A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-03 / 35. szám

Mit tudunk a hónapokról? SZEPTEMBER A régi római naptárban az esztendő hetedik hónapja volt, amit a neve is őriz: hét latinul Septem. Szeptember az első őszi hónap, 22—23. napja az őszi napforduló. Az ókori írók semmi különöset nem jegyeztek fel róla. Eddigi főforrásunk: Ovidiusnak a római naptárról írt műve (latin cime: Fastorum Libri Sex) a hatodik hónapnál megszakad. A költőt i. e. 8-ban császári parancs a Fekete-tenger nyugati partjára száműzte, kétségtelenül politikai okok miatt. A régi magyar kalendáriumok Szent Mihály havának nevezik. A magyar hagyományban Mihály napja a szerződések, szolgálatba szegödések, céhgyűlések megszokott időpontja volt. Állatövi jegye a Mérleg vagy ahogyan a régiek nevezték: Mérték. Története, Horváth Zsigmond szerint, így szól: „Mérték alatt Themist, Uranus és Tellus leányát, az igazságosság istenasszonyát kell érteni. Ugyanezért a mérő serpenyőt kezében tartva és bekötött szemmel festetik annak példázatául, hogy a Bírótól minden részrehajlásnak és személyválogatásnak távol kell lennie. A Delphoi jósdának ő volt a Főpapnője." A mitológiában szereplő Themisz istennő a jogrend ősi megszemélyesítője. A mitológia szerint Zeusz oldalán ül és őrködik az igazság felett. Jelképei a bőségszaru és a mérleg. A bőségszaru az áldást jelenti, amely a társadalmi rend és béke következménye — a mérleg a tények szigorú, részrehajlás nélküli megítélését. Jósló istenségnek tartották. Egyik görögországi szentélyét azért keresték fel szívesen a zarándokok, mert azt hitték, hogyha az ott levő fehér kőhöz simulva alszanak, a kő közelében megnyílik az alvilág és jövendölő álomképek jönnek fel hozzájuk. A mérleget tartó, bekötött szemű istennő a képzőművészetben gyakori téma, a jogtudomány szimbóluma. A delphoi vagy delphi jóshely a közép-görögországi Parnasszus hegy lábánál fekvő ókori falucskában volt (mai Kastri falu határa.) Apolló istennek szentelték már a legrégibb századokban. A felszálló, kénes gőztől elkábult papnő, Püthia mondatfoszlányait a templom papjai az éppen hatalmon levő uralkodó érdekeinek megfelelő jóslatokká alakították. Kétértelmű, rendszerint csak utólag megmagyarázható szövegei híresek voltak az ókorban. I. Theodozius császár i. sz. 390-ben bezáratta a jóshelyet. Munkácsy Mihály élete Részlet Gál György Sándor regényéből A borítékon Ligeti gyöngybetűi: Munkácsy, Chateau de Colpach, grandduché de Luxemburg, per adresse báron des Marches. A levélben csak ennyi: „Mi van veled, Miska? Nincs rólad semmi hír!" Mihály önmagának is alig tud feleletet adni: mi is történt vele? A pesti tartózkodás teljesen meddőnek bizonyult. Otthagyta a Reáltanodát, barátait, és visszasietett Düsseldorfba. Ott már várta Goupil levele: képeket kér, mégpedig sürgősen. Egyszere három vászonba kezdett. Goupil nem szólt ugyan egyetlen rossz szót sem, Mihály érezte mégis: a műkereskedő csalódott reményeiben. Goupil másnap újra jelentkezett (nagyon fontosnak tartotta a Munkácsy-ügyet, ha egyenesen Düsseldorfba utazott, és több napig ott is maradt.) — Nos, dolgozott még valamit a képeken? — Hogyne. Megsemmisítettem mind a hármat. Az előleg egyébként rendelkezésére áll, Monsieur Goupil. Ügy látszik, kimerültem végképp. Az egyezségnek nem tudok eleget tenni! — Hány éves ön? — Huszonhetedik életévembe léptem ... — Akkor ne beszéljen csacsiságokat. Pihenjen néhány hétig, s az előlegről ne is beszéljünk. Fog ön még remekműveket szállítani nekem! Goupil még aznap elutazott, s Mihály könyörgő sürgönyt menesztett Paál Lacihoz: gyere azonnal! Az expressz válasz már másnap megérkezett: „Miskám! Ostromlott várban élek ... Hitelezőim körülsáncolták otthonomat. Küldj pénzt, és jövök." Persze hogy küld pénzt, és Laci meg is jön, magával hozva a derűt, a bizakodást és a szüntelenül világító-melegítő örökmécsest: a szeretetet. Munkálkodását azzal kezdi, hogy még aznap elcipeli Mihályt Bartelékhez. Muzsikus-família: minden felmenő s oldalági rokon hegedűs, trombitás, karmester, zeneszerző, a házigazda pedig: Günther Bartel, kiváló csellista, aki — ez nem éppen ritkaság a zenészeknél — csak úgy tud élni, ha a zene teljesen betölti életét. Hát Barteléknél szól a vonósnégyes, zeng a dal, s a klasszikusokon kívül olyan zenei rebellisek is felbukkannak a műsoron, mint Richard Wagner. Mihály rendkívül muzikális. Bár soha életében nem tudott megtanulni egyetlen hangjegyet vagy hangszerfogást, azért bódultan ül Bartelék szalonjában, s élvezi a zenét. A zene valóságos bódítószer, de azért gyötrő aggodalmait nem tudja elaltatni. Az istenért mi lesz, ha ez a meddőség soká tart? És már suttogni kezd bensejében az örök szegény ember: mi lesz, ha elfogy a pénzed? Mi lesz, ha mégis vissza kell fizetned Goupil ezreseij? Mi lesz, ha pünkösdi királyságnak bizonyul a csoda, hogy belőle festő, művész, híres ember lett?! Paál Laci ébren figyelé barátját, és már másnap újabb mulatságról gondoskodna, ha erre alkalom kínálkozna egyáltalán ... Németországban ugyanis óriásit változik a világ. A Bartel-szalonban elhallgat a zene. A műkereskedők lehúzzák redőnyüket. Szünetel minden mulatság, hangverseny, színház vagy tárlat. Németország hadba vonul. Mindenki az újságokat falja. Moltke csodát művel, s egyszerre százezer franciát fegyverez le... Wimpffen halálmegvető bátorsággal állja a tízszeres túlerő rohamát... Colobes-nél, Dionville-ben, a Mars-la-Tour-i csatában több mint húszezer francia esett el... S aztán az utolsó, diadalmas sakkhúzás: 1870. szeptember 1. Sedan... Düsseldorfot elözönlik a diadalmasan csörömpölő porosz katonatisztek, majd átvonul a városon a nyomorúság, a reménytelenség rettentő emberfolyama: hadifoglyok. Hírlik: Franciaország agonizál! De Párizs ellenáll! A Notre-Dame-on és a városházán vörös zászló! A világ rémülten és csodálