyanús egyénre lettek figyel­mesek. összesúgtak. Kettejük tovább is figyelemmel kísérte az idegent, a harmadik pedig elszaladt figyelmez­tetni a határőröket. A határszolgála­tot riadóztatták, s rövidesen elfogták az illetőt, aki valóban Ausztriába akart szökni. Beszélgetés közben észre sem vet­tük, hogy virágdíszben pompázó ka-1 szárnya udvarába érkeztünk. Kissé körülnéztünk a példás rendű legény­ségi szobákban. Aztán szóba elegyed­tünk a katonákkal, tisztekkel. TOVÄBB SZOLGÁLOK Szokás szerint többtől megkérdez­tem, hová valósi. Opava, Pardubice, Cífer, s ki tudja, a szélrózsa melyik irányából kerültek a fiúk a Morva folyó mellé. Egy gépkocsivezetővel be­szélgető fiatalember Karvát említette. Hirtelen eszembe jutott, hogy az a komáromi járásban van. A karvai Aszenák László másodéves, civilben mezőgazdasági technikus. — Nincsenek nyelvi gondjai? — ér­deklődtem a fiatalembertől. — Nekem mindegy, beszélek ma­gyarul, szlovákul meg csehül is. — Persze, nincs mindenki így. — Egyeseknek eleinte vannak ne­hézségeik. De aztán belejönnek. Még udvarolnak is szlovákul. — És van kinek? — Nem vagyunk mi olyan anyám­asszony katonái — mondta nevetve. — Ha már a legagyafúrtabb kémet is megtaláljuk a sötét éjszakában, nap­pal vagy neonfény mellett csak rá­akadunk egy miniszoknyára. Igaz, hat kilométert kell kutyagolnunk, de meg­éri. — Várja már a leszerelés napját? — Őszinte leszek — komolyodott el. — Lehet, hogy nem mondok búcsút a katonaságnak. Megszoktam, s alig­hanem aláírok néhány évet. A szakaszvezető acélszürke szeme bátorságot árul el. Azt hiszem, ilye­nekre van szükség a határőrségnél. Mert oda kemény legények kellenek, mind fizikailag, mind lelkileg. Olya­nok, akik dacolnak az időjárással, sa ha kell, életük kockáztatásával is helytállnak. De nemcsak rettenthetet­lenekre van szükség, hanem politikai­lag fejlettekre, akik tudják, hogy a proletár internacionalizmus szellemé­ben védik a két világ határát. TÓTH DEZSŰ hazahívják a játékba belemelegedett gyermekeket. Néhányan éppen most hagyják el a házat. A szomszédék kamasz fia egy rakás pajtással moziba indul, Huszárék látogatóba mennek. Ilonka szőke haja világít az alko­nyatban. Könnyedén lépked fehér ruhájában. Randevúra siet. Az út­testen egy Fiat három rövidet tül­köl, fölöttünk kinyílik egy ablak: igen, már indulok. A fürdőszobákban ismét zuhog a víz. Az egésznapi kalandokban, já­tékban megizzadt gyerektestek elme­rülnek a vízben, habzik a szappan. A szobákba bevilágít a hold sar­lója, a családok nagy része a Tv körül gyűlik össze. Az orvosházaspár a harmadikról elindul szokásos esti sétájára. A fiatalasszony őszre kis­babát vár, talán ezért is a rendsze­res esti séta, de meg oly szépek a nyári esték! Kár valamennyit a négy fal között tölteni. A ház fiataljai is kimennek még egy kis esti beszélge­tésre, fel-felhallik a lányok, fiúk ne­vetése, cigaretták apró parazsa is szentjános bogárként felizzik a sötét­ben. Tándor bácsi megy az éjszakai műszakra. A rádiókat, tv-ket lehalkítják, ne zavarják a szomszédot, ha pihenni akar. Az est némaságát csak itt-ott töri meg egy későn jövő lépte. Sze­relmespár suttogása olvad össze a szellőben hajló fák, bokrok levelei­nek zizegésével. Ilonkát kísérte haza talán a fiúja, A gyepre kivetődő fényfoltok is sorjra eltűnnek. A ház lepihent. Éj­szaka van. A neonlámpák zöldes fénye fürdik a tó csendes tükrében, mig lassan fordul a Föld, és kelet felől meg­indul valami halvány derengés. Az emberek másik oldalukra fordulnak, most legédesebb az álom. A mi házunk táján nincs kakas. A hajnal jöttét az első villamos csi­lingelése jelzi, vagy Marek bácsi ébresztőórája. Megszólalnak a vere­bek is, zsinatot tartanak a gyepen. Egyre nagyobb erővel árad szét a világosság. Az új nap megszületett. ORDÓDY KATALIN PRANDL SÁNDOR felvételei o o o o o A mi házunk egy napja íam, hogy Vrána úr zsákmánnyal tért volna haza. A lift megint csaknem szünet nél­kül búg. Kiözönlenek a ház gyerme­kei kiadós alvás és reggeli után meg­kezdik napi programjukat. Ki fürdő­ruhában, napolajjal, pléddel felsze­relve a tóhoz igyekszik, kit az üzlet­be küldenek ezért, azért. A negye­dik emeleten a nyitott ablakból szól a rádió, Kulcsár Annuska porszívó­zik, s ez a ténykedése nem zavarja meg abban, hogy a pattogó dzsessz­muzsikát is élvezze, amit a rádió teljes hangerővel továbbít. Annuska jövőre érettségizik és ő a mi házunk koronázatlan szépségkirálynője. Na­gyon színes egyéniség, mert amellett, hogy takarít és gyakran látom teli bevásárlószatyorral is ballagni a piacról, szenvedélyesen gitározik, sőt, a házbeli kamaszok közé is