A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

is in Ii is rí Amíg élek rágondolok A füleki T. J. levélíró bátorított fel arra, hogy tollat fogjak a kezembe és én is nyilvánosság elé tárjam szomorú életemet. Szeretném legalább levélben kipanaszkodni magam, mert a környezetemben még panaszkodni sincs kinek. Édesapám nagyon szigorú ember volt, soha nem vert meg, de elég volt ha szigorúan ránk nézett és mi gyerekek rögtön engedelmeskedtünk. Heten voltunk testvérek és a háború után bizony nagyon komoly anyagi gondokkal küzdöttünk. Amikor kijártam az elemi iskolát, tovább szerettem volna tanulni, de az anyagi körülmények ezt nem engedték, habár a tanítóm nagyon biztatott, hogy tanuljak tovább. Hiába könyörögtem a szüleimnek, nem egyeztek bele a továbbtanulásomba. Dolgozni mentem, de mert fiatal voltam igen keveset kerestem. Itt ismerkedtem meg egy fiatalemberrel, akivel csak titokban találkozgattunk és később, amikor 17 éves voltam, eljött hozzánk, bemutatkozott és megkérte a kezemet. Édesapám ajtót mutatott neki és kijelentette, hogy még ráérek férjhez menni és ha férjhez is megyek, akkor se hozzá, mert van már hozzám való fiatalember kiszemelve. Én szembeszegültem édesapám akaratával és kijelentettem, hogy nem megyek a másik fiúhoz, mert csakis a magam által választott fiút szeretem. Inkább maradok vénlány. Édesapám ekkor először az életemben úgy elvert, hogy feldagadt az arcom, de én dagadt arccal is kiszöktem és találkoztam a fiúval. Később is találkozgattunk, de ha a szüleim megtudták, akkor az apám mindig elvert. Sokat sírtam és nagyon lesoványodtam. Az egyik vasárnap ismét bejött hozzánk a kérőm, és ismét kérte a szüleimet, hogy adjanak hozzá, de ők hajthatatlanok maradtak és így a fiú sírva távozott, pedig már »iirisiik nem volt fiatal, mert túl volt a katonai szolgálaton is. Amikor elment, csak annyit mondott, hogy tönkretették mind a kettőnk életét. Ezután más vidékre ment dolgozni, mert nem bírta nézni, hogy a szüleim mennyire üldöznek miatta. Én teljesen belebetegedtem a bánatomba. Ha író lennék, regényt lehetne írni a szenvedéseimről. Egy évvel később fájó szívvel, de férjhez mentem egy derék fiatalemberhez, aki jelenleg is a férjem. Tudta, hogy volt udvarlóm, tudta, hogy továbbra is azt szeretem és nem őt. Azt mondta, hogy a házassággal majd megjön a szerelem is. Én meg is próbáltam szeretni őt, de hiába voltam kedves hozzá, hiába titkoltam, hogy nem szeretem, ő sejtette. így jöttek egymás után a gyerekek. Három gyermekünk volt, amikor elköltöztünk távolabbi vidékre, elszakadtunk a szüleimtől és ettől kezdve a férjem sokkal szabadabban rendelkezett magával. A rossz barátok belevitték az ivásba, a nézésbe, heteken át nem járt haza, nem adta oda a fizetését sem. Én egy alkalommal megmondtam neki, hogy ha nem ad pénzt, akkor nem főzök ebédet. Nagyon veszekedtünk. Akkor vert meg először a gyerekek szeme láttára és attól kezdve ha szóltam, minduntalan megvert. Sokszor kidobott bennünket a hideg éjszakába és bezárta az ajtót. Nem volt kihez fordulnom. A szüleim így is megtudták, hogy milyen rosszul élünk, és emiatt az édesanyám lelkibeteg lett. Nemsokára meg is halt, pár hónappal később az édesapám is elhunyt. Férjem még a temetésükre is részegen jött, úgyhogy mindenki megbotránkozott. Én nagyon szégyenlettem a dolgot és azt hazudtam a rokonoknak, hogy bánatában ivott. Takargatni próbáltam a hibáját, de ő fennhangon kijelentette, hogy most már legalább az öreg se fogja szekírozni, hogy iszik. Nekem is azt mondta, hogy menjek a szüleim után a pokolba. Ezután elhagyott és sokáig nem jött haza, más nővel élt. Három gyermek