A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-05 / 44. szám

Mit tudunk a hónapokról? 16 köt A régi római naptárban a kilencedik hónap volt. A neve is számnév, kilenc: latinul novem. A régi magyar kalendáriumok Szent András havának nevezték. November 25-e, Katalin napja a régi népéletben az újborral kezdődő kisfarsangnak utolsó napja volt. Katalin bál után már nem tartottak esküvőt egészen nagyfarsangig. A pásztoréletnek is jeles napja volt, legkésőbben ekkor történt a jószág őszi számbaadása. A hónap állatövi jegye a nyilas. Történetét Horváth Zsigmond így meséli: „Az nevezetes Chiron félig ember, félig lóformájú volt. Mint híres vadász, szeretett hzgyen s völgyön nyargalászni. A hárfázásban is oly ügyességet mutatott, hogy minden nyavalyát meggyógyított zenéjével, ö tanitá nyilazásra a görög hősöket. Herkules véletlenségből mérges nyilat ejte Chiron lábába, mely olly rettenetesen fája, hogy az istenektől halált esedeze. Meghallgatták és most mint Nyilas az állatkört ékesíté". A mondában szereplő felül férfi, alul lótestű lényeket a görög mitológiában kentauroknak nevezték. A monda szerint nyers, iszákos, féktelen életű lények voltak. Talán az említett Chiron volt az egyetlen kivétel. Ezért lett ö a legnagyobb görög hősök nevelője. A kentaurok ábrázolása az ókori művészet kedvelt témája volt. A régi római naptárban minden hónapon belül három határnap van. Kalendeantk hívták az első napot, az új holdsarló feltűnését, mely a hónap kezdetét jelezte. A telihold időpontjának Idus volt a neve. Idus napja március, május, július, október hónapokban a hónap 15., a többiben a 13. napra esett. A két határnap között, Idustól visszafelé 7, illetve 5 napot számoltak. Ez volt az első holdnegyed időpontja, melyet Nonaenek mondtak. A hónap többi napját aszerint számolták, hogy hány nap van még hátra a következő határnapig, mindkét határnap beszámításával. Például: november 10-e Idus előtti 4. nap — november 20-a a december Kalendaeje előtti 12. nap. Julius Caesar a naptárrendezés során a napok számolásának ezt a hagyományát megtartotta, bár a napévre való áttéréssel a hold fázisaihoz igazodó régi számlálás feleslegessé vált. Ovidius ezt írja a három határnapról: „Iuno gondja Kalendae-ink védelme. Az Idus Juppiteré. Ezen ég tiszta, nagy áldozata. Nincs védője a Nonae-nak.. Michelangelo élete buonl család. Háromszáz év óta viseljük a Buonarroti nevet, és háromszáz éve fizetünk adót Firenze városának ... Azt azonban soha nem említette, hogy anyám Ruceklai lány volt. De azt örökösen hallottam tőle, hogy a munka nemes polgáremberhez méltatlan. Hát igen, ő maga nem is dolgozott soha életében. Majd belerokkant abba a fáradalmas és reménytelen törekvésbe, hogy a család készpénzkiadásait mennél kisebbre csökkentse. Hat hónapig volt városbíró Capresében: az iroda szűkös jövedelméből nehéz volt ellátni a háztartást, jó ruhákat vásárolni, szolgákat, lovakat tartani és ráadásul gondoskodni a többi hivatalnok fizetéséről. Amikor visszatért Firenzébe, kénytelen volt Francesco bácsikámhoz költözni, aki pénzváltó volt az Or San Michelén, boltjának jövedelme azonban alig-alig fedezte a két háztartás költségeit. És édesanyám, Ména Francesca nem volt akkor egészséges. Bátyám, Lionardo születésekor kezdett betegeskedni, engem már nem tudott szoptatni. — Hiába tanácsolták neki, hogy egyék sok salátát, mandulát, mogyorót, tejlevest . . . nem segített rajta. Az sem, hogy különleges pépet készítettem neki, méregdrágán — mesélte néha apám —. a pínia-fenyő zsenge magvaiból, fehérgyökérlisztből és a legsűrűbb vörös borból... Mit volt mit tenni, dajkaságba adtak egy settignanói kőfaragó feleségéhez. Apám ezért még akkor is szemrehányást tett magának, amikor én már megfaragtam Firenzének a Gigantét: Dávidszobromat. — Súlyos hibát követtünk el ezzel! — zúgolódott. — Ki ne tudná, hogy az anyatejjel a gyermek magába szívja a szoptató anya tulajdonságait. Kézműves lettél, fiam, nemes polgárember létedre. Pedig a csillagok rendkívüli konstellációja idején születtél: a Mercuriusszal egyesült Vénusz éppen Jupiter uralma alatt állt. Ez a legnagyobb jövőt ígéri! Én a gyapjúcéhbe írattalak, hogy józan kereskedővé neveljenek. És mi lett belőled? ... Ekkor már Firenze és a világ első szobrásza voltam. De gyerünk sorjában! Hatéves múltam, amikor édesanyám meghalt. Apám bánatában bezárkózott, visszavonult számlái közé. Négy évig, amíg nagynéném, Cassandra vezette a házat, elhagyatott voltam, úgy éreztem, mindenkinek az útjában vagyok, kivév« nagyanyámat, Mona Alessandrát. Ahányszor csak szerét ejtettem, kimenekülterr a városból dajkámékhoz, a kőfaragókhoz. Ilyen az öregember emlékezete. Mindez több mint nyolcvan éve történt, éí mégis jobban emlékszem rá, mint arra hogy milyen arcátlanságokkal igyekszit nyolc esztendeje Bigio kitúrni engem főépítészeti hivatalomból. Ezüstzöld olajfák alatt, búzaföldek között vezetett a; út addig a patakig, amely a szántókai elválasztotta a túlsó lejtőktől. A kőfaragók hallgatag emberek. Mihelyt fölértenr a házukhoz, szó nélkül munkába álltam faragtam velük a közeli hegyekből fejtett márványt, és gyerekkorom minder keserűségét beleadtam erős és szabályo: ütéseimbe. Mennyire szerettem ezt a munkát! Már akkor is értettem jól: totyogó: koromtól fogva gyakoroltam a kőfaragi fiaival együtt, nekem is megvolt a pará nyi kalapácsom, vésőkészletem. Mi munkáltuk ki az apróbb darabokat. Szorongásban nevelkedtem és magány ban, de az nem volt csillapító és pihentető, hanem fájdalmas és fárasztó Mennyire tudott már szenvedni az a kis fiú, aki nyolcvan esztendeje én voltam Apám úgy nézett rám, mint egy neme: tenyészet elfajzott sarjára. Már akko: rám zúdította gondjait. Nem menekül hettem előle. Szerencsére megnősült. Mostohaanyám Lucrézia di Antonio de Sandro Ubaldin da Gagliano hangzatos neve mellé igei kicsi hozományt kapott, különben nen ment volna férjhez fiatal nő létére a: én negyvenhárom éves, már deresedi apámhoz, egy ötgyermekes apához. öltözetére nem sok gondot fordított Nyílt, sötét bőrű arcát, melyen kis feke te bajuszka és oldalszakáll kezdett ki ütközni, nemigen ápolta, dús, fekete ha ját simán hátraszorította, ö látta mei először kísérteties, komor és gyötrelme szorongásomat, amely olyan volt, akár : sötétség fekete rongya — fulladásig töm te el a szájamat, amikor apám, ahog; szokta, ordítozva veszekedett velem. — Pusztul a családi vagyon, és éi egyedül vagyok! Nem segít senki nekem Lám, a fiam a hegyekben csavarog összeadja magát mindenféle mQcsko alsóbb néposztálybeliekkel! A másil négy fiam bezzeg tudja a kötelességél csak te nem, Michelangelo! Nem értem, hogy mit akar. Mindéi ok nélkül belém kötött, és íszonyato NOSZF Rejtvényünkben Nazim Hikmet „Pet rograd 1917" című verséből idézünk vízszintes 1, függőleges 1, 19. és IC számú sorban. Vízszintes sorok: 15. Jókedvűen. IC A legtökéletesebb élőlény. 17. Vissza teker! 18. T-betűvel az elején: óriás 19. In .... Veritas (a borban az igaz ság). 20. Homérosz nevében van. 22. i Lengyel Légiforgalmi Társaság neví 23. Kevert krém. 24. Somló betűi fel cserélve. 25. Helyrag. 26. Ütőkártyr 26a. Csüngő. 27. Ázsia betűi (é. h.). 2f Hová szlovákul. 29. ... a bor, Móric Zsigmond regénye. 30. Rokon. 31. Lág hangsor. 32. Enyém — németül. 34. Nf név. 36. Salto le, tévé filmsoro zat. 37. A lúg betűi. 38. Ék! 39. Szak szervezeti Országos Tanács röv. 4! Astatine vegyjele. 42. Hangtalan nor ma. 43. Mindegy. 44. A virág része. 4! K. L. 46. Bírál. 47. Tölcsér alakú mé lyedés a tűzhányók tetején. 48. Ner itt. 49. Baráti nép. 50. Szorító. 51. Ilye1 föld is van. 52. Z-betűvel: az európaia megszólítása Indiában. 55. Haza. 5' Aramközvetitő. NOVEMBER Részlet Majtényl Zoltán Utolsó ítélet című könyvéből Megmaradt apámnak az a füzetkéje, amelyikbe különféle Ugyesbajos dolgait szokta feljegyezgetni. Ezek közt írja: „Megemlítem, hogy a mai napon. 1474. március 6-án, egészséges fiúgyermekem született, a Michelangelo nevet adtam neki; és hétfőn hajnalban született, négy vagy öt óra tájt, és akkor született, amikor én Caprese városbírája voltam, és Capresében született... Megkereszteltetett pedig az említett hónap nyolcadik napján, a capresei Santo Giovannitemplomban ... Följegyzem továbbá, hogy 1474. március 6-a a firenzei időszámítás szerint ab Incarnatione számítódik, és a római időszámítás szerint ez az esztendő 1475. ab Nativitate." Tehát ma már a firenzei időszámítás szerint elmúltam kilencven esztendős, az ottani időszámítás szerint a szeplőtlen fogantatástól számítva. De hát itt, Rómában, az Ür Krisztus születését véve alapul, még csak nyolcvankilenc múltam. Apám, Lodovico Bounarroti-Simoni évekkel születésem előtt még tagja volt a Signoria tanácskozó testületének, ott ült a Collegio Buonuomini tizenkét tanácsosa közt. Gyermekkoromban tilos volt leülnöm apám jelenlétében, amíg engedélyt nem adott rá, ha rám parancsolt, alázatosan meg kellett hajolnom. — Nemes polgárok vagyunk! — hajtotta apám állandóan. — Jegyezd meg, fiam, hogy a családunk éppen olyan régi, mint a Medici, Strozzi vagy Torna-Bacchus, 1497