A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

Harminckét évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én tört kl a második világháború, öt évig harcolt a sokat szenvedett Varsó. Lengyelország háború utáni történeté­én szeptember ma már hagyományosan a főváros újjáépítésének hónapja. A város linden lakója, sőt még az ide látogatók is részt vesznek a városszépítési, park-Itetési, pihenőközpont-építési társadalmi munkákban. Erre szentelik a munkaidő táni vagy a vasárnapi pihenésre szánt órákat. A lengyelek óriási erőfeszítéssel eheltek életet az egykor halott városba. Ma már a fővárosuk távlati fejlesztési erveit körvonalazzák. Hogy milyen lesz az új Varsó? Erről szól alábbi írásunk. Az egyik oldalról a Tudomány és Kul­ira Palotája hatalmas, égbenyúló falai Ital határolt Felvonulás téren az úttest gyík kőlapján az alábbi, pár szavas fel­-at olvasható: „Erre húzódott egykor Prózna utca ..." A felirat ma már nemigen tűnik fel enkinek. A varsói járókelők nap mint ap sietős léptekkel szelik át a hatalmas ;ret, amely visszavonhatatlanul elnyelte régi Varsó egy darabkáját. S az ide­itszó „Keleti-fal" acélvázas, csupaiiveg pületkolosszusaiban gyönyörködő turis­ik sem igen veszik észre az egykori, ma íár nem létező varsói utca nevét őrző íblácskát. A palota felé igyekeznek, ogy a 36. emeletről — ahová gyorsjáratú ftek röpítik fel a látogatókat — „ma­ártávlatból" gyönyörködjenek a főváros myűgöző panorámájában. S onnan fent-51 még kevésbé vehető ki az évek során alványra koptatott, kőbe vésett utcanév, llenben kitűnő kilátás nyílik innen az gész városra. Az egymillió háromszázezer lakosú vá­jsban mindennap harminckét új lengyel llampolgár születik és huszonhét alka­immal hangzik fel a nászinduló. A la­ásépítők 150 lakószobát adnak át na­onta. S újra a város, a Felvonulás tér, amely­ek kőlapján a régmúlt idő egy töredékét rökítette meg az emberi emlékezet, z a kis kőlap sok száz elpusztult varsói tea, sok ezer rombadőlt lakóház, gyár, kola, színház, emlékmű és múzeum ümbóluma is. Egyszer, annak idején, likőr a würzburgi építészek egy csoport­i, E. Pabst építészmérnök vezetésével a Die Neue Deutsche Stadt Warschau" evü, alig százezer lakosú város terveit észítette, ahol a jobbparti városrészben Hitlerjugend tagjai, az Óvárosban pe­ig a náci vezetők kaptak volna otthont így panaszkodott Hans Frank birodal­ii főkormányzó az egyik 1943 decembe­iben tartott beszédében: „Van ennek az -szágnak egy pontja, ami minden ba­mk eredendő forrása. Ha a Főkormány­iság területén nem lenne egy Varsó, ientesek lennénk mindazon nehézsé­gink négyötödétől, amelyek ellen küzde­ünk kell. Minden nyugtalanság tűz­•szke Varsó, amely kisugárzik az egész -szágra ..." Még Hitlernek egyik, nem sokkal a italmas túlerővel és kegyetlen eröszak­il elfojtott varsói felkelés leverését kö­;tően tartott legutolsó háborús beszédé­ín tett dicsekvő kijelentése is: „Varsó egszűnt létezni, csupán egy jelenték­len földrajzi fogalom Európa térképén" csak félig volt igaz. 1945 januárjának ;yik reggelén ugyanis újra kibomlott a ehér-piros lobogó a 20 millió köbméter­aponta mintegy 150 ezer hazai és kül­ildi turista fordul meg Varsóban nyi rommal és törmelékhalmazzal borí­tott egykori város fölött. Aztán lassan valamennyien visszatér­tünk. Mindegyikünknek megvolt a maga „Prózna utcája", amelyet semmiféle di­namitköteg és eszeveszett gyűlölet sem volt képes kitörölni emlékezetünkből. A háború utáni első években a külföldi újságírók hitetlenkedve írták varsói saj­tótudósításaikban: „De hát hol laknak ezek az emberek? Hihetetlen, hogy min- . den emberi értelem és logika ellenére ez a város újra él!" Él és olyan mint egykor: újra állnak az óváros festői szépségű házacskái, a Nagyszínház épületkolosszusa és a Cho­pin-emlékmű is, amely visszakerült a Lazienki-parkba. Varsó esetében a „város megalapításától" meghatározás több mint hét évszakot jelent. De van egy másik „alapítási dátum" is, amelytől számítani kell e város keletkezését: 1945. január 17, amikor mindent elölről kellett kezde­nünk. Varsó újra áll. De sajnos a fővárosnak az alapoktól kezdett, teljes újjáépítése során nem sikerült a városszervezet vala­mennyi ágazata számára biztosítani a megfelelő, harmonikus fejlődési feltéte­leket. A megoldásra váró problémák, különösen a közlekedés, a szolgáltató­üzemekkel és a szociális-kommunális lé­tesítményekkel való ellátottság terén, az évek során még csak tovább növekedtek. 15 év múlva a városnak előreláthatóan 1 millió 550 ezer lakosa lesz, míg az ún. Nagy-Varsó városegyüttesben — amelybe beletartozik maga a város (446 km2 ) és a körülötte mintegy 30 kilométer sugarú körben található (összesen közel 3500 km2 -nyl területen fekvő) valamennyi településcsoport — 2 millió 300 ezer em­ber él majd. A távlati városfejlesztési tervben különösen nagy figyelmet szen­telnek a lakásépítésnek, a városi és vá­roskörnyéki közlekedési hálózat, a szol­gáltatóüzemek, a szociális-kulturális és az idegenforgalmi intézmények és léte­sítmények fejlesztésének és korszerűsíté­sének. A jövő városfejlesztésének egyik legfontosabb, megoldásra váró feladata, a ma még mindig nem teljes és egységes városközpont kiépítése. A városközpont átépítési munkálatai a Tudomány és Kultúra Palotája környé­kén már meg is kezdődtek. A nagy­arányú munkálatokat egy-két szakaszban lebonyolított városrendezési-építészeti tervpályázat előzte meg, amelyen 23 szak­ember-kollektíva vett részt. Az első díjat nyert tanulmányterv fő jellemzője, hogy a varsói városközpont nyugati felének egységes s ugyanakkor változatos, sokrétű szerepet szán: A 260 méter hosszúságú, többfunkciós épület­együttesektől a 40 emeletes felhökarcoló-A Marszalkowska sugárút és a Jeruzsálemi fasor kereszteződése kig. Mindezek a létesítmények egységes rendszert képeznek az utcai gyalogos forgalommal, amely helyenként kétszin­tes megoldású lesz. A kétszintű megoldás nagymértékben megkönnyíti majd az út­kereszteződéseken való biztonságos átha­ladást. A tervezett épületek kb. másfél millió köbméter térfogatúak lesznek, tehát közel két és félszer akkorák, mint a jelenlegi „Keleti-fal" toronyházai és áruházai együttvéve. A tervezett épületegyüttesek megfelelnek szolgáltató rendeltetésük­nek: helyet kapnak bennük a vasúti és légiközlekedési irodák, szállodaegyütte­sek, idegenforgalmi intézmények, étter­mek, szórakoztató és kulturális létesít­mények. A tervezett épületek között lakóházak nincsenek, ez a rész ugyanis kizárólag szolgáltatóüzem jellegű lesz. Lesz itt három hatalmas szálloda, ame­lyek közül az egyik közvetlen összekötte­tésben lesz a légiforgalmi társaságok irodáival, amelyet a repülőgépekkel ér­kező utasok számára építenek. A terve­zett kulturális létesítmények között há­rom korszerű filmszínház is szerepel. De lesz itt számos üzlet és áruház, bisztró, büfé és étterem is. A létesítmények kö­zött több helyen kétszintes utcát is kiala­kítanak majd, ahol a felső szint kizáró­lag a gyalogosoké lesz, az alsó szinten pedig egy mintegy 300 gépjármű befoga­dására alkalmas parkolóhelyet létesíte­nek. Azt gondolhatná az ember, hogy e nagy­szabású átépítési munkálatokat követően végképp eltűnik majd a Varsó háborús múltjával kapcsolatos valamennyi emlék. De az emberek emlékeznek. Talán hihetetlenül hangzik, de e város­ban több kivégzési hely található, mint ahány színház, mozi, emlékmű és mú­zeum együttvéve. Ezért a modern lengyel főváros szem­lélése közben a puszta építőművészeti szépségnél valamivel többet is kell látni. Legjobban talán a franciák értették meg ezt, amikor egy Varsóról készitett film­jüknek ezt a cimet adták: „Varsó — mégis . .." Van ebben a meghatározásban valami lapidáris igazság a legyőzhetetlen városról. WOJCIECH KOZLOWICZ Felvételek: CAF és Agerpress Teljes hűséggel állították helyre Varsó óvárosát, de a korhű homlokzatok mögött modern, összkomfortos lakások húzódnak meg — Impozáns látvány a Zbawiciel tér madártávlatból A Centrum áruház-együtteshez tartozó Junior, Wars és Sawa áruházakban csúcsforgalom idején 200 ezer ember is megfordul, közülük kb. 70 ezer vásárol

Next

/
Oldalképek
Tartalom