mellett dolgoznom kellett, mert pénzt sem adott a gyerekekre. Két évvel később teljesen lerongyolódva tért vissza, bocsánatot kért és megígérte hogy soha többé nem hagy el, nem fog inni. Az ígéretét fél évig be is tartotta, amíg felöltöztettem, de utána ismét inni kezdett és olyan goromba lett mint régen. Az egyik fizetés után egész éjszaka nem jött haza s reggel amikor beállított, megmondtam neki, hogy ez így nem mehet tovább, mert 1800 koronából csak negyven korona aprópénze maradt. Dühös lett és meg akart verni, de én azt mondtam, hogy ne üssön meg, mert állapotos vagyok, ö ekkor azzal vádolt, hogy biztos attól a másiktól, akivel a házasságunk előtt együtt jártam. Én megmondtam neki, hogy azóta nem is láttam és egyáltalán nem olyan az életem, hogy bárkivel is szórakozni lenne kedvem. Ekkor ismét elhagyott, csak egy fél év múlva jött vissza. Ismét megbocsájtottam neki, mert a gyermekeimnek az apja. Így ment ez ezután húsz éven keresztül. Akkor sem szégyenlette magát, amikor a gyerekek nagyok lettek és mindent megértettek. Ilyen viszonyok között élek ma is, fizikailag teljesen tönkrementem, Z. Mináóová felvétele reszketek ha hazajön, mert mindennap részeg. Különösen a fizetési napokat utálom, mert ilyenkor igen nagylegény, pedig jó ha hatszáz koronát haza tud adni. De nem szólhatok semmit, mert ilyenkor mindig azt mondja, hogy menjek és kérjek attól a másiktól, hiszen úgyis azt szeretem. Én őszintén megvallom, hogy az elmúlt húsz év alatt csak egyszer találkoztam a régi udvarlómmal, akkor is véletlenül és annyira meglepődtem, hogy beszélni sem tudtam vele. ö ekkor bevallotta, hogy próbált elfelejteni, de tizenhárom év után sem volt erre képes és szeretni fog az élete végéig. Azóta hét év telt el, semmit sem tudok róla, azt sem tudom, hogy az ország melyik táján él, csak annyit hallottam, hogy két évig nős volt aztán elvált. Nem merek utána érdeklődni, mert a férjem ha megtudná, összetörné a csontjaimat, meg szégyelleném is, mert. mit szólnának a gyermekeim. Mégis sokszor azon töprengek, hogy mi lesz velem, ha a gyermekeim elkerülnek a háztól, hiszen már elég nagyok, milyen lesz akkor az életem. Jobb vagy rosszabb? Én már képtelen vagyok nevetni, nem tudok vigadni, kerülöm az embereket. Kérem az Emberi sorsok rovatának levelezőit, a kedves olvasókat, adjanak tanácsot vagy legalább néhány vigasztaló sort írjanak. Jelige: Akácfasor Házasulandók iskolája 2. A szerelmesek általában nem szívesen töprengenek a szürke hétköznapi gondokon. Partnerük legmindennapibb szokása, tulajdonsága, olyan is, amely jóformán minden második emberben megtalálható nem mindennapinak, rendkívül érdekesnek és kiválónak tűnik a szemükben. Folyton az érzelmek húrjait pengetik. Csak a legpraktikusabb emberek képesek felfogni életüknek ebben a szakaszában is, hogy a kölcsönös vonzalom, mély érzelmeik nagyon is hétköznapi környezetben, közönséges napi szükségletek léte vagy nem 'léte alapján fog a jövőben alakulni, formálódni. Természetesen az érzelmileg fejlett emberek a legnagyobb gondok közepette is képesek erőt meríteni szerelmükből és így sikeresen leküzdik az eléjük tornyosuló nehézségeket. Induljunk ki abból, hogy nem mindenki rendelkezik ilyen erős akarattal, olyan képességekkel, hogy amikor szerelmesek szembenézzenek az élet reális problémáival. A szerelem ugyanis sokszor nem enged szembenézni az élet racionális problémáival, elodázza azok megoldását avagy egészen szűk területre szorítja őket. Csakhogy a házasság előtti időszakban, a jegyesség ideje alatt sem szabad megfeledkezni az élet kellemetlen és kényelmetlen gondjairól, sőt ellenkezőleg, számításba