A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-23 / 29. szám

MINT A SZEMÜNK FÉNYÉT... juk fütyült, de ők nem vették észre s mivel a rendőr kissé távolabb állt, zavartalanul folytatták az útjukat. Azaz csak folytatták volna, mert a járókelők enyhe felháborodással figyelmeztették a házaspárt a kötelességére, arra, hogy kihágást követtek el és bocsánatot kell kérniök a rendőrtől. A katonatiszt végül is felismerte a paradox helyzetet s rögtön odasietett a rendőrhöz, bocsánatot kért, amiért szórakozottságában nem vette észre a figyelmeztető füttyjelelt. A rendőr tudomásul vette, a tiszt pedig a járókelők őrző szeme előtt vigyázba vágta magát, előírásosan tisztelgett, megfordult és az emberek szimpátia tapsa közepette távozott. Ezért most az egyszer általános tanulságként mindenkinek ajánljuk, hogy álljon meg, ha hibát követ el és ráharsan a rendőrfütty, mert könnyen előfordulhat, hogyha meg nem áll az egyszerű járókelők válogatlan szavakkal és kifejezésekkel jobban megpirongatják mint a rend hivatásos őre! Utánunk majd ők jönnek, elfoglalják helyünket a munkapadoknál, az íróasztaloknál, az élet minden területén ... Talán okulnak a mi hibáinkból, élvezik majd munkánk gyümölcseit.... Bizonyára okosabbak, jobbak, elégedettebbek lesznek nálunknál. Egyelőre még csak a jelennek, a pillanat örömeinek élnek és nem is veszik észre, hogy már most felkészítik őket a jövőre a gondos, ügyes, lelkiismeretes nevelők. Nagymegyer (Calovo) sok szép épülettel gazdagodott a felszabadulás óta, de talán az új magyar óvodára és bölcsődére legbüszkébbek a nagymegyeriek. Valóban szép is a két szomszédos épületcsoport a szépen nyírt pázsit és a virágok között. A járási építkezési vállalat dolgozói a kitűzött határidő előtt adták át a nagymegyerieknek a járás legszebb óvodáját és bölcsődéjét. — Igaz, hogy szomszédok vagyunk, — mondja Takács Ferencné, az óvoda igazgatója, — de amíg mi az iskolaügyhöz, addig a bölcsőde az egészségügyhöz tartozik. A kettő összesen körülbelül hét és fél millió koronába került a berendezéssel együtt. De jöjjenek csak velem és nézzék meg, milyen környezetben vannak a gyermekeink! — Hány osztályuk van? — öt osztály, összesen 154 gyermekkel. Aki jelentkezett mindenkit felvettünk — beszél, beszél, mi meg gyönyörködünk. A gyerekek tiszták, egészséges színűek, jóltápláltak. Olyanok, mintha a „skatulyából húzták volna elő" őket. A kislányok babát öltöztetnek, orvost játszanak meg fodrásznőt, a fiúk meg építkeznek, rajzolnak, az egyik osztály meg éppen szénát gyűjt az udvaron. — Milyen nagyok vannak már közöttük, — csodálkozunk. — Nem is csoda, hiszen szeptemberben már körülbelül 85—90 gyermek lép iskolás korba és itthagy bennünket. Amint már mondtam öt osztályunk van, ebből négy napközis és egy előkészítő osztály. — Milyen itt a gyermekek időbeosztása? — Alig van idejük a játékra, olyan zsúfolt a programunk. Háromnegyed kilencig játék, utána torna, foglalkozás, séta, ebéd. Délután alvás, uzsonna és már jönnek is értük a szülők. Némelyik gyerek nem is akar hazamenni: „Anyuka, én még nem hintáztam!" — Hány alkalmazottja van az óvodának? — Kilenc óvónő, három szakácsnő, két takarítónő, egy mosónő, egy fűtő és a konyhavezető. A kilenc óvónő közül csupán egynek nincs képesítése. — Orvosi ellenőrzés? — Félévenkint egyszer vizsgálják meg a gyermekeket. — Milyen a koszt? — A lehető legjobb. Csak meg kell nézni a gyermekeinket. Egy beteges kinézésűt sem talál közöttük. Nagyon ügyes szakácsnőnk van. Már újra a szép igazgatói irodában ülünk: — És most beszéljen magáról, igazgató elvtársnő! — Sokat nem mondhatok. 