A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-05 / 44. szám

is in Ii is ri ssiirssiik Az élet útja göröngyös Nemcsak a boldogtalanok számát növelik Csaknem négy évtizedet töltöttem az ifjúság között, mint a népművészet ápolója, oktatója. Ismertem a problé­máikat» szívemen viseltem a sorsu­kat. Úgy is mondhatnám: értük fá­radoztam. Atyai gondossággal figyel­tem bontakozó szerelmüket, irányí­tottam szívügyeiket. Példák felsoro­lásával, felolvasásával igyekeztem kitölteni az észlelt lelki hézagokat. S mindezt azért, hogy megismertes­sem, milyen személyi tulajdonságo­kon alapul a mindenki által annyira sóvárgott boldogság. Tapasztalataim alapján szorosan egybetartozónak tartom az Emberi sorsok és a Házasulandók iskolája rovatokat. Már régóta szükségét érez­tem, hogy a lap helyet adjon az em­beri sorsokról szóló beszámolók, pa­naszok közlésének. Hiszen az élet útjai göröngyösek, sok irányba veze­tők. Szükséges hát, mind erkölcsi, mind társadalmi szempontból, hogy ne csak bíráljuk az ifjúságot és álta­lában azokat, akik életének fonalát összekuszálja a sors, de tegyünk is értük valamit, gyújtsunk fényt ott, ahol valaki sötétben tapogatózik. A lapban közölt emberi sorsok alakulása nagyban függ a Házasu­landók iskolája rovat sikerétől, hogy jól hangoljuk-e össze az érzelmek húrjait. Például, ha a leány érzelem­ben, hűségben Shakespeare Júliájá­hoz hasonlít, elmondható-e ugyanez az ő Rómeójáról? Társul-e a szere­lemhez szeretet is? Mert a szerelem kíván, a szeretet nyújt. A szerelmesek ne a mámoros gyö­nyöröket lássák csupán, hanem ke­ressék egymásban önmagukat. S ha eltérő jellemet tapasztalnak, ajánla­tos a komoly megfontolás: boldogok lesznek-e egymással? Az elhibázott házasságok felpana­szolása talán könnyít a panaszkodó lelki terheltségén; talán okulnak is belőle a fogékonyabbak, de szocia­lista világunk ennél többet követel. A rosszul sikerült házasságok foly­tán szétzüllött családok nemcsak a boldogtalan emberek számát növelik, de minden vonalon károsan befolyá­solják a fejlődést. Termékeny talajt nyújtanak a ferde jellemek kialaku­lásához. Nemegyszer hall az ember „késő bánat — eb gondolat" féle triviáli mondásokat, vagy „ha most választ­hatnék ...", „a mostani eszemmel..." Ne gondolkozzunk így, s főleg ne ké­sőn. A házasságra készülők jó előre fontolják meg, mit adnak és mit kap­nak. A házasfelek ne legyenek zsar­nokok, hanem szerető házastársak. Egyik fél se feledje, hogy a másik­nak is van önérzete, akarata, elgon­dolása. Egymás nézeteit, véleményét, meggyőződését egyformán kell mél­tányolni. Az Emberi sorsok rovatban olvasott kisebb-nagyobb tragédiák után a ro­vatban közölteket nem tekinthetjük csupán egyszerű újságcikkeknek. Vészharang szava ez. Vagy ennél is több. Sorsokat visszavetítő tükör, ami megmutatja, mit kell tennünk, mit kell eldobnunk. Az élet halad. A fejlődés sem állhat meg. De a mo­dern szerelem se dobhatja sutba a kiegyensúlyozott családi élet kívá­nalmait, mert ez társadalmi kérdés is. Ha már valamiben elhibáztuk a házasságunkat, nem helyes remény­telenségbe roskadni. A világ mind­annyiunk számára nyitva áll, de fő­leg azok felé fordítja mosolygós ar­cát, akik nem riadnak vissza a küz­delemtől, a becsületes harctól. Az viszont természetes és érthető, hogy helyesebb és könnyebb is előre jól felkészülni a házaséletre, mint egy elrontott sorsot helyrehozni. Vámos József, Mula Válasz M. P. levelére. Engedje meg, hogy válaszoljak a Hétben megjelent levelére. Négy évvel ezelőtt „benősült" a fe­lesége családjába, ami csak ideigle­nes megoldás lehetett, de nem vég­leges. Amint az anyós szerepét nap­jainkban látom, azt mondhatom, hogy sokat, nagyon sokat segítenek a fia­tal házasoknak a háztartás vitelében, s ezt a fáradozást a fiatalok rendsze­rint erkölcsileg nem honorálják kel­lőképpen. Korunkban kialakult a fiatalok­nak az a nézete, hogy az anyós a a családban pótolja mindazt, amit a fiatalasszonynak vagy nincs ideje elvégezni, vagy amit a fiatalasszony nem is akar elvégezni. Ilyen körül­mények között az anyósra egyre több gond és feladat hárul, amit idős ko­rában az élet terhétől kifáradva már nehezebben tud elviselni, és ezért ingerlékennyé válik. Hány fiatal pár kérdezi meg esténként az anyóst, hogy „Mama nehéz volt, ugye, a mai nap? Mit segíthetnénk a napi házi­munkában?" Azt is meg kell kérdeznünk, hogy mit adnak a fiatalok az anyósnak azért, hogy végzi a háztartás vezeté­sét és a gyerekek nevelését, gondo­zását? Legtöbbször jó szót sem, nem­hogy köszönetet mondanának, és há­lájukat lépten-nyomon érzékeltetnék. Az öregek és fiatalok között a ré­gi világban is volt nézeteltérés és ma a technika korában megnöveke­dett a problémák