A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

cserepek Hurrá, van tintaceruza Érdeke« felfedezést tettem. Ai egyik papír- 6« irúiter-bolt kirakatában óriáil halom tlntecernxáre lettem figyelmes, mellette jókora tábla hirdette: „Ponuka dfla — atrementové ceruzky" — vegyi«: „Mii napi alánlatunk — tintaceruxa". No, gondoltam, ex • aierenceátien Uzletvezetfl, úgy látsiik, túl nagy mennyiségben rendelt belőle, axtán most Így próbál túladni rajta. De távedtem. Azon az útvonalon, amerre munkiba szoktam járni, éspedig gyalog, mert ki a fene tudná kivárni a trolit, síével azon az útvonalon van még vagy két papírbolt, a hit mit tesz isten, akarom mondani az íraelosztis: ezeknek • kirakatában is ott tornyosulnak a tlntacernza-hegyek. Hát ugye, alig hihető, hogy három üzletvezető Így egyszerre összebeszélt volna e tintaceruza készletekből valé megszabadulás dolgában. Most már kezdett izgatni a dolog. Végigjártam a vároat. Akkurátos ember vagyok. Szeretek tisztán látni. Kíváncsi voltam, mit tapasztalok a többi papírboltban. Talán mondanom sem kell, hogy ugyanazt! Mintegy jótékony tllndér varázsütésére egyszerre valamennyi papírboltnak a kirakata teli van tintaceruzéval, darabja potom nyolcvan fillérért, t mellette a bevezetőben említett reklámszöveg: Mai slágerünk stb. Nem tudom, kl ir ma még tlnteceruzával. Én nem. A grafikusok, műszaki rajzolúk aligha használják. Valaha, he jél emlékszem, de ez Is meglehetősen régen volt, talán mág gyerekkoromban, a fűszeres meg a hentes számolt ilyen plajbásszal, azúta ezeknek Is alighanem komputert ültettek a fejébe, mert újabban, ha veszek, mondjuk tizenöt deka gépsonkát (vagyishogy vennék, ha lenne), akkor az aladú a húsboltban nagyhirtelen rádobja a mérlegre a kárt árut meg még egy véget Is hozaá, csak úgy megszokásból megkérdezi, „tehet valamivel több?" — éa már kl ls hl-detl a megfellebbezhetetlen Ítéletet: „Tizenhat és fél deka, ex annyi mint — tltenkettő húsz!" S kőiben nem kell neki se neplr, se ceruza, de még golyőstoll se, én pedig ettől a határozottságtól elbűvölve szá nélkül kignberálok tizenhárom koronát és szégyenlősen rakom zsebre e visszajáró nyolcvan fillőrt. Aztán útközben kezdek el csak lázasan számolni, hogy tizsier hát az hetven, meg hatszor hát az negyvenkettő, ez annyi mint tizenegy húsz, meg ötször hát az harmincöt, az összesen — hű, mennyi is az összesen? Szávai otthon aztán veszem a papírt meg e golyóstollat és kiszámítom, hogy tizenhat és tél deka gépsonkáért tizenegy korona és ötvenöt fillért kellett volna fizetnem, ha — meglenne a súly, de bizony a sonka jókora csomagolópapírral együtt is csak tizennégy és tél dekát nyom. Hit Igen, becsapott as a hirtelenszőke tündér, ami még nem ls lenne olyan nagy baj, ha a feleségem rá nem zendítene, hogy eszongya: „Persze, mert hiába mondom én, hogy ne vásárolj annál a festett pofájú rüfkénél, mert he az e szemed közé néz, hát akkor te ágy ellágyulsz, hogy akár lókolbászt Is eladhatna neked gépsonka helyett, de ennek muszáj juszt mindig ott vásárolni, a vén szamárnak!..." — s röpül a sonka a sarokba. Hát tulajdonképpen csak azt akartam mcndanl, hogy nemigen basznál ma mér senki sem tlntaceruzét ... Meg aztán én ezt a faita reklámot nem tartom elég hatásosnak. Mert mit mond ilyenkor a fogyasztó? Hát biztosan azt. hogy nézze csak szomszéd, már megint kimaradt valami az exportbál, aztán most a nyakunkba akarják varrni, de tőlem ha Dunát rekesztenek vele, akkor se veszek belőle, meg hát különben Is golyfistollal Ír nálunk mindenki, esek nem ettem meszet, hagy én meg plajbásszal kaparjak?! Nahát! Pszlchologlce kell rámenni az Ilyesmire nálunk. El kell terjeszteni, hogy ... képzelje, már tintaceruzát sem lehet kapni! Akkor aztán biztos, hogy a derék rogyesztő nyakába veszi a várost, felkutatja mág a legtávolabbi perifériákon ls a papírboltokat, de nem restell tslán míg vidékre Is kimenni (hivatalos klsrállásral) ás pult alatt fogja vásárolni a tlntaceruiát — kllőre! TARJANI — Tavaly milyen volt a karácsonyi piac? — 613 ezer korona értékű könyvet adtunk el tavaly az utolsó negyedévben, Legalább ilyen forgalomra az idén is számítunk, de titokban azt reméljük, hogy nagyobb lesz, mivel a tavalyinál jobban felkészültünk a karácsonyi piacra. Talán még azt is megjegyzem, hogy idei tervünket (egymillió 350 ezer korona értékű könyveladás) már november 18-án teljesítettük. • Azóta már a hó is elolvadt, de az emberek vásárló kedve nem lohad. Mindenki szeretné meglepni szeretteit, kedveseit valami szép ajándékkal. Ügy látszik, telik rá ... Zs. NAGY LAJOS Stubnya Arnold felvételei A Magyar Könyvesboltban A bunda is kelendő A lányhoz fordulok. — Elárulná, hogy életében milyen ajándéknak örült a legjobban? — Hogy minek? Hát tudja, az idén fejeztem be a főiskolát, az avatásra kaptam 150 szál gyönyörű virágot: szegfűt és rózsát. Nem emlékszem, hogy valaminek még annyira örültem volna valaha. — Az örömben persze szerepe volt a főiskola sikeres befejezésének is ... Most hol dolgozik? — Az energetikai kutatóintézetben. — Elégedett a munkahelyével? — Azzal igen. De nincs még lakásom. Albérletben lakom. — Kilátás?... — Az van. Tagja vagyok egy lakásszövetkezetnek. — Milyen ajándékot szeretne kapni karácsonyra ? — Hát... nem is tudom. Egy teniszütő és labda jól jönne. — Teniszezik? — Még sosem játszottam, de megtanulnék. — Ha nagyon sok pénze lenne — Az „álházaspár" kérdezem Juriőková Máriától —, milyen ajándékot venne és kinek? — Milyen sok pénzre gondol? — Korlátlan mennyiségre. — Vennék egy ... takaros házikót a kislányomnak, hogy ha felnő ne legyen rá gondja. — Hány éves a kislánya? — Másfél. — S mit vett neki a valóságban? — Egy ugató plüss kutyát vettünk neki karácsonyra. A legszebb ajándék a könyv Séeglik Imrénével, a Magyar Könyvesbolt vezetőjével arról beszélgetek, hogyan készültek fel a karácsonyi piacra, van-e elég új és érdekes könyv. —A felkészülést nem most kezdtük, hiszen most már késő lenne, a könyveket jó előre meg kellett rendelni, főleg az ifjúsági és g 'ermekirodalmat. Űj könyvek természetesen vannak, aligha lenne hely valamennyit felsorolni, hiszen a karácsonyi piacra mintegy 300—320 ezer korona értékben rendeltünk árut. ,Kipróbálja" az árut