1960-ban végeztem, kilenc éve vagyok Nagymegyeren. Jól érzem itt magam, bár naponta utazgatok ide Orsújfaluról... ÉS MIT LÁTTUNK A BÖLCSÖDÉBEN? A szomszédos bölcsőde igazgatója Németh Albertné két gyermek mamája, negyedik éve dolgozik a bölcsődében. — A gyermekek létszáma? — A kapacitás csak 55, de hatvan gyermekünk van jelenleg. — Hány alkalmazottja van a bölcsődének? — Tizenhét, ebből hét a nevelő és kettő a gyermeknővér. — Amint láttuk, jó szomszédok az óvodával. Mi különbség van a bölcsődei és az óvodai nevelés között? — Itt nagyobb súlyt fektetünk az egyéni nevelésre, mint az óvodában. Egy nővérre, illetve nevelőnőre csak hét gyermek jut. A nevelési elvek viszont ugyanolyanok, mint az óvodában. Minden gyermeknek van egy kiválasztottja, egy pótmamája, akihez a legjobban ragaszkodik. Egyébként nekünk állandó kapcsolatunk van a szülőkkel. Nagyon elégedettek a munkánkkal. Sok gyermek annyira megszokik itt, hogy haza sem akar menni... S még egy különbség van a bölcsőde és az óvoda között: hozzánk szlovák szülők gyermekei is járnak. A nevelőnőknek viszont mindmáig nem fizetik a nyelvi differenciát... Mi az élelmezés terén jobban állunk, mit az óvoda, több pénzt kapunk egy-egy gyermekre, mint ők. Hozzánk minden nap eljár az orvosnő, doktor Krupicáné. — Előbb említette, hogy önöknek állandó kapcsolatuk van a szülőkkel. Akkor miért van szükség szülői értekezletre? Amint hallottam, ma is lesz? — A szülői értekezleteken a szervezési munkákat beszéljük megvagy az orvosnő tart előadást. — Mint tanultak ma a gyermekek? — A cipőfűzést, — nevet, majd elkomolyodva folytatja. — Nem is tudják, hogy milyen bonyolult valami a cipő befűzése. Most éppen alszanak a kicsinyek, nézzék meg őket! A hófehér paplanok alól itt-ott kis lábak, villannak ki, csend van. Ebben a kis tiszta hálóteremben szunnyad a jövő. Gondos, kedves nevelőnők és nővérek vigyáznak rájuk, mint a szemük fényére ... Ne mosolyogjanak! A szénabegyüjtés komoly munka Stubnya Arnold felv. Néhány hete Bratislavában igen nagy népszerűségnek örvend, hogy az egyenruhás rendőrök ráfüttyentenek a járókelőkre, ha azok nem a kijelölt átkelőhelyen akarnak átmenni az utcán. A kihágást elkövető egyéneket a közönség derűs mosolya közben a rendőrök kioktatják, megmagyarázzák, hogy miért veszélyes a forgalmas úttesten össze-vissza mászkálni. Nem büntetik meg őket. csak megmagyarázzák nekik, hogy a gyalogosnak is igazodni kell a forgalmi szabályokhoz. És az eredmény, ha hiszik ha nem, megmutatkozik. A bratislavaiak kezdenek fegyelmezettebben és körültekintőbben közlekedni. Természetesen itt sem megy zökkenő nélkül minden. Emlékszem egy esetre, amely arra int, hogy sok múlik az embereken, hogy úgymondjam az utca emberein. Még a bratislavai füttyös-akció kezdetén történt, hogy egy magasrangú katonatiszt a feleségével mélyen beszélgetésbe merülve rossz helyen kelt át az úttesten. Az ügyeletes rendőr többször is ráem*** Doktor néni, hagyjon nekem beket! Hisz, semmi bajom sincsen! . »-löt 5