A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-05 / 44. szám

A szovjet tudomány Az évente megrendezésre kerülő Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap keretén belül az idén első ízben rendezik meg nálunk a Szovjet Tudomány és Technika Napjait. Űj színfolt ez a barátsági hónap programjában, amelyet a tudomány és technika egyre növekvő társadalmi súlya tett szükségessé. A Prágában november 16-án, Bratislavában november 18-án kezdődő Szovjet Tudomány és Technika Napjai során kiállítások nyílnak, neves szovjet tudósok érkeznek hozzánk, akik előadásokban ismertetik a szovjet tudomány legújabb eredményeit, népszerű tudományos filmeket mutatnak be, amelyekből a laikus is megértheti annak a nagyszerű, embert szolgáló kutatómunkának az eredményeit, amelyet a soknemzetiségű Szovjetunióban végeznek. A jelentős kiállítások közül csupán kettőt említünk: Prágában rendezik meg Et „Kozmosz—béke, emberiség—tudomány" című kiállítást, Bratislavában pedig az „Atom az ember szolgálatában" című nagyméretű kiállítást. A hazánkba érkező szovjet tudósok 37 szakmai, tudományos előadást és beszámolót tartanak a közgazdaságtudomány, a termelésirányítás, a számítástechnika, az energetika, az elektronika, a kohászat, a gépipar, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a vegyészet és az építészet szakterületeiről. A népszerű tudományos filmek jófornán a tudomány és technika minden területét felölelik, közülük csak az űrku;atással, az energiagazdálkodással, az elektrotechnikával, a nyersanyaggazdálcodással, a kohászattal, a közlekedéssel, a híradás-technikával, biológiával, az orvostudománnyal, a mezőgazdasággal foglalkozó filmeket említjük. Csak dicsérni lehet a szervező bizottság elképzeléseit. A világ ma már egyre többet tud a szovjet tudomány és technika nagyszerű sikereiről, és nekünk most lehetőségünk lesz ezeket az eredményeket közelebbről is megismerni. A szovjet tudomány és technika a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta az ember szolgálatában áll, az emberi boldogulást segíti, annak a felismerésnek a jegyéjen, hogy „az emberi élet minősége és szintje mindig attól függ, hogy milyeíek voltak az emberiség kapcsolatai a természettel, s attól, hogy mennyire volt cépes megérteni a természetet és mennyire tudta annak erőit saját érdekében 'elhasználni". Ez a törekvés manapság duplán érvényes. Az utóbbi évtizedek egmarkánsabb jelensége a tudomány és technika rohamos fejlődése. Különösen gy van ez a szocialista országokban, elsősorban a Szovjetunióban. Ezek az államok az országépítés magasabb szakaszába léptek, amelynek célja a sokoldalúan fejlett, szocialista és kommunista társadalom megteremtése, ami elképzelhetetlen a termelőerők, az ipar, a mezőgazdaság és az anyagi javakat létrehozó más termelési ágak komplex fejlesztése, a tudomány, a technika vívmányainak mindennapi alkalmazása nélkül. Ezért a szocialista országokban a tudomány és technika fejlődése nem csupán a tudósok és mérnökök ügye, de a legszélesebb néprétegek érdeke is. Az ő feladatuk, hogy minél előbb megismerjék a legújabb eredményeket, tapasztalataikkal hozzájáruljanak ezeknek az eredményeknek a megsokszorosításához. (sz. J.) A Szovjet Orvostudományi Akadémiáak van egy gyermekbénulást és vírusos gyvelőgyulladást kutató intézete. Ennek linikai üvegbokszai afféle nagy akváiumra emlékeztetnek. Az üveg kSzfaikon át élénk, csillogószemű gyerekek íosolyognak ránk. De nem gyermekénulásos betegek: ilyenek az intézet eve ellenére már rég nem találhatók a linikán. Ezt a szörnyű betegséget, amely emrég még gyermekek millióit tette yomorékká, sikerült megfékezni. Negyven országban számolták fel a gyermekbénulást előzetes védőoltások segítségével. Az oltóanyag gyártását ez az intézet szervezte meg. A klinikát 1956-ban hozták létre, akkor, amikor a legutóbbi gyermekbénulás-járvány dühöngött. Az intézet megszervezése igazgatójának, M. Csumakov akadémikusnak a nevéhez fűződik. A nyomoréksággal járó betegségek között igen gyakoriak a vírusok okozta fertőzéses idegrendszeri megbetegedések, liután megmentették az életét, most azon fáradoznak az orvosok, hogy elvesztett íozgásképességét is visszaadják ennek a kisfiúnak. Dadó hétéves, a gyermekbénulást s virusos agyvelőgyulladást kutató intézet egyik kis páciense. Dadó most már újra kölbe tudja szorítani a kezét, magasba is tudja emelni a karját. Kockákkal, különöző mértani idomokkal játszik (ez egyben gyógymód is) és hamarosan megtanul egítség nélkül járni. és mindenképpen a legsúlyosabbak közül valók. Az idegsejteket támadó vírusok a szervezet működésének irányító központját, az agyat károsítják meg. A vírusok kutatói mindezideig sajnos nem tudták megtalálni több fertőzéses idegrendszeri megbetegedés kórokozóját, és biztos szereket sem találtak leküzdésükre. Ennek ellenére a gyermekbénulás elleni harcban szerzett tapasztalatok igen nagy lélektani eredményt is hoztak; az orvosok ma már hisznek abban, hogy le lehet majd küzdeni ezeket a súlyos betegségeket is. Igen sok beteg halt meg régebben annak következtében, hogy szervezetüknek valamelyik létfontosságú központja, például a légzöközpont megbénult. Ma már egy tökéletes készülék segítségével fenn tudják tartani azoknak a betegeknek a légzését is, akiknél ez már teljesen megszűnt volna, vagyis meg tudjuk óvni az életet addig, amíg maga a szervezet veszi fel a küzdelmet a betegséggel. Egy grúz kisfiúval, Dadóval is ez történt például. Azokra a szomorú napokra, amikor Dadó képtelen volt önállóan lélegzeni, már csak a gégemetszés nyoma emlékeztet, egy forradás a vékony kis nyakon. Dadó az említett készülék nélkül halálra lett volna ítélve. Most már önállóan lélegzik, valamennyire már mozogni is tud, és ismét beszélgethet az édesanyjával. Hátra van még azonban a kezelés második, szintén fontos szakasza. Egy emelettel feljebb kerül most, arra az osztályra, ahol a bénulásos megbetegedések leküzdése után a mozgásképesség teljes helyreállításával foglalkoznak. Dadó újra megtanul majd járni, mozogni, élni. A bénulásos betegek gyógyításának új módjánál nagy jelentőséget tulajdonítanak a kezelés folyamatosságának. Ha a vírusok megtámadják a gyermek vagy akár a felnőtt szervezetét, szinte kivétel nélkül bekövetkezik a bénulás. Az elveszett mozgásképesség helyreállításában nagy jelentősége van a betegség felismeréséhez, meghatározásához használt elektroflziológlai módszereknek. A szervezet által termelt elektromos áramot vizsgálva az orvosok megállapítják, hogy a vírusok milyen mértékű károsodást idéztek elő az agyban. Ennek alapján megalapozott véleményt, kórjóslatot fogalmazhatnak meg arról, milyen mérvű gyógyulás várható, s hogy milyen fajta kezelés a legcélszerűbb. Ha például kiderül, hogy valamely izom agyi irányítóközpontja teljesen tönkrement, a kezelésnek az lesz a célja, hogy egy másik idegközpontot serkentsen, hogy az átvehesse az elvesztett központ funkcióját. A központi bénulásos gyermekek gyógykezelésében — mondta az idegrendszeri betegségekkel foglalkozó orvosok tudományos ülésén M. Goncsarova leningrádi professzor — nincsenek sem csodatevő gyógyszerek, sem könnyű kezelési módok, s ugyanígy nincs gyors gyógyulás sem. A legfőbb kezelési eljárás a gyógytorna. A klinikán azonban nemcsak tornával gyógyítanak: új és új módokat keresnek a betegek kezelésére. Így például ebben az intézetben alkalmaztak először úgynevezett anabollkus szteroid készítményeket a közismert serkentőszerek mellett. Ezek a készítmények fokozzák az ideg-izomrendszer anyagcseréjét, s ugyanakkor serkentik a fehérjetermelést a sorvadt Izomszövetben. Ily módon lehetőség nyílik a szervezet tartalékainak felhasználására, az izomtérfogat, az izomerő növelésére. Ugyancsak ebben az intézetben alkalmazzák Z. Manovics professzor elektromiofonikus módszerét. Az izom összehúzódása közben keletkező gyenge bioáramot egy elektromos készülék felerősíti, s a beteg egy oszcillográf ernyőjén láthatja vagy fülhallgatóban hallhatja azt. A betegben így kialakul egy új feltételes reflex, amely lehetővé teszi a mozdulatok önálló egybehangolását, az izmok irányítását. A szokásos gyógytorna alkalmazásánál hetekre van szükség egy-egy mozdulat megtanításához, az elektromiofonikus módszernél néhány perc is elegendő ugyanehhez. J. SISINA