A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-12 / 45. szám

A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA NAPJAI A Kaspi-tenger torkolata előtt vagy kétszáz kilométerrel lelassult a Volga folyása. Miután már több mint háromezer kilométert tettek meg hullámai, mintegy elfáradva, nyugodtabb tempóra vált át a víz, szétterül, s deltát alkot a folyam. A Volga deltavidéke — amely körülbelül 10 000 négyzetkilométer területet foglal el — külön vizivilág. A Volga deltája nemcsak különlegesen nagy kiterjedéséről nevezetes. Ez Oroszország déli része, amelynek meleg, napfényben gazdag klímája rendkívül kedvező az állat- és növényvilág számára. A szovjet állam védi is a természet e csodálatos szépségét és gazdagságát. Az asztrahanyi természetvédelmi területet még 1919-ben alapították, s így a legrégibb a Szovjetunióban. Ez az egyik legértékesebb védett körzet, állatvilága annyira változatos és oly sok ritka növény található itt. Az áthatolhatatlanul sűrű, az embermagasságot többszörösen túlhaladó nádasok, a folyam 80 ágának, sokszáz mellék- és holtágának vize, az őstermészet csöndje és a makulátlan tisztaságú levegő az elképzelhető legjobb életfeltételeket teremtették meg száz és száz különféle madár-, hal- és növényfajta számára. A Volga deltájában halvány krém- és rózsaszín lótuszok nyílnak, rózsaszín pelikánok tátogatják furcsa csőrüket, s a nagy fehér kócsag is jól érzi itt magát. A kis szigetecskéket olyan sűrűn lepik el a madárkolóniák, hogy a természetvédelmi terület tudományos kutatói kénytelenek egy részüket máshová telepíteni. A zsúfoltság megszüntetésével kedvezőbb létkörülményeket biztosítanak a rengeteg szárnyasnak. A Volga deltája turisták ezreit vonzza: ennek a vidéknek a látványa valami egészen különleges felemelő érzést kelt. A folyóvizek nagy orosz ismerője, V. Lohtyin egykor azt mondta a Volga deltájában gyönyörködve: „Nemhiába hajózott folyóin oly sokat az orosz nép, nem hiába énekelte meg őket da- I laiban. Megénekelte, mert szerette folyóit, élete összefonódott velük. Ügy szemlélte őket, mintha gyönyörű, eleven és értelmes lények lennének". Tfzesrendszerű számítógép Ügy gondolom, mindenki hallotta már legalább fél füllel, hogy a boszorkányos tudású matematikusok — az elektronikus számítógépek — mindössze két számot használnak. Segítségükkel elképzelhetetlenül nagy értékeket ls óriási sebességgel számítanak ki. Az ember számfogalma sokkal gazdagabb: megszoktuk, hogy tízesével számláljuk a tárgyakat, tíz egység adja a tízest, tízszer tíz az száz, és így tovább. Számrendszerünket ezért hívják tízes számrendszernek. Feltételezik, hogy azért alakult ki, mert eleinte az ujjukon számoltak az emberek. A gépeknek sincs se kezük, se ujjuk. Azok az úgynevezett aktív elemek segítségével jegyzik meg a számokat és dolgoznak velük. A számítógépek készítésénél eleinte rádiócsöveket, majd tranzisztorokat alkalmaztak. Ezek végzik igen sajátos módon a számok leírását. A „nulla" számnak a csó egyik állapota felel meg: a „kikapcsolva", „nem vezet", az „egyes" számnak pedig a másik: a „bekapcsolva", „vezet". így hát a számítógépek már „gyermekkoruktól" kezdve kénytelenek voltak ebben az ember számára szokatlan kettős számrendszerben számolni. A gép és az ember tehát különböző nyelven beszél. Az „emberi" 4-es szám a gép nyelvén — 100, a 8-as — 1000. Világos, hogy ezeknek a különös számoknak a világában még a begyakorlott ember is bizonytalanul érzi magát és többet hibázik. Éppen ezért ahhoz, hogy közöljük a géppel a feladatot, s hogy megértsük, amikor a gép közli az eredményt, fordítóra van szükségünk. Egyetlen számítógép sem működhet ilyen „számtolmács" nélkül — a számítógép-konstruktőrök bonyolult és nehézkes egységeket szerkesztettek erre a célra. Nem ma, sőt nem is tegnap kezdődtek meg a kísérletek ezeknek az egységeknek a kiküszöbölésére. Régóta keresik a módját, hogyan lehetne megtanítani a digitális elektronikus számítógépeket „emberi módon", tízes számrendszerben számolni. A különböző országok tudósainak és mérnökeinek erőfeszítései azonban nem vezettek gyakorlati eredményhez. Éppen ezért, amikor mérnökökből és elméleti szakemberekből álló csoportunk munkához kezdett, világosan láttuk, hogy nem várhatunk könnyű és gyors sikert. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy olyan elektronikus berendezést kell létrehozni, amelynek nem két stabil helyzete van, mint a triggernek, a két állású elektronikus kapcsolónak, hanem tíz. Hiszen éppen ez tenné lehetővé, hogy a gép a tízes számrendszerben dolgozzon. Talán tréfásan hangzik, de így volt: a tíz stabil helyzetű elem kidolgozása tízévi munkánkba került. Most már befejeztük ezt a munkát. A kijevi Tocselekropribor gyár szerkesztői csoportja megalkotta a világ első megbízható, több stabil helyzetű elemeit, amelyek végre lehetővé teszik, hogy a digitális számítógépek az emberrel azonos nyelven beszéljenek. A korábban szükséges tolmácsokra így már nem lesz szükség. A kezelő a számára megszokott tízes számrendszerben dolgozhat a géppel. Ez könnyebbé és egyszerűbbé teszi magát a gépet is. Továbbá a több stabil helyzetű (impulzusfózis-érzékelőinek elnevezett) elemek lehetővé tették a műszerek digitális, számrendszerű ábrázolást alkalmazó részének méretcsökkentését is. Ahol ugyanis a kettes számrendszer miatt nyolc tranzisztorra volt szükség, ott most egyetlen impulzus-fázis-érzékelő elem kell csak! Jelentősen csökkent a tranzisztorok száma a digitális berendezések más egységeiben is. Például azokban az egységekben, amelyek számláló csöveken jelzik ki az eredményt, most 60 tranzisztor helyett csak 16-ra van szükség. Ezzel még nem merültek ki az új elemek alkalmazásának előnyei. Ezek ugyanis egyetlen tranzisztor hozzáadásával teszik a nagyságrend-változást, vagyis az egyesekről a tízesekre, a tízesekről a százasokra váló áttérést. Ehhez eddig a kettes számrendszerben nyolc tranzisztorra volt szükség! Az aktív elemek, számánál csökkentése automatikusan megoldott egy sor más problémát is: csökkent a felszabaduló hő mennyisége, amelynek elvezetése pedig nem könnyű feladat; megnőtt a kapcsolások megbízhatósága, azon egyszerű ok miatt, hogy azok lényegesen kevesebb elemet és kötést tartalmaznak... Az új elemek felhasználásával jelenleg mintegy 20 különböző digitális, vagyis számrendszerű ábrázolást alkalmazó műszer gyártása és fejlesztése folyik. Elkészült egy kisméretű asztali típusú számológép modellje. Feltételezhetjük, hogy találmányunk alapgondolatát fel fogja használni a „nagy" elektronika is különösen az. integrált áramkörök fejlesztése terén. Találmányunkra szabadalmat kaptunk Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Kanadában, Angliában, az NSZK-ban, Ausztráliában és még egy sor ország most készül azt megadni. Elismerés ez számunkra azért, mert megtettünk egy lépést, amely lehetővé teszi, hogy az elektronikus készülékek még megbízhatóbbak, könnyebben használhatók és kisebbek legyenek. a 12 hét