A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

teggsäs mg "rivals Claudia szobabútor tí*tjj 'l^tj1 Szép vagy és vonzó. Aki csak látott a bratislavai kiállításon, újságban közölt fényképen, vagy szü­lővárosodban, Prievidzán, mindenki vágyón sóhaj­tott fel. Ez aztán igen, csak ez kéne nekem. Én is láttam Claudiát, láttam, amint az emberek körüljárták, vágyó tekintettel nézegették, odakíván­ták saját házukba, meleg szobájukba. Kívánság és óhaj ez, sok-sok ember részéről meg­szerezni vagy legalább megismerni Claudiát. Mert kevés van belőle, alig pár darab, s már az is elkelt — mondja apai komolysággal Ján Buzek mérnök, a praveneci bútorgyár vezérigazgatója. Mert nem más ez a Claudia, mint a Fatra Bútorgyár legújabb lakószoba-garnitúrája. Eddig még csak kiállításokon mutatták be, mégis olyan nagy az érdeklődés irán­ta, hogy akár tíz évig is lenne mit gyártania a megrendelések alapján az üzemnek. Miért ez a^nagy érdeklődés a Claudia szobabútor iránt? Elsősorban azért, mert az ember ősi vágya, hogy szépen berendezett lakása legyen. Olyan ott­hona, melyben jól érzi magát, kényelmesen és nyu­godtan lakik, ahová nap mint nap szívesen tér ha­za. A Claudia szobabútor egyike azoknak, melyek minden ember házát széppé, kényelmessé és nyu­godttá varázsolhatja. — Széppé azért, mert sokféle színváltozatban, vi­lágos és sötét mahagóni színben, a legmodernebb Ján Buzek mérnök, a bútorgyár igazgatója igényeket is kielégíti. Kényelmessé azért, mert szük­ség szerint variálható; kombinált szekrény, kinyit­ható rekamié, dohányzóasztal, két fotel tartozik ho­zá, s ez még a legnagyobb szobában ls jól mutat. Nyugodttá varázsolhatja a családi kört, mert hozzá­férhető eladási árat szabtak meg, 15 ezer koronát. A vásárlók igényének talán első ízben tett eleget a bútorgyártó üzem, mivel szép, olcsó, célszerű bú­tort tudunk adni — szerénykedik Buzek igazgató. Akinek volt szerencséje már a Claudia lakó­szoba-berendezést látni, bizonyára egyetért velünk, hogy annak az üzemnek, amely ezt előállítja, nincs miért szerénykednie. Különösen Buzek mérnöknek nincs erre oka. Hiszen Szlovákia legnagyobb bútor­gyár-kombinátjának a praveneci Tatra üzemnek a vezérigazgatója, öt önálló bútorgyár tartozik a ha­táskörébe. A martini, prievidzai, Turéianske Tep­lice-i, Kamenec pod Vtáénikom-i és a praveneci üzem. A kombinát évi kétszázötvenmilliós forgal­mat bonyolít le. Az ország minden részébe és sok külföldi államba szállítja termékeit. Majd száz éve ismerik idehaza és külföldön a Tatra-Nábytok cím­két viselő bútorokat. Csak megfelelő szaktudással, erős akarattal és bátorsággal rendelkező egyén irányíthat ily nagy igényeket kielégítő és milliós értékű terveket tel­jesítő üzemet. S Buzek Ján az az ember. Rövid szó­váltás után meggyőződhettünk róla, hogy szakmá­jának mestere. Az az ember, aki a gyalupadtól „tor­názta fel" magát mérnöki rangra. Asztalosinasként kezdte. Munka után esti iskolán érettségizett. Sze­rette szakmáját, szívesen jelentkezett a SplSská No­va Ves-i asztalosmesteri középiskolára. Egyike volt a legjobb tanulóknak. Tanárai agitálták, hogy ta­nulmányait főiskolán folytassa. Nehéz volt dönte­nie. Az iskolát szerette, a továbbtanulás volt a vá­gya, de anyagiak hiányában minden tettét kétsze­resen kellett fontolóra vennie. Szegény családból származik, az apja is asztalos volt. Amikor ő ta­nult, az ötvenes években még nem volt stipendium. Nem úgy, mint ma, hogy az egyetemista stipendiu­ma magasabb, mint náluk az üzemben egy munkás­asszony keresete. Évek múltán aztán mégiscsak a főiskolán kötött kl. Zvolenben szerzett mérnöki diplomát a faipari főiskolán. Az út, a főiskoláról Prágába vezetett, az „Interier Praha" rádiószekrény-gyártó céghez. Két év után ismét Szlovákiában van, a bánovcei Tesla üzem mérnöke lett. 1958-ban Zilinára költözik, a fafeldol­gozó ipar szlovákiai igazgatóságára a beruházási részleg vezetőjeként. Ján. Buzek három hónapja a praveneci üzem ve­zérigazgatója. 42-éves. Nyúlánk, magas termetű ki­sportol! ember. Fiatal éveiben aktívan sportolt. A sportnak köszönheti nemcsak a fiatalos külsőt, de főleg a friss, ötletekben gazdag észjárást is. A sportolás során jött rá, hogy az élet csak úgy válik örömünkre, a munka csak akkor jár ered­ménnyel, ha sport-kedvvel állunk a munka és élet kérdéseinek megoldásához. Mert az élet maga is egy nagy versenyfutás, melyben vannak élenlárók, átla­got nyújtók, vannak győzők és legyőzöttek, akár­csak a sportban. Aki egyszer megtanulta, hogy min­denkinek egy cél felé kell futnia, győzőként vagv le­győzőttként, annak tudnia kell. hogy az életben is egvütt kell futnunk, igvekeznünk a közös célkitűzé­sek eléréséért. A sportban rengeteget kell gyakorol­ni. hogy magasabb szintet érjen el, vagy versenyt nyerlen a sportoló. így kellene lenni a munkában is. Mert a termelő munkának is a gyakorlat az al­fája-ómegája. a tanulás és felkészülés a munka eredményes elvégzéséhez. Olyan szavak ezek. amilyeneket ritkán hallunk vezető tisztséget betöltő emberektől. Buzek mérnök egyéniségét Déldaként kril említenünk, mert a fen­ti elvek szerint igyekszik irányítani az üzemekben a rendet. Szén naosütéses időben jutunk be a fűrészporos bútorüzembe. A zakatoló gének mellett lányok és asszonyok. Első tekintetre úgv tűnik, mintha csak diszkotékáznának. (A mai fiatalok táncát nevezzük így, melyben csak forognak, hajlongnak és ugrálnak az egyének.) Az üzemben oly gyors az emberek mozgósritmusa, hogy nehéz szemmel kísérni. Egves munkaszakaszokon másodpercenként két-három mozdulat, percenként 150—200. Vagyis ennyiszer kell valamelyik tárgyat, anyagot vagy bútordarabot megmozdítani, helyére tenni. Van, aki húsz-huszon­öt éve végzi egvazon munkát, ma 1300 koronás ha­vi keresetért. Sajnálatra méltó. Nemcsak a gyors mozgás e kevés pénzért, hanem az. hogy asszony létükre hogyan bírnak ki nyolc órát beszéd nélkül a munkahelyen. Mert hiába szólnak, hiába kiált egvik vagy másik a szomszéd fülébe. Egv szót sem hallani a zakatoló gépek zörejében. És nem is hasznos a sok beszéd a bútorüzemben, mert a fel­kavart fűrészpor ellepi az arcokat, leszáll a tüdőre. Otyanok ezek az asszonyok, mint a ma született bárány, csak dolgoznak szerényen. Mi mást is te­hetnek, hiszen munkára született és munkából él az ember. A szomszéd csarnokban vidámabb az élet. Ott lakkozzák, csiszolják a kész bútorokat. Egvik sarok­ból kacaj hangzik, a másikban nótát dúdolnak az Gyorsan járnak a kezek a lútorláh szögecseléscríé Az utolsó simítások emberek. Dalolnak, mert dalolva szép az élet. örül nek, mert a csillogó bútordarabok jó munkájuka dicsérik. Egy pillanatra megállunk a lakkozókemence mel lett. Csak egy pillanatra, mert nem bírjuk továb a maró festékek fojtogató szagát. Ez a pillanat csa! arra jó, hogy csodáljuk T. Frantiäeket, aki 35 év végzi ugyanezt a munkát, ö a gyár mintaképe vag példaképe. Sok-sok ember alig bír ki itt pár na pot vagy pár hetet a maró szagok mellett. <5 35 év végzi munkáját türelemmel. v Nemcsak ez az ember, hanem a munkások na gyobb része jó kedvvel, szorgalommal dolgozil Apró kis hegyaljai falvakból járnak a bútorgyárbt Négyezer ember, kik egész életre a bútorgyártásho szegődtek. Ezt tették szüleik is, nyomdokukat köve tik fiaik is. Ott ülnek az üzemi iskola padjaibar két év múlva bútorgyártó inasként állnak majd gépek mellé. Több ezer munkafolyamatot kellene leírni, hog felismerjük, milyen bonyolult egy bútornak az elő állítása, az a folyamat, míg az erdőben kivágott f eljut a fűrészgépek alá, sokfajta részre bontva, esi szólva, festékkel ellátva különféle alakot ölt ma gára, s bútorként vonul be az emberek konyhájáb; vagy szobájába. Kevés hely ez ahhoz, hogy feltár íuk azt a fáradságos munkát, melyet a fűrészporo gépek mellett végeznek a bútorgyári munkásol Nehéz munka, mégis mindig valami újat, szépet ho az ember számára. A praveneci bútorgyár legszebl jellemzője az „Ember az emberért" való igyekeze Mert ezek a munkásemberek igyekeznek, hogy ki elégítsék a bútort igénylő emberek vágyát, kérel mét. Ebben az ötéves tervben a bútorgyártást csak nem megkétszerezik. Kétszáznyolcvan millió koro náról négyszázötven millió koronára emelik a gyá termelését. A tervezőiroda és igazgatói részleg ú terveket készít. A szépséges Claudián kívül tovább új típus, a „Tamar" szobabútor kerül az üzletekbe praveneci bútorkombinátból. A vásárlók kérésér több lesz a varia bútor, sokféle variációban, hog egyazon bútort ne kelljen rátapasztani a szob egyik falára, hanem szükség szerint esztétikusan le hessen elhelyezni kinek-kinek lakása és igénye sze rint. Üj típusú asztalok, székek, heverők és fali szekrények kerülnek piacra, hogy a „Ember az em bérért" jelszó alatt így járuljanak hozzá a bútor gyártó munkások a kulturált ember kulturált lak berendezéséhez. MAJOR AGOSTOI P. HaSko felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom