A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

Oldal­nézetből A villanyszerelő Hatalmai tárta táskája van s hullá­mos ápolt haja, amin csillog a hajolaj. Piros krétával rejtélyes hieroglifákat rajzolgat a falra. Operettrészleteket és modern slácereket fütyül, mint egy Jól megtermett rigó. Fütyül és rajzol, s né­ha hangosan felkurjant: „Szerelmem, légy enyéééém!" A sok krix-krax megalkotása után igy szól: — Uram, kaphatnék egy kis előleget? — Hm... és mennyit? - Három kilót, - ??? — Ejnye no... hát háromszázat. Leguberálom a pénzt. Zsebrevágja és kürülnéz. Figyelmesen nézi a falat. — Mi az — érdeklődőm — nem tet­szik valami? — Hát ... úgy látom, nagyon száraz ez a fal. Meg kéne Öntözni. Már ugranék az öntözőkannáért, de elneveti magát. — Nem abból, uram - kiáltja haho­tázva - amabból nil £s a konyhaszekrényre, helyesebben az ott székelő pállnkásüvegre mutat. Végre kapcsolok s megkínálom őt pá­linkával. — Egészségünkre! — mondja s az asztal mellé telepszik, mintha az idén fel sem akarna kelni. Nem is kel fel, amig egy oseppnyi pálinka van az üvegben. — Akkor hát holnap elkezdjük -mondja és kezet rázunk. Másnap: Itt ül az olajoshajú villanyszerelő az asztalnál, előtte pálinkásüveg, nem is tudom hogy került az asztalra. Elég volt elfordulnom, s kiemelte a konyha­szekrényből. — Nem haragszik, ugye? — mosolyog gunyorosan — tegnap egy kissé elron­tottam a gyomrom, no és tudja: kutya­harapást szőrével... Egészségünkre! Papirt vesz elő és számol. Számol és Iszik. Vajon mit számolhat ilyen elmé­lyülten. — Szüksége lesz tiz darab kapcsolóra és tizenöt vagy húsz elosztódobozra — mondja aztán. — Megveszem — válaszolom kurtán. — Csakhogy nem lehet kapni — eme­li fel a kupicát — az egész városban nem kapható. — Hát akkor ml lesz? — érdeklődöm elszontyolodva. — Nézze, én megszerzem magának; különben még vezetékre is szüksége lesz és az sincs az üzletekben, egyszó­val megszerzem magának az üzemben, ahol dolgozom, ha ... — Ha... ? — Ha kapok még háromszáz korona előleget. — Hm... az bajos lesz, nagyon bajos — mondom — nem is miattam, de hát, tudja, az asszony nem szereti csak úgy a világba szórni a pénzt... Eltűnődik, azután újratölti a kupicát. — Ahogy gondolja. Viszont biztosit­hatom, hogy az anyagot nem tudja be­szerezni. Feláll, megtántorodik. — És... ha ő, mármint az asszony, nem tudná meg? Tagadón rázom .a fejem. — Rendben — morogja hunyorogva — elvégre nem erőszak a disznótor. Köszönés nélkül távozik. A kapuban dalragyújt: „Midőn Havannában hajóra szálltam én .. Azóta nem láttam őt. Ügy látszik ismét hajóra szállt. Elvégre a hajó­jegyét megfizettem. Mostmár: jó lenne, ha valaki meg­fejtené a szobák és a konyha falain vöröslő hieroglifákat. ZS. NAGY LAJOS A mai asszonyok. Kicsit áldozatok, kicsit hősök, az élet hordozói, hosszú­hosszú sorban járják az utat munká­ból munkába, mint a páternoster. Szőkék, barnák, fekete és kék sze­műek, mélázón szomorú és ragyogón tiszta tekintetű asszonyok és lányok, száz és száz keze vezérli a színes szá­lakat, a hegesztőpisztolyok útját. A le­hajlott női fejekben felváltva lakozhat derű és szomorúság. A homlok meg­annyi sorsot takar. S bár a Nővé Zám­ky-i (érsekújvári) Pletatex kötődéjé­ben szőnyegszövő, hálógyártó és mű­anyagfeldolgozó részlegében a külön­böző gondok, vágyak ls beleszővődnek a mintákba, ott fénylenek a szivár­ványszínekben, a műanyagcsövek csil­logó tükrében, mégis a cél, a látha­tatlan karmester intése, egyetlen rit­mikus mozdulattá varázsolja az egész folyamatot. A különféle mozdulatok­ból egyetlen biztos ütemű kompozí­ció, egész lesz. A sok női kar és derék, Egyre divatosabb ma a subaszőnyeg bármilyen irányban ls hajlong, de egy közös kicsúcsosodás, cél érdekében. A szivárványszínű, pókhálóvékony szá­lak a terem egyik végéből, a táncos­nők alakját idéző ugrabugráló orsók­ról lesimulva belevesznek a számomra áttekinthetetlen kibontakozási folya­matba. Hogy a történések sorozatán keresztül a sok különböző gép segít­ségével a női kezektől vezérelve elér­jenek a végső kibontakozásig. Ott so­rakoznak aztán a terem másik végé­ben a kész termékek, várva, hogy új utakra keljenek... Milyen késztermékek? Sok-sok színes női és férfi pulóver, kardigán, mellény, kötött női ruha, gyapjú és műszálas fonálból. A to­vábbi termekben készülnek a modern kelím és subaszőnyegek. Lengyelor­szági és magyarországi exportra szánt halászhálók, szintetikus anyagokból Remény Ferencné, raktárnok előállított szívóberendezések, autóven tillátorok stb. Ahová csak nézek, min denütt nőket látok, kísérőmön, Szeka István vezetőségi tagon kívül, aki elő zékenyen ismertet meg a kötődéve szövődével a műanyagfeldolgozó rész leggel, és mindennel, ami a szövetke zettel kapcsolatos. A beszélgetés ma gyárul folyik vele és a munkásnőkke is javarészt. A szövetkezet magvát 1947-ben Békéscsabáról áttelepült szőnyegkészl tők alapították. A további részlegel később jöttek létre. A szövetkezet vál lalatl és egyéni megrendelésekre dol gozik. A kötött, szövött termékek fióküzletekbe vándorolnak. Ilyenel működnek például Nővé Zámkybar (Érsékújvárott) Stúrovóban (Párkány ban) és Levicén (Léván). Bevételül havonta 70—90 ezer korona között mo zog. A legtöbb megrendelést a na gyobb ünnepek előtt és a téli hóna pókban kapják. A plasztiktermékeke Marekné művezető elége dett a munkahelyével

Next

/
Oldalképek
Tartalom