kell azokat venni a jövő házasélete szemszögéből. Ha az életbe inüuló ifjú pár ugyanis nem számol az ilyen gondokkal, könnyen érheti őket váratlan és igen kellemetlen meglepetés. Igaz, hogy a mai fiatal nemzedék bizonyos értelemben praktikusabb életfelfogású, mint az előző volt, de úgy gondoljuk, hogy ebben a „reálisabb" életszemléletben elég sok az üres póz, a fellengzős cinizmus, amely a valóságban nem takar kellő életismeretet. Igen gyakran nem számolnak valódi munka- és kereseti lehetőségeikkel, a munkahelyen felmerülő emberi konfliktusokkal, a lakásgonddal, partnerünk időnkénti életkimerültségével, a munkahelyre utazgatás problémáival stb. Pedig számolniok kéne azzal is, hogy az élettársuk nem lesz mindig vidám hangulatban, sőt előfordulhat, hogy mind a ketten egyszerre keserednek el az élet sok apró kellemetlenségei miatt azért, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt a házasságunk előtt elképzeltük. Amíg a jegyesek csak időnként találkoznak s ilyenkor is mindig . jó hangulatban és kellemes környezetben, addig a házastársak jóban, rosszban mindennap együtt vannak. Az életben már úgy van, hogy a család estéi hűen visszatükrözik a család tagjainak napi életét. A család egyik tagjának napközben senkivel sem támad problémája, de előfordul, hogy a másiknak komoly nehézségei támadtak. Előfordul ilyenkor, hogy este az egyik egészen mást akar, mint a másik, az egyik panaszkodni szeretne a gondjairól, a másik inkább szórakozna vagy a napi munkájától fáradtan csendes, szótlan együttlétre vágyik, esetleg magányra, az egyik gyöngédség és együttérzés után áhítozik, a másik majd fölrobban a méregtől, mert a munkahelyén valami nem' úgy alakult, ahogy szerette volna — ilyen légkörben bizony igen gyakran robban ki házastársi nézeteltérés. A fiataloknak számolniok kell ezekkel a problémákkal s jó ha előre megállapodnak, hogy miként fognak az ilyen helyzetekben viselkedni, hogyan sietnek egymás segítségére válságos helyzetben stb. Csakis így biztosíthatják jó előre, hogy nehéz helyzetekben nem várnak egymástól olyasmit, amire a másik képtelen. Ha aztán ezeket a megállapodásokat be is tartják, akkor bizonyos, hogy a közös életük harmóniája egészségesen fog alakulni. (Folytatjuk) 9 űmfeMi \lwMi -0 mit met Jónás Ica, Sirkovce p. p. Jesenské, okr. Rím. Sobota. 16 éves, fodrásznő, szereti a tánczenét és a sportot. Levelezni szeretne korabeli fiatalokkal. Kiss Mária, Harkakötöny külterület 122, Bácskiskun-vármegye, Magyarország. 18 éves fodrásznő. Levelezni szeretne vele egyidős fiúkkal és lányokkal Dobosi Mária, Nesvady VII. 77, okr. Komárno. Táncdalénekesek és színészek kepeit gyűjti. Fiatal fiúkkal és lányokkal szeretne levelezni. Lukácsi Márta, Nővé Zámky, n. p. Elektrosvit, Komáriianská cesta c. 2. Kedveli a tánczenét, kedvenc énekesei Zalatnay Sarolta, Szécsi Pál, Gianni Morandi. 20—21 év körüli fiatalokkal szeretne levelezni. Fényképes levelek előnyben. Kiss Ilona, Harkakötöny Külterület 122, Bácskiskun-vármegye, Magyarország. 17—19 éves fiúkkal szeretne levelezni. Szereti a beat-zenét, hobbyja az olvasás, énekesek és színészképek gyűjtése. Kedvencei: Illés, Omega, Hungária, Led Zeppelin, Zalatnay Sarolta és Kovács Kati. Fényképes levelek előnyben. Menyhárt Erika, Pavlovce, okr. Rím. Sobota. 1.7 éves, szereti a beat-zenét és a sportot. Színes képeket, horgolásmintákat gyűjt. Hasonló korú fiatalokkal szeretne levelezni. Krizso Katalin, Jesenské é. 140, okr. Rím. Sobota. Szereti a természet szépségeit, a tánczenét és az izgalmas könyveket. Színes képeslapot és ételrecepteket gyűjt. 16—17 éves fiatalokkal szeretne levelezni.