A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-05 / 44. szám
is in Ii is ri ssiirssiik Az élet útja göröngyös Nemcsak a boldogtalanok számát növelik Csaknem négy évtizedet töltöttem az ifjúság között, mint a népművészet ápolója, oktatója. Ismertem a problémáikat» szívemen viseltem a sorsukat. Úgy is mondhatnám: értük fáradoztam. Atyai gondossággal figyeltem bontakozó szerelmüket, irányítottam szívügyeiket. Példák felsorolásával, felolvasásával igyekeztem kitölteni az észlelt lelki hézagokat. S mindezt azért, hogy megismertessem, milyen személyi tulajdonságokon alapul a mindenki által annyira sóvárgott boldogság. Tapasztalataim alapján szorosan egybetartozónak tartom az Emberi sorsok és a Házasulandók iskolája rovatokat. Már régóta szükségét éreztem, hogy a lap helyet adjon az emberi sorsokról szóló beszámolók, panaszok közlésének. Hiszen az élet útjai göröngyösek, sok irányba vezetők. Szükséges hát, mind erkölcsi, mind társadalmi szempontból, hogy ne csak bíráljuk az ifjúságot és általában azokat, akik életének fonalát összekuszálja a sors, de tegyünk is értük valamit, gyújtsunk fényt ott, ahol valaki sötétben tapogatózik. A lapban közölt emberi sorsok alakulása nagyban függ a Házasulandók iskolája rovat sikerétől, hogy jól hangoljuk-e össze az érzelmek húrjait. Például, ha a leány érzelemben, hűségben Shakespeare Júliájához hasonlít, elmondható-e ugyanez az ő Rómeójáról? Társul-e a szerelemhez szeretet is? Mert a szerelem kíván, a szeretet nyújt. A szerelmesek ne a mámoros gyönyöröket lássák csupán, hanem keressék egymásban önmagukat. S ha eltérő jellemet tapasztalnak, ajánlatos a komoly megfontolás: boldogok lesznek-e egymással? Az elhibázott házasságok felpanaszolása talán könnyít a panaszkodó lelki terheltségén; talán okulnak is belőle a fogékonyabbak, de szocialista világunk ennél többet követel. A rosszul sikerült házasságok folytán szétzüllött családok nemcsak a boldogtalan emberek számát növelik, de minden vonalon károsan befolyásolják a fejlődést. Termékeny talajt nyújtanak a ferde jellemek kialakulásához. Nemegyszer hall az ember „késő bánat — eb gondolat" féle triviáli mondásokat, vagy „ha most választhatnék ...", „a mostani eszemmel..." Ne gondolkozzunk így, s főleg ne későn. A házasságra készülők jó előre fontolják meg, mit adnak és mit kapnak. A házasfelek ne legyenek zsarnokok, hanem szerető házastársak. Egyik fél se feledje, hogy a másiknak is van önérzete, akarata, elgondolása. Egymás nézeteit, véleményét, meggyőződését egyformán kell méltányolni. Az Emberi sorsok rovatban olvasott kisebb-nagyobb tragédiák után a rovatban közölteket nem tekinthetjük csupán egyszerű újságcikkeknek. Vészharang szava ez. Vagy ennél is több. Sorsokat visszavetítő tükör, ami megmutatja, mit kell tennünk, mit kell eldobnunk. Az élet halad. A fejlődés sem állhat meg. De a modern szerelem se dobhatja sutba a kiegyensúlyozott családi élet kívánalmait, mert ez társadalmi kérdés is. Ha már valamiben elhibáztuk a házasságunkat, nem helyes reménytelenségbe roskadni. A világ mindannyiunk számára nyitva áll, de főleg azok felé fordítja mosolygós arcát, akik nem riadnak vissza a küzdelemtől, a becsületes harctól. Az viszont természetes és érthető, hogy helyesebb és könnyebb is előre jól felkészülni a házaséletre, mint egy elrontott sorsot helyrehozni. Vámos József, Mula Válasz M. P. levelére. Engedje meg, hogy válaszoljak a Hétben megjelent levelére. Négy évvel ezelőtt „benősült" a felesége családjába, ami csak ideiglenes megoldás lehetett, de nem végleges. Amint az anyós szerepét napjainkban látom, azt mondhatom, hogy sokat, nagyon sokat segítenek a fiatal házasoknak a háztartás vitelében, s ezt a fáradozást a fiatalok rendszerint erkölcsileg nem honorálják kellőképpen. Korunkban kialakult a fiataloknak az a nézete, hogy az anyós a a családban pótolja mindazt, amit a fiatalasszonynak vagy nincs ideje elvégezni, vagy amit a fiatalasszony nem is akar elvégezni. Ilyen körülmények között az anyósra egyre több gond és feladat hárul, amit idős korában az élet terhétől kifáradva már nehezebben tud elviselni, és ezért ingerlékennyé válik. Hány fiatal pár kérdezi meg esténként az anyóst, hogy „Mama nehéz volt, ugye, a mai nap? Mit segíthetnénk a napi házimunkában?" Azt is meg kell kérdeznünk, hogy mit adnak a fiatalok az anyósnak azért, hogy végzi a háztartás vezetését és a gyerekek nevelését, gondozását? Legtöbbször jó szót sem, nemhogy köszönetet mondanának, és hálájukat lépten-nyomon érzékeltetnék. Az öregek és fiatalok között a régi világban is volt nézeteltérés és ma a technika korában megnövekedett a problémák száma. A benősülés hasznos, kényelmes dolog lehet, sok problémát önmagától megold, de ritkán hoz jót a fiatalok és az öregek együttélése szempontjából. Az így felmerülő problémákat csak türelemmel, igazi jóakarattal lehet megoldani, s nem mindennapi civakodással. A szocializmus elvi szempontból megszüntette a kizsákmányolást ember és ember között, de a tradíció még nem szüntette meg az öregek kizsákmányolását a fiatalok által, amikor minden kárpótlás nélkül igényt tartanak az öregek munkájára, vagy sokszor még néhány száz koronás kis nyugdíjukra is. V. Macháiek felvétele Ezért keresni kell az olyan megoldást, amely az együttélésben a család minden tagjára csak előnyös lehet. Az ideális helyzet az volna, ha a fiataloknak és az öregeknek is külön lakásuk lenne. Ennek érdekéb:n a fiataloknak mindent meg kell tenniök. Minden városban van eladó ház vagy lakás, de tapasztalatom az, hogy a fiatalok nem szívesen mennek bele a vételbe, nemcsak azért, mert bizonyos ideig várniok kell, amíg a lakáshivatal lehetővé teszi a beköltözést, de azért is, mert nem akarják a kölcsön terheit a nyakukba venni. Arra várnak, hogy az államtól vagy a vállalattól, ahol dolgoznak, kapnak lakást. Igaz, hogy üres lakást nehezen lehet szerezni, de van lehetőség lakást vásárolni, amelybe idővel be is lehet költözni. A magam részéről akár konkrét javaslatokkal is szolgálhatok. Gáfrik Gyula, Luéenec (Losonc) Házasulandók isi kol láj a 13 A fiatalok nagylelkűek és elnézők. Még keveset vesződtek a szürke hétköznapok idegesítő problémáival. Ahogy az ember öregszik, egyre több akadály tornyosul előtte, körülveszik a gondok, és így a gondtalan fiatalból lassan megfontolt, komoly ember válik, aki figyelembe veszi az olyan körülményeket is, amelyekre fiatal korában fel sem figyelt. Vonatkozik ez az ember szerelmi életére is. A szerelmes ifjú akkor is rajong az imádott lányért, ha az történetesen rongyokba öltözik, de a férj már nehezebben tűri, ha feleségének elhanyagolt a külseje. A lány még elnézi, ha az udvarlója nem elég figyelmes, de a feleség már kevésbé elnéző. Éppen ezérl a fiataloknak ilyen téren meg kellene őrizniök nagystílűségüket és nagylelkűségüket, mert ez az egyetértés egyik alaptényezője. Hogy mennyire kicsinyessé válhatnak az emberek, azt a következő példák is bizonyítják: Az egyik férj bevallotta, hogy csak azért idegenedett a feleségétől, mert nem bírja, hogy minden este be^ csavarja a haját £s reggel „slamposan", rendetlenül tesz-vesz a lakásban. Ezzel szemben az egyik feleség kijelentette, hogy sohase menne még egyszer olyan férfihez feleségül, aki folyton összetör valamilyen csecsebecsét a lakásban. Magunk is meggyőződhettünk már róla, hogy egész pici apróságok hogyan idéznek elő katasztrófákat, a szenvedélyek pici forrásból miként dagadnak hatalmas í'olyókká. Van-e egyáltalán valamilyen recept arra, hogy elkerülhessük a dolgok felnagyítását, a túlzott következtetéseket? Miként kerülhetjük el az ilyen kicsinyeskedéseket? Csakis önfegyelemmel és szívós gyakorlattal. Mindenekelőtt meg kell tanulnunk megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Nem szabad ráordítanunk a feleségünkre, ha odaégeti a rántottát, amikor tulajdonképpen jó vacsorával akar a kedvünkben járni. Nem haragudhatunk meg a férjünkre csak azért, mert amikor szöget vert a falba, lehullott egy darabka vakolat. Ez azt jelenti, hogy meg keli tanulnunk az élettársunkat globálisan, teljes egészében nézni, személy ségének legfontosabb vonásait értékelni, azt, hog igyekszik hozzánk jól viszonyulni. Hunyjunk szemt pillanatnyi ügyetlensége felett, nézzük el esetleg) rossz hangulatát, amely korántsem jelenti azt, hog már nem szeret. Az ilyen szerencsétlen apróságok mia ne gyanúsítgassuk, ne kínozzuk, ne tegyük mások elő nevetségessé, mert akkor kapcsolataink alapjait támac juk meg. Ez egyaránt vonatkozik felnőttre és gyerekr Nem egy olyan esetet ismerünk, amikor a gyerek ör gyilkos lett, mert rossz bizonyítványát nem merte mei mutatni túlságosan szigorú szüleinek. Az emberek meg ítélésében mértéktartóknak kell lennünk, megértést ke tanúsítanunk. A nagylelkűség, elnézés és megértés abban az esetbe is, amikor legszívesebben szigorúak és kegyetlenek lei nénk, az ember ésszerű magatartásának a tartozéka Tehát a józan ész, a tárgyilagos felmérés, a kedvi mosoly, a könnyed kézlegyintés fontos kellékei a zs vartalan együttélésnek, ezek kritikus helyzetben nei egy házasságot mentettek már meg a katasztrófáié És végül azt se feledjük, hogy bármi jót vagy rossz: cselekszünk embertársainknak, azt ilyen vagy olya formában mindig visszakapjuk. (Folytatjul 8 kést,