A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-08 / 40. szám

Képregény 7. Tánc vagy lakodalom 48. Sándor kiadta a parancsot: „Lóhoz! Nektök sómmi bajotok se lőhet, ha mögfognak is. Rám van foguk a röszkei Rácpali miatt. Este az Ugrató-csárdába találkozunk." - Tüzelnek az istállóra, lőnek az Istállóból. Odaki vagy tiz lövés ls volt. Bán lova bekapta a golyót, felbukott, maga alá szoritotta szegény Bán Andris lábát. Üj lovas rohan ki s dirr-durr jobbra-balra, mindkét lövésre talál. Már három perzekutor volt megsebesülve. Egy betyárt megfogtak, kettő megugrott, de az egyik után vérnyomokat lehetett látni. 43-44—45. A fiatal betyár közelebb óvakodott a házhoz és kezdett fütyülni, mint a fülemile. Csattogott, vert és újra meg újra kezdte. Nyílt az ajtó, kijött Juliska. Nesz támadt a házban, Julcsa megijedt, elugrott a legénytől. Jött ki pisztollyal a gazda. A legény előre lépett: — Azt akarom mondani,.. hogy nem azért hajtottam, hogy neköm pénzt adjon kend. — Veszelka nem jön zavarba: — Add vissza. — A betyár meghökkent. Még azt a kis pénzt is odaadta Pisze Matylnak. — Hajtsa kl a marhát az ólbul, visszakapja a pénzét. — Veszelka kurtán felnevetett: Ha már az az ólba volna. Hogy a vitának elejét vegye, bekiáltott: „Boris, melegítsétök mög a vacsorát." Megérkezik Bán András és Veszelka Imre Is, akik féltve Sándort, utána eredtek. Bemennek a házba, A két nőcseléd nagyon meg volt lepve. Már Juliska is a tűznél sörög-forog. Ejtegetik a szavakat, vacsora közben iszogatnak is. A két fiatal csak egymást leste. Sándor rázendített a nótára: „Megkereslek szállásodon — veled hálok te ágyadon — fehér karom rejád rakom — piros orcád mögcsókolom." 46. Bán táncot kezdett citerázni. Rózsa Sándor úgy járta, ahogy csak Balassa Bálint járhatta a király színe előtt^ Kézen kapja Juliskát, most avval a dobogósat. Járják. Boldogan. Annál fájdalmasabban. Mindkettő érzi, hogy most valami tőrtént. Egymáséi lettek. Virradt mikor megelégelték a táncot. - „Mostmá Innen el nem möntök. Ott van a friss széna az ótba, alugyatok estig, invitálta őket Veszelka Péter. Már szépen világos volt, mikor mindenki lehunyta a szemét. 47. A gazda is aludni akart még egyet. Az asszony hirtelen: „Embör, gyünnek a perzekutorok." — „Az eszöd tokja" — mondta Veszelka. De a lódobogástól csak úgy reng bele a főid. Mire feleszmélnének, Juliska már kl is ugrott az ágyból, suhan kifelé. — „Hova mögy ez a lány?" - dörgölte a fejét a gazda. - „Hirbe hozza neköm magát!" A perzekutorok verik az ablakot. Juliska meg azalatt felébresztette a bárom betyárt. 49. A ló alá szorult embert megfogták, összekötözik. Kotolár kapitány Veszelkára förmed: „Egy húron pendűsz velük, gazembör!" Megkötözik Veszelkát is, »ki felhördül, ezt nem várta. Annyira meg volt sértve, hogy így bánnak vele, tehetetlenségében kitört belőle a sírás. — „És hol van a tizenhárom darab Jószág?" r- kérdi Kotolár kapitány. — Veszelkának halálra vált az arca. Ezt is tudják? Ez már baj. — „Beszélj!" - mondta a kapitány s végig vágott a korbáccsal rajta. A nagy erős ember csak léhogott. Eszmélt annyira, hogy valaki a bandából feljelentette őket. Pisze Matyi. Csak az lehet. 50. Két perzekutor kihajtja a házból a két nőt. Juliskáról a szülei se tudták, hogy került vissza a szobába. A kapitány faggatja: „Hun vótál?" - „Az ágyba." - „Az ágyba lött a lábad friss ganéjjal bekenve?" - Roppant felhők úsztak az égen. Kövér esőcseppek kezdtek hullani. A betyárt, Veszelkát, az eperfáboz kötötték. A kapitány: „Az a két lotyó hadd maraggyon az ég alatt. Az Isten vize hadd mosson le róluk egy kis mocskot." — Bement a házba, mindent kiforgatott, talált is egy csomó niarhapasszust. Hamis passzusokat. Boris átölelte a lányát. Ml lett belőlük egy óra alatt. — Szögény apád — mondta és hevesen felcsuklott. Mosta őket az Isten esője. (Folytatjuk)