száma. A benősülés hasznos, kényelmes dolog lehet, sok problémát önmagá­tól megold, de ritkán hoz jót a fia­talok és az öregek együttélése szem­pontjából. Az így felmerülő problé­mákat csak türelemmel, igazi jóaka­rattal lehet megoldani, s nem min­dennapi civakodással. A szocializmus elvi szempontból megszüntette a kizsákmányolást em­ber és ember között, de a tradíció még nem szüntette meg az öregek kizsákmányolását a fiatalok által, amikor minden kárpótlás nélkül igényt tartanak az öregek munkájá­ra, vagy sokszor még néhány száz koronás kis nyugdíjukra is. V. Macháiek felvétele Ezért keresni kell az olyan megol­dást, amely az együttélésben a csa­lád minden tagjára csak előnyös le­het. Az ideális helyzet az volna, ha a fiataloknak és az öregeknek is kü­lön lakásuk lenne. Ennek érdekéb:n a fiataloknak mindent meg kell ten­niök. Minden városban van eladó ház vagy lakás, de tapasztalatom az, hogy a fiatalok nem szívesen mennek be­le a vételbe, nemcsak azért, mert bi­zonyos ideig várniok kell, amíg a lakáshivatal lehetővé teszi a beköl­tözést, de azért is, mert nem akar­ják a kölcsön terheit a nyakukba venni. Arra várnak, hogy az államtól vagy a vállalattól, ahol dolgoznak, kapnak lakást. Igaz, hogy üres lakást nehezen le­het szerezni, de van lehetőség lakást vásárolni, amelybe idővel be is lehet költözni. A magam részéről akár konkrét javaslatokkal is szolgálha­tok. Gáfrik Gyula, Luéenec (Losonc) Házasulandók isi kol láj a 13 A fiatalok nagylelkűek és elnézők. Még keveset ve­sződtek a szürke hétköznapok idegesítő problémáival. Ahogy az ember öregszik, egyre több akadály tornyosul előtte, körülveszik a gondok, és így a gondtalan fiatal­ból lassan megfontolt, komoly ember válik, aki figye­lembe veszi az olyan körülményeket is, amelyekre fiatal korában fel sem figyelt. Vonatkozik ez az ember szerelmi életére is. A szerelmes ifjú akkor is rajong az imádott lányért, ha az történetesen rongyokba öltözik, de a férj már nehezebben tűri, ha feleségének elhanyagolt a külseje. A lány még elnézi, ha az udvarlója nem elég figyelmes, de a feleség már kevésbé elnéző. Éppen ezérl a fiata­loknak ilyen téren meg kellene őrizniök nagystílűségü­ket és nagylelkűségüket, mert ez az egyetértés egyik alaptényezője. Hogy mennyire kicsinyessé válhatnak az emberek, azt a következő példák is bizonyítják: Az egyik férj bevallotta, hogy csak azért idegenedett a feleségétől, mert nem bírja, hogy minden este be^ csavarja a haját £s reggel „slamposan", rendetlenül tesz-vesz a lakásban. Ezzel szemben az egyik feleség kijelentette, hogy sohase menne még egyszer olyan fér­fihez feleségül, aki folyton összetör valamilyen csecse­becsét a lakásban. Magunk is meggyőződhettünk már róla, hogy egész pici apróságok hogyan idéznek elő katasztrófákat, a szenvedélyek pici forrásból miként dagadnak hatalmas í'olyókká. Van-e egyáltalán valamilyen recept arra, hogy elkerülhessük a dolgok felnagyítását, a túlzott követ­keztetéseket? Miként kerülhetjük el az ilyen kicsinyes­kedéseket? Csakis önfegyelemmel és szívós gyakorlat­tal. Mindenekelőtt meg kell tanulnunk megkülönböztet­ni a lényegest a lényegtelentől. Nem szabad ráordíta­nunk a feleségünkre, ha odaégeti a rántottát, amikor tulajdonképpen jó vacsorával akar a kedvünkben járni. Nem haragudhatunk meg a férjünkre csak azért, mert amikor szöget vert a falba, lehullott egy darabka vako­lat. Ez azt jelenti, hogy meg keli tanulnunk az élet­társunkat globálisan, teljes egészében nézni, személy ségének legfontosabb vonásait értékelni, azt, hog igyekszik hozzánk jól viszonyulni. Hunyjunk szemt pillanatnyi ügyetlensége felett, nézzük el esetleg) rossz hangulatát, amely korántsem jelenti azt, hog már nem szeret. Az ilyen szerencsétlen apróságok mia ne gyanúsítgassuk, ne kínozzuk, ne tegyük mások elő nevetségessé, mert akkor kapcsolataink alapjait támac juk meg. Ez egyaránt vonatkozik felnőttre és gyerekr Nem egy olyan esetet ismerünk, amikor a gyerek ör gyilkos lett, mert rossz bizonyítványát nem merte mei mutatni túlságosan szigorú szüleinek. Az emberek meg ítélésében mértéktartóknak kell lennünk, megértést ke tanúsítanunk. A nagylelkűség, elnézés és megértés abban az esetbe is, amikor legszívesebben szigorúak és kegyetlenek lei nénk, az ember ésszerű magatartásának a tartozéka Tehát a józan ész, a tárgyilagos felmérés, a kedvi mosoly, a könnyed kézlegyintés fontos kellékei a zs vartalan együttélésnek, ezek kritikus helyzetben nei egy házasságot mentettek már meg a katasztrófáié És végül azt se feledjük, hogy bármi jót vagy rossz: cselekszünk embertársainknak, azt ilyen vagy olya formában mindig visszakapjuk. (Folytatjul 8 kést,

Next

/
Oldalképek
Tartalom