A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-24 / 51. szám

A filmvilág csillagai * Beszéltünk néhány középiskolással, ezt mondották: ...A boldogság rövid ideig tart. Inkább csak percekig. A hangulat alakítja ki. Boldog vagyok, ha egyesre felelek, ha jól szórakozom. Boldogság egy könyvet olvasni, közben tánczenét hallgatni, és narancsot enni. Boldogság este a parkban sétálni valakivel... .... Szerintem minden ember azt kapja, amit megérdemel. Ha valaki megadja magát, az nem lehet boldog, még na a körülményei jók, akkor sem. A nyugalom nem boldogság, hanem unalom. A boldogság küzdést jelent. Nem akarok nagyképűsködni, de Madách szebben mondatja Ádámmal, mint én tudnám: „A célt, tudom, még százszor el nem érem, az mit sem tesz. A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga." Én akkor leszek boldog, ha mindent kiharcolok az élettől, amit akarok. Csak a gyönge, gyáva adja meg magát, és az meg is érdemli, hogy boldogtalan legyen. A boldogság feltétele, hogy nagy céljaim legyenek. Nem kell feltétlenül feltalálni a spanyolviaszt. Minden szakmában vannak nagy célok. Én pedagógus leszek, és ha sok száz tanítványom eredményesen fog dolgozni, megszereti a jó könyveket, akkor már alkottam, kicsit halhatatlanná váltam. Közben persze lesz mérgem is, meg bánatom ls. De a boldogság nem percnyi hangulat. Azt talán örömnek hívnám. A boldogság a saját erőm tudata. A boldogság az, hogy életcélom van, és ezt megvalósítom. A boldogság az izgalmas, tartalmas élet. Az egész együtt. A bánat benne van, de mert én vagyok az erősebb, a bajok elhalványodnak, és úgy érzem, mintha egész életem boldog lenne... ... Én nagyon vigyázok a boldogságomra. Nem harcolok érte, hanem megszervezem. Szeretem magam jól érezni, úgy felkelni mindennap, hogy aznap is örüljek valaminek. Azt szeretem, ha sok apró örömből áll az életem. Tudok örülni mozinak, színháznak, egy könyvnek, jó osztályzatnak, egy találkozásnak, nyugodt óráknak és jóízű beszélgetéseknek. Vannak aztán nagy örömök, amikre hosszú ideig kell készülni: túl lenni az érettségin, külföldi utazásokat tenni, családot alapítani. Ezek tartós élményeket nyújtanak. Ha az ember jól szervezi meg az életét, vigyáz az élményeire, akkor boldog lesz. Nemrég láttam a „Mi kis városunk" című színdarabot. Ott is ezt mondja az Író az utolsó felvonásban: Meg kell becsülni az életet, még a legszürkébbnek tűnő hétköznapokat is. Tudni kell, hogy boldogok vagyunk. Vannak, akik mindig félnek valamitől, várnak valamire, unnak valamit — egyszóval mindig siettetik az időt. Úgy élik le az életüket, hogy nem értek rá élni. Én nem siettetem az életet, hanem megfogom minden pillanatát és örülök néki... ... Bírom, mikor ilyen nagy szavakat használtok: életcél, goldogság. Még Madáchra is hivatkoztok. Idézni én is tudok: carpe diem. Nem tudom, kl mondta, de valami olyat jelent, hogy élvezd az életet. Hét én élvezem. Minek törjem a fejem előre, hogy ml lesz tíz meg mit tudom én, hány év múlva. Fiatal vagyok, mindent ki akarok próbálni, amit az élet produkál. Nem akarok egyetlen lehetőséget sem elszalasztani. Szórakozni akarok, világot látni, sok pénzt keresni. De nem is a pénz a legfontosabb. Rad« Markovi« Neve szorosan összefügg a háború utáni jugoszláv filmmel. A színművészeti főiskola elvégzése után 1947-ben mutatkozott be a Halhatatlan ifjúság című filmben. Ettől az időtől oly sok filmszerepet játszott, hogy ma Jugoszlávia legnépszerűbb filmszínésze. Az utóbbi 20 év alatt 60 filmben szerepelt. Cseh filmekben is játszott, úgyszintén ismerjük néhány bolgár filmből is. Csak meglegyen ami kell. Autót is akarok meg érdekes élményeket. Nem kell megszervezni az életet. Az Ismeretlen sokkal érdekesebb. Csak az unalomtól félek. Nagystílűén akarok élni, és akkor boldog leszek... ... A boldogság életcél, magánügy, ha úgy tetszik, belügy. Én akkor leszek boldog, ha nem szólnak bele az életembe, nem korlátozzák a szabadságomat. Unom, hogy folyton akadályokba, prédikációkba ütközöm. Mindenki jót akar nekem, és így mindenki fél, hogy elrontom az életemet. És ha elrontom? Az én életem, engedjék, hogy azt csináljak vele, amit akarok. A boldogság szabadságot jelent. Az egyén szabadságát. Ha örökké tekintettel kell lennem másokra, akkor nem tudok boldog lenni. Nem vagyok alkalmas a mártirszerepre, nem tudok másokért áldozatot hozni. Minden ember egyéniség, és ha hagyják az egyéniségét kibontakozni, boldog. Ha elfojtják, ha bármibe kényszerítik, akkor boldogtalan ... ... Én nem tudok egyedül boldog lenni. Számomra nz egyedüllét a boldogtalanság. Az ember életének mindiR köze van más emberek életéhez. Nyáron, a táborban, amikor vihar volt, egész éjjel árkoltuk a sátrakat a szakadó esőben, a lányok pedig közben főzték nekünk a teát. Ez talán nem volt boldogság? Vagy karácsony előtt éjszakákon át barkácsoltam titokban a szüleimnek egy állólámpát. Ez is boldogság volt a számomra. Szeretem magam jól érezni az életben, de úgy, hogy a körülöttem levők is jól érezzék magukat. És ha a környezetem boldogságának egy kicsit én ls oka vagyok, akkor ez a boldogság teteje. Mindez áldozattal, vesződséggel, munkával jár, de az ember csak így érzi igazán jól magát az életben. Sajnálom azokat az emberekét, akik csak azért dolgoznak, mert kéli, vagy azért vállalnak több munkát, hogy karriert csináljanak, feltűnjenek, akár mint mártírok. Én mindig azért vállalok valamit, mert szeretem csinálni, mert úgy érzem jól magam. Vagy nem szeretem csinálni, de a vesződség olyan eredményt hoz, hogy attól érzem jól magam. Aki csak a saját boldogságára gondol, az előbbutóbb szerencsétlen lesz!... ... Szerintem csak a nagy emberek, a tehetséges emberek élete lehet boldog. Ez még akkor is Igaz, ha életükben sok bánat, kudarc éri őket, mert a nagy eredmények minden bajt elfeledtetnek. De mit csináljon a középszerű ember? Akinek nincs semmihez különösebb tehetsége? Az boldogtalan lesz egész életében?... És végül még egy véleményt Idézek: ... A boldogság, akár az élet, folyamat. Vagy inkább stílus, a tevékeny, tartalmas és értelmes életet élő ember életstílusa, ami sokféle színből és szálból tevődik össze. Beletartozik a munka, a szerelem, a család, az ember múltjának, jelenének és Jövőjének minden öröme, de az elkerülhetetlen bánatok, sikertelenségek, csapások is... Néhány fiatalnak ea a véleménye a boldogságról. Bizonyára nem egyedülálló vélemények, mert a boldogság kérdése mindig ls foglalkoztatta s állandóan foglalkoztatja az embereket, fiatalokat, Idősebbeket egyaránt. Szívesen közöljük lapunk hasábjain olvasóink ez Irányú kérdéseit és véleményét. írja meg ön is véleményét a BOLDOGSÁGRÓL! Dany Carall Ez a bájos francia filmszinésznő 1938-ben született Indokinában. A szinésziskolát Párizsban végezte. Első filmszerepét 1953-ban játszotta. Főszerepet játszott a Titkolt anyaság, Nagy manőver, Mosoly a férj számára s más filmekben. Waldemar Mattlika Elsősorban mint énekest ismerjük. De színpadi szerepekben is nagy tehetségnek bizonyult. Játszott a Hét kontinens, Hogyha ezer klarinét, Hotel az idegen számára és más csehszlovák filmben. Rajongóinak elárulhatjuk, hogy Waldemar Matuika 39 éves.