A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-23 / 29. szám

Ablak es csillagragyogás Lipták Zoltán Néhány pillanatig azon tűnődtem, hogy analitikus vagy rávezető módszerrel közelítsem-e meg a kissé fura címet. Végül is félredobtam a módszerességet és rábíztam magam a fantáziámra, ha ugyan van és dicsekedhetek vele. Szerda, délelőtt tíz óra. A város felett — Kassa (KoSice) — borús az ég, lóg az eső lába, ráadásul a szél is fúj. Hetykén, legényesen fütyörész, belecsip az ember arcába, kacagva belekap az utcákon szaladgáló minikbe, midikbe és szemtelenül lobogtatja, hajtogatja azokat. A maxik kajánul kinevetik őt, mert velük nem bír, földre szorulnak, mint a szájjal lefelé borított karcsú hordók. Nemcsak csípős széltől lúdbőrzött a hátam, mástól is: már a harmadik szállodából utasítottak el azzal a kegyetlen szóval, hogy nincs szoba. Utam célja és utolsó reményem a Hutník-szálloda. Ütközben sok minden eszembe jutott. Többek között azt kívántam, bárcsak hetedmagával sütne és perzselne a nap, mindjárt vidámabb lenne a hangulatom, sőt arra is számíthatnék, hogy — jobb híján — valahol a város peremén esetleg két. nagyra nőtt lapulevél közt is eltölthetném az éjszakát, feltéve, ha közben nem bérelte már ki egy jól fejlett tüskés sünanyó. Aztán igen-igen foglalkoztatott az a gondolat is, hogy feláldozva a jóhíremet, kerítek egy lakással rendelkező magányos nőszemélyt, s nála éjszakázom. Vádoljanak hűtlenséggel, ki bánja, de legalább fedél lesz a fejem felett... Előttem éppen egy miniszoknyába préselt, oszlopos lábú hölgy aprózta a lépteit. Majd szétfeslett rajta a szoknya. Sehogy sem adna ki a minije egy fejkendőre való anyagot, állapítottam meg. Kip-kop, slisszslussz ... ringott előttem a hölgy. Leszólítom, le én, ha addig élek is! Megközelitettem, előztem, bíztam őszülő hajam varázsában, oldalroi szemügyre vettem: nem volt több tizenhat évesnél. Próbálnék csak hozzájuk tolakodni éjszakára. Tudom, apukája jóvoltából úgy kirepülnék, hogy lábam sem érné a küszöböt. Aztán szemügyre vettem még három-négy nőszemélyt, de mindegyikben találtam valami rideg, elutasító közönyt. Az elkeseredésem fokról fokra nőtt. Magányosnak és elesettnek, a társadalom kivetett gyermekének éreztem magam, „Szegény őszhajú gyermek"!, sajnálkoztam magamon annál is inkább, mivel közben a szél ereje a kétszeresére nőtt és az eső lába is földet ért. (Előbb természetesen jól arcon vert.) Nyárias öltözetem szinte nyüszített, mint a megostorozott kutya, én pedig kajánul kinevettem, mintha bundás kabátból szemlélném a vergődését. Vállam közé húzott nyakkal isz"koltam a víztócsás járdán. Én voltam akkor a szállodai szobát hajszoló ezrek dühéből és elkeseredéséből Az épülő Slovan-szálloda összegyúrt szilárd és tömény tiltakozás. És akkor született meg agyamban az ötlet, hogy szállodai témájú riportot is írok, ha már egyszer így összecsendültek bennem az elkeseredés rímei. Végre előttem tornyosodott a Hutník-szálló nem tudom hány emeletével. A hallban kellemes meleg fogadott. Feldobogó szívvel és vegyes reménnyel léptem a recepció üvegfala elé, hogy esedező tekintettel elrebegjem óhajomat a szolgálatot teljesítő szőkeségnek. Bizalmat keltön, mosolyogva nézett rám. Szenvedő arccal elmondtam, hogy ki vagyok, mi vagyok és mit akarok. Félrebillentett fejjel, sajnálattal a szemében fürkészte az arcomat. Majd sírva fakadtam a meghatottságtól. Sajnos, minden szobánk foglalt, csicseregte, de előjegyzem. Este hatra jöjjön el, akkor már biztosat mondhatok. A valószínűség húsz százalékáról indultam az alkudozással, s tíz percen belül felverekedtem magam nyolc-Petrovská Daniela van százalékig. Ezt a nemvárt eredményt három „aranyos" viccemnek köszönhettem. Ezek után elszántan mentem a tervezett riportutamra. Csodák csodájára a felhők felszakadoztak és elő-előbújt a napsugár. Felmelegítette a szívemet, s egyszeriben megszépült körülöttem a világ. Az Interhotel volt Igazgatóságának előszobájában szokatlan kedvességgel fogadott Petrovská Daniela, a csinos és fiatal titkárnő. Készségesen tolmácsolta kívánságomat Lipták Zoltán igazgatónak, aki rövidesen illatos fekete mellett „alávetette" magát kíváncsi kérdéseimnek. Megtudtam, hogy Kassán rövidesen megszűnik a katasztrofális szállodahiány. (Pillanatnyilag ml hasznom belőle?) A negyedik negyedév elején átadásra kerül és üzemelni kezd az új, tizenkétemeletes 212 szobás, fürdőszobával-vécével, 307 ággyal és 172 pótággyal ellátott szálloda. A két étterem befogadó képessége 127 és 132 fő, a kávéházé 170, a szaloné 140, azonkívül a nappali bárban 120-an, az éjjeli bárban pedig 150-en szórakozhatnak. — Az új Slovan-szálló nagyon jó helyen van — mondta Lipták Zoltán. — A Tátrából, Magyarországról, a röptérről vagy az állomásról jövő vendégeknek éppen az útjába esik... Ügy vélem, hogy ez az új szálloda a legkényesebb igényeket is kielégíti. A 270 alkalmazott arra törekszik majd, hogy minden vendég elégedett legyen... Értesülésem szerint az árak nem emelkednek az eddigiekhez viszonyítva. Ezt csak megnyugtatásképp mondom... Jó, jó, a negyedik negyedben már nem lesznek szállodai gondok, de most, a harmadik negyed elején nekem nincs hová lehajtanom a fejem, ha leszáll az est. Talán két-három ásítást kellene elrejtenem a tenyerem alá, hátha észrevenné az álmosságomat és megkérdezné, van-e már szállásom, gondoltam, de annyira őszinte, becsületes és tiszta volt a tekintete, hogy képtelen voltam ilyen alattomos cselhez folyamodni. Visszamentem hát a Hutníkba. A szőke nő helyett már egy koromfekete hajú teljesített szolgálatot. Mikor megpillantottam, egy világ dűlt bennem össze, vége, kezdhetem elölről, s talán mire kivirrad, találok is szállást. Csoda történt: kaptam szobát. Most itt ülök a hetedik emeleti szoba ablakában. Nézem a város fényeit, s a magasban sziporkázó csillagokat. Közben arra gondolok, hogy Kassán a negyedik negyedévtől egyetlen szállodai szobára áhítozónak sem kell ekkora kálváriát bejárnia és ennyi izgalmat kiállnia különösen akkor, ha a pénze is megvan rá. Egyébként így az ablakból nézve igazán szépen ragyognak a csillagok. Szebben, mint az esetleges lapulevél alól! LOVICSEK BÉLA Prandl Sándor felvételei ••••••••••••••••••••••••••••••