A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

Lehullott az első hó, s ahogy fehéredett a világ, úgy jött meg az emberek vásárló kedve, s már november vége felé karácsonyi hangulatba estek. Ez a hangulat természetesen egyre fokozódik, s a főváros utcáin hovatovább nem férünk el a csomagoktól, a karácsonyi ajándékkal tülekedő-tolakodó emberektől — nem marad más hátra, mint hogy ml is elkezdjük a vásárlást. Katalin-napkor aztán hócipőt húztunk, s nyakunkba vettük a várost. A karácsonyi vásárlás érdekessége az, hogy az ember nem kérhet tanácsot attól, akit meg akar ajándékozni, hiszen akkor oda a „meglepetés" ami ilyenkor az egyik főszempont. Viszont van még itt egy másik lehetőség, megkérdezhetjük, a többi vásárlót, az ismeretleneket, mit érdemes vásárolni az Idei karácsonyfa alá. egvszóval a havas, elsózott utcákon Katalin-napkor afféle rögtönzött véleménykutatást, egy kis „privát felmérést" végeztünk. Mese és elefánt. Magas irhabundás fiatalember áll a Prior áruház előtt és nézi az eget. Kezében egy rakás csomag, rajtuk az áruház cégjelzése, tehát már vásárlás után van. — Ha meg nem sérteném — szólítom meg —, mit vásárolt? — Hogy mit? — néz rám sötéten. — Amire pénzem volt. Miért érdekli? — Jómagam is vásárolni szeretnék, de tanácstalan vagyok. — Igazán? — húzza el a szót kissé kedvesebben. — Akárcsak én. — De hisz maga már tele van csomaggal ... — Az Igaz, de valamit még szeretnék venni. — Éspedig? — Egy elefántot. Fürkészve nézem őt, nem részeg-e véletlenül. Elneveti magát. — Tudja, a fiam egy m»séskönvvet szeretne karácsonyra, de elfelejtettem a címét. Csak azt tudom, hogy a címlapján egy elefánt van. Hát most azt keresem. B"c«"t. Int és t4

vozik. ^é« látom, hogy belép a szemben lévő könyvesboltba. Nem sokat tudtam meg tőle. A Priorban Eratislava, de lehet hogy egész Szlovákia legnagyobb és legmodernebb áruháza. Itt tanulom meg, hogyan lehet „egyből" megismerni, kik vásárolnak ajándékot. íme: 1. Akik a gyermekkonfekciós osztályon nézelődnek. 2. Akik a játék- vagy sportosztályon válogatják az árut. 3. Azok a nők. akik a férfi, 4. azok a férfiak, akik a női konfekcióosztályon válogatnak. 5. S végül: nagyjából mindenki, aki itt van. Egyéni felmérésünkből kiderült, hogy a) több nő vásárol karácsonyi ajándékot, mint férfi; b) a nők az olcsóbb, a férfiak a drágább holmit vásárolják; c) gyermekek is vásárolnak karácsonyi ajándékot; d) az elárusítónők javarésze kedvesebb most, mint egyébkor, holott több a munkája; e) a Prior mozgólépcsője jól működik. Bordó kabátos barna lány nézegeti a gyermekfelöltőket. 15 éves lehet. — Karácsonyra? — érdeklődöm. — Természetesen. Mit gondol, jó lesz háromévesnek? — Hát azt én nem tudom. Kié a kicsi? — A bátyámé. — Nagyon szereti őt? — Nagyon. Szegénynek meghalt az édesanyja — mondja szomorúan a kislány. Többet aztán nem tudok meg tőle, észreveszi, hogy fényképezni akarjuk, s ijedten faképnél hagy bennünket. Rlzi-blzi A tévéből tanultam ezt a szót, s csak sejtem, mit jelent, nyilván olyasmit is, mint az ünnepek előtti bevásárlás. Tehát mit is vásárolhatnánk? Hintalovat és tévékészüléket, szőnyeget, csillárt, csokoládét stb. Mosolyogni való ez a nagy igyekezet. Mintha ez lenne az utolsó alkalom. Holott áru van bőven, s az üzletvezetők egyöntetű állítása szerint szinte kimeríthetetlen raktárkészlettel rendelkeznek. Miért tapossuk hát egymás sarkát? Mezy Sándor nyugodtan ereszkedik le a mozgólépcsőn. O bizony nem tolakszik. Azt mondja, inkább mindennap munka után vásárol valamit. — Kinek? — érdeklődöm. — Hát éppenséggel van kinek. Négy gyermekem van, három lányom és egy fiam. Meg egy unokám is. Most épp neki vásároltam. — Mit? — Egy sípot, — mondja mosolyogva és kicsomagolja, majd „kipróbálja" az árut. — Hol dolgozik? — Gépész vagyok a Slovanban. — Hány koronát szándékozik ajándékra költeni? — Még nem tudom. De úgy hallom 13. fizetést is kapunk. Hát azt, kérem, akármennyi lesz, az utolsó fillérig ajándékra költöm. A mozgó táska Egy bevásárló táska ugrálni kezd. Méghozzá a pénztárpulton. A csinos szőke pénztároslány szája elé kapja a tenyerét, és hangosan felsikolt. A táska gazdája fizetni szeretne, idegesen lóbálja a pénzt. — Mi lesz kisasszony. Sietek! — Jesszusom! — kiáltja a lány — miért mozog az a táska? A vevő elmosolyodik, kinyitja a táskát és kivesz belőle egy jókora dülledtszemű pontyot. — Nem a táska ugrál, hanem ez itt ni. — Dehát miért? — érdeklődik akislány. — Mert még nincs kirántva — kacag a vevő. — Az előbb vettem itt a halasboltban. A bunda mindenit 1 A Mihály-kapu melletti szőrmeboltba is bekukkantok, holott tudom, hogy bundát az idén se veszek se magamnak, se másnak. Az igazat megvallva nem is nagyon tetszik a bundadivat, karcsú, messze földön híres szépségű lányainknak és asszonyainknak egy kissé bumfordi mackó jelleget kölcsönöz. Persze nyilván jó meleg egy ilyen bunda, vagyis hogy jó hőszigetelő. Pláne ez a 8 és félezer koronás. Biztos, hogy ezt nem veszem meg az Idén. — Dehát megveszi valaki? — kérdem a vezetőnőtől. — Ö hogyne! — hangzik a válasz. — Naponta hármat-négyet ls eladunk belőle. — No de azért úgy látom, a vásárlók Inkább az olcsóbb bundát kedvelik, a két-háromezer koronásat. Abból van elég? — Van bőven. Legfeljebb egy hiányosságot említhetnék. Kevés a nagyobb méretű, az úgynevezett teltkarcsú hölgyek számára való bunda. Egyébként ez az üzlet is tele van emberrel, akárcsak a többi ebben az időszakban. A vidék inváziója A vidékieket könnyű felismerni: sokkal többet vásárolnak egyszerre, mint a helybéliek. Vonaton, autóbuszon és sokan saját kocsijukon érkáznék, és ha már itt vannak, úgy vásárolnak, hogy „látszatja is legyen". Deák Gyulánéval a Junior Ifjúsági áruházban találkozom. A dunaszerdahelyl konzervgyár hivatalnoknője, férje az ottani cukorgyárban dolgozik. — Mit vásárolt és kinek? — érdeklődőm. — A szüleimnek, férjemnek és hároméves kisfiamnak vettem ajándékot, Hogy mit? Nem árulom el, hiszen meglepetésnek szántam. — Körülbelül hány koronát költött' — Ezret. Németh Irén és Palmont István a Kamzik áruház polcai előtt „nézelődik". Házaspárnak nézem őket. Kíváncsi lennék, mit vásárol egymásnak egy ilyen fiatal házaspár, de kiderül, hogy csak rokonok. „Irén a nővérem kislánya" — mondja a férfi. A „vidék" ajándék mindenkinek Egy elefántot keresek A Priorban