be­állt már nemegyszer futballozni. A gyerekek már mind kiözönlöttek a ház köré és zsivajgásukban elve­szik a villamosok, autók zaja. A nagymamák és nyugdíjasok is ilyenkor hagyják el a házat. Ki az üzlet felé tart, ki unokát sétáltat, de némelyik nagymama nem átall a fodrászhoz sem elmenni ilyenkor. „Most nincsenek sokan, én meg rá­érek ilyenkor". A nyitott konyhaajtókon étvágy­gerjesztő illatok szállnak. A sült illa­ta keveredik a meggyeslepényével. Dél van. A ház környékére ráül a csend. A hancúrozó gyerekcsapat, a vakációzó fiatalság beözönlik a rétről, a tóról, a nyitott ablakokon át csak az evőeszközök, tányérok zaja hallik. Elsőnek a postás-néni tűnik fel. Mindennap ebben a kora délutáni órában jön. Aki nagyon vár valami levelet, az már az ablakból pillant­gat, vagy a ház kapujában várja. A fiatalok ismét leözönlenek, s a jövő-menő autóbuszokból, villamo­sokból egyre gyakrabban lépnek lea munkából hazatartó emberek. Ni­csak, Piroska is hozza már a bölcső­déből a kisbabát, a kocsi alján cso­magok, mert útközben már bevásá­rolt. A gyerekek a szülök elé szalad­nak, mit csináltál egész nap, nem rosszalkodtál? Elhoztad az üvegestől az ablakot? A tejet visszaraktad a jégszekrénybe? Megvetted nekem anyu azt a frottírzoknit amit meg­ígértél? Ugye csinálsz ma este ba­rackos gombócot vacsorára? Kezdődik a családi élet, de most nem kérik számon a gyerekektől, hogy miként áll a holnapi leckékkel. Inkább a hétvégi terveket szövöge­tik a kicsinyek és nagyok. Itt-ott bekapcsolják a Tv-ét, meg­öntözik az erkélyek virágait, egy­egy feledékeny háziasszony még sietve lohol az Önkiszolgálóba csukás előtt, hogy megvegye amire szüksége van. Olyan a mi házunk, amit ma szer-O a z országban az új lakótelepeken építenek. Sok család lakik benne. Q Hajnali ötkor, alighogy az autó­" buszok első járata elrobog, a ház Oelőtti gyepre sárga négyszög rajzoló­dik. Ezt a négyszöget, ha ébren va­, gyok és kinézek, akkor is látom már, O mikor nincs ott. Nyáron korán haj­nalodik és nincs villanyra szükség. Q A sárga folt ugyanis Marekék kony­haablakából vetítődik a gyepre, vagy Oa hóra, évszakok szerint. Marek bá­csi hatra jár a Slovnaftba dolgozni, ., ő tesz vesz, készülődik már kora O reggel a konyhában. Ügy tudom, nyugdíjba készülődik. Furcsa lesz, Q ha egyszercsak nem gyullad ki a fény reggel ötkor az ablakban. OKezdődik a nap. Az életnek egyre több jele mutatkozik, álmos, mocor­. gó szemek, a fürdőszobában meg­' csavarják a csapokat, zúdul a frissítő víz. o o o o o Valaki jár a házban. Emeletről emeletre, s itt is, ott is letesz az ajtók elé egy-egy üveg tejet, zacskó­ban péksüteményt, aztán rövidet: ha­tározottat csenget: megjött a tej. Q Ajtók nyílnak és csukódnak, aztán a folyosóra rövidesen kiáramlik a frissen főzött kávé illatos gőze. Az élet tempója felgyorsul, az emberek egymás után hagyják el a házat. Várja őket a napi munka. Szakadat­lanul zúg a felvonó. Mindenki kifelé O siet, csak az újságkihordó tart be­felé. Néhányan elcsípik az előcsar-Q nokban, a kapuban, s ezek újságja nem a postaládába, hanem a zsebbe kerül, hogy mindjárt a villamoson, vagy autóbuszban elővegyék és érte­o o süljenek a legfrissebb politikai és \J sporteseményekről. Fél nyolckor, majdnem az utolsók között hagyja Q el a házat az optimista Piriké, aki minden reggel azt hiszi, akár bőr Q maxikabát ring karcsú derekán, akár forró nadrágocská'oan siet munkába (mindenképpen fehér köpeny kerül aztán rá, mert fodrásznő), hogy az idő majd az 6 öltözködése szerint O igazodik. Néhány autó már hangos durrogás közben elstartolt, néhány Q pedig most indul, kiverve sok sze­méböl is az álmot, akik eddig pár­nába fúrva fejüket, makacsul tudo­mást nem véve a reggeli zajokról, aludtak. Q Valami hiányzik. Kilépek az er­kélyre, hogy a virágaimat friss víz-Q zeí lássam el, mert a nap forróságot ígér. Valami hiányzik. Aztán ráébre­dek: a gyerekek hada szokta el­hagyni ilyenkor a házat, táskásán, iskolába menet. Vakáció van. \J Kutyavakkantást hallok. Tudom ez Vrána úr kutyája. A hatodikon lak-O nak. Vrána úr, az elsők között távo­zott a házból, s szép, zsemleszínű Q vizslájával már visszatérőben van. Nem járt messze, csak itt a tónál. ., 0 ugyanis nem vadászni jár a vizs­••) Iával, hanem halászni, illetve hor­gászni. Üldögél mozdulatlanul a víz-O be dobott horoggal, a kutya meg ki­szaladgálja magát a tó körül. Még Q egyetlen, de egyetlenegyszer sem lát-Fakulnak a színek, a gyepre ár­nyék borul, a nap fényes arca eltűnt a szomszéd ház mögött. Az ablakok­ból egyre több sürgetés hallatszik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom