A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-10 / 49. szám

Vagonok végtelen sora Még sohasem voltam igazi gyárban. Amolyan kis üzemekben már megfordultam, de mondom, egy igazi gyárban még sohasem voltam. És ez nekem mégse hiányzott. Valahogy a fák, a vizek, az emberek mindig jobban vonzottak, mint a vas, az acél, a fémek és a technika világa. Talán azért, mert az előbbiben úgy-aho^y éligazodok; a fák, a növények, az állatok s az emberek természetét ismerem, de a legegyszerűbb technikai konstrukció felett úgy állok, mint egy rébusz előtt, azzal a különbséggel, hogy a rébuszt néha sikerül megfejtenem. Ilyenféle gondolatok motoznak bennem, amíg a Poprádi Vagongyár portáján állok, bebocsájtatásra várva. Reggel van, még nincs nyolc óra, az első műszak két órája dolgozik már, emberek jönnek-mennek mellettem, a csarnokok felől nehéz zuhanások hangja j6záll ide, s a gépek egyhangú monoton zaja. «. A gyárat 1922-ben alapították Halath és társai. S akkor még nem is gyár volt, hanem javítóműhely. Természetesen vagonokat javítottak^benne. 1928-ban az üzemet kibővítették és ez időtől számítva már gyártanak Itt vagonokat különböző megrendelők számára. A háború végéig ez a fajta termelés volt a jellemző a vagongyárra, amely néhányszor gazdát és nevet is cserélt. Az igazi, mai értelemben vett termelés 1948-tól számítható, amikor is az államosítás során a gyárat beolvasztották a Tatra Smíchov vállalatba. 1950-től Poprádi Vagongyár néven szerepel. S ekkor kezdődik a gyár átépítése és bővítése. A nemzetgazdaság rohamos fejlődése megkövetelte a szállítóeszközök mennyiségi és minőségi gyarapítását. A Poprádi Vagongyár rekonstrukciója ezt a célt szolgálta. S ma már a forgalomban levő vasúti kocsik nagy része poprádi illetőségű. Mindezt a gyár főkonstruktőrjétől, Branislav Nováőek mérnöktől tudtam meg; fiatal ember, s olyan lelkesedéssel beszél egy-egy vagontípusról, mint elfogult apa elsőszülött fiáról. Persze, ezen nem is lehet csodálkozni. A gyár jóhírét a gyártmányai növelik, s ha egy-egy gyártmánya megállja a versenyt a külföldi készítmények mellett, akkor az a konstruktőrük s természetesen a gyár többi munkásának a szorgalmát és tudását dicséri. S mostanában van mivel büszkélkedni, hisz a Brnól Gépipari Nemzetközi Vásáron a Zts típusú kéttengelyes zárt tehervagon nagy sikert aratott. Ennek a kocsinak az egyik nagy előnye, hogy vízmentesen el lehet zárni, ami például a gabonaszállításnál s más egyéb higroszkopikus anyagok szállításánál felbecsülhetetlen jelentőségű. Ebből a típusból a brnói bemutató során a Magyar Népköztársaság 1000 darabot rendelt. A gyár a rendelést 1973-ban szállítja le. De hasonló sikere volt a Wap típusnak is, amelyből viszont Lengyelország rendelt 1000 darabot. Bulgária számára a Raj típusúból szállítanak 100-at, ugyancsak 1973-ban. Ez utóbbi típust főleg ömlesztett cement szállítására használják. Ezekből a rendelésekből látható, hogy a gyár dolgozóinak van mit tenni, hogy az igényeket kielégítsék. Jelenleg évente mintegy kétezer vasúti kocsit készítenek, különböző kivitelben. A már említett típusokon kívül gyártanak még kohók és bányák számára speciális vagonokat is. Az> igények állandó növekedése kihat a gyár termelésére. Növelni kell a termelékenységet, s ez nagy feladat elé állítja a gyár vezetőségét, ugyanis a jelenlegi adottságok már eléggé szűkek. A gyár bővítésre szorul. Most építenek egy új szerelőcsarnokot. Pontosabban az egyik lengyel külkereskedelmi Vállalat dolgozói építik, s hozzá kell tenni, hogy pontosan, gyorsan, az előírt ütemterv szerint. A gyár bővítésénél azonban nemcsak a termelés növelésére és korszerűsítésére gondolnak, hanem az itt dolgozó emberekre is. Ez ideig nem volt megoldva a dolgozók szociális létesítményekkel való ellátásának kérdése. Most épülnek az új irodahelyiségek, s ha azok elkészülnek, a mostaniakat öltözőkké, klubokká alakítják át. A fejlesztés további nélkülözhetetlen feladata a saját fejlesztési részleg létrehozása. Ez jelenleg már nem káderkérdés. A tervek szerint ezeket a fejlesztési kérdéseket az új ötéves tervben oldják meg. -Van még a Poprádi TATRA Vagongyárnak egy készítménye, amelyre a tervezők és a munkások egyaránt büszkék lehetnek. S ez nem más mint az ISO kontejner, amely a maga nemében világszínvonalat jelent. Mi is ez a furcsa nevű jószág? Semmi egyéb, mint egy óriási szállítódoboz, természetesen acélból. S ez az acéldoboz, ha a gyakorlatban használatba kerül, teljes mértékben forradalmasítja az anyagszállítást. Állításomat egy nagyon egyszerű példával bizonyítanám. Tegyük fel, hogy kétezer alkatrészt kell elszállítani Ostraváról Poprádra. A mai gyakorlat szerint, a gyárban az alkatrészeket teherautókra rakják, kiviszik az állomásra, Itt a teherautókról vasúti kocsiba rakják, s ha a vagon megérkezik a rendeltetési helyére az átrakodási folyamat megismétlődik. Vagyis ugyanazt az anyagot négyszer kell így átrakni, míg a gyártótól eljut a megrendelőig. Ha mindez kontejnerrel történik, akkor az egész szállítás leegyszerűsödik. A gyárban a szállítandó árut berakják a kontejnerbe, egyetlen teherautó az állomásra viszi, az állomáson daruval vagonra emelik, s a rendeltetési helyen ugyanez megismétlődik — fordítva. Vagyis két munkafolyamatot megtakarítunk vele. S ez a megtakarítás nemzetgazdasági szempontból egyáltalán nem elhanyagolandó. Rengeteg időt és munkaerőt jelent. Hazánkban jelenleg másfél millió embert vesz igénybe az anyagszállítás, anyagmozgatás. Nagyon jelentős szám ez. A kontejneres szállítási rendszer bevezetése ezt legalább egyharmadával csökkenthetné. Természetesen e célra meg kellene teremteni a kellő anyagi és technikai bázist. Jövőre ünnepli a Poprádi TATRA Vagongyár fennállásának ötvenedik évfordulóját. E fél évszázad alatt a javítóműhelyből hatalmas vagongyár lett. Gyártmányai, a különböző típusú tehervagonok, Európa-szerte hirdetik a gyár jóhírét. 8S Külföldön is nagy sikere van a Zts jelzésű fedett vasúti kocsinak i Az igazgatósági épület Az ír katasztrófa Egy angol „Vietnamszakértő", egy meggyőződéses héja Eszak-írországról beszélt, és megjegyezte, az a baj, hogy gyenge az angol hadsereg hírszerzése: ha rendelkeznének 2000 terrorista névsorával, majd ezeket rácsok mögé dugnák, minden rendben lenne. De mit változtatna ez a helyzet politikai vonatkozásán, tettük fel neki a kérdést, azon, hogy a római katolikus kisebbség majdnem totálisan ellenséges? A válasza úgy hangzik, hogy a politika nem számit, ha kézben tudjuk tartani a biztonsági helyzetet: ilyen esetben a politikai probléma háttérbe szorul. Csodálatos lett volna a beszélgetés iróniája, ha nem ígért volna annyi fájdalmat. Mindazok után, ami Vietnamban történt, egyes emberek még mindig úgy gondolják, hogy pusztán katonai intézkedésekkel megoldások kényszeríthetők valamely elkeseredetten megosztott közösségre. Írországban még világosabban megmutatkozik ennek az elképzelésnek az abszurditása, mint Vietnamban. Nyolcszáz éve, azóta hogy a pápa II. Henriket Írország uralkodójává nyilvánította Anglia mindent elkövetett, hogy erővel biztosítsa hatalmát a testvérszigeten. Az angolok politikai zsenialitása a jelek szerint semmivé foszlik, amikor Írországról van szó. A legutóbbi téves elgondolásor. alapuló erőfeszítés arra, hogy biztonsági eszközökkel kényszerí sél ki a békét, augusztus 9-én történt, amikor is internáltak terrorizmussal gyanúsított személyeket. Eddig körülbelül 240 férfii internáltak, valamennyien katoli kusok. Ennek politikai eredményét előre meg lehetett jósolni még jobban elidegenedett Vls*ei 500 000 katolikusa az egész politi kai rendszertől. A világ többi része valószínűiéi nem egészen érti, mi is történi/ az Egyesült Királyság egyik ré szében. Talán még mindig túlzá lenne, ha polgárháborúról beszél nénk Észak-Írországban, de a gaz dasági életben és az egyéni han gulatban kialakult feszültség a elviselhetetlenség határát súroljc Az észak-írországi ellenfelel egyre kibékithetetlenebbekké vál tak. Jellemző volt, hogy amiko Faulkner arról beszélt, hogy ka tolikusokat is bevenne a kor mányba, kijelentette, hogy ner, tartozhatnak ezek közé olyan el lenzéki vezetők, mint Gerry Fii és John Hume, mert mindkette az egyesitett republikánus lroi szág megteremtésére törekszene1 és nem fogadják el, hogy Észak Írország az Egyesült Királysá része. A katolikus közösségbe azonban Fitt és Hume mérsékel tek, akik alig tudják biztosítar, választóik támogatását. Nélkülü azonban a kisebbség megközeli tése terén mit sem érne, bárm is tennének. A valóság az, hogy Észak-lroi szágban halálos sebet kapott különálló tartományi kormányzi rendszere. Most már csupán csc da mentheti meg, és csodák eg\ általán nincsenek kilátásba Egyébként megjegyzendő mé hogy az angolok tömege aligh tekinti Észak-Írországot Angi szerves részének. , International Herald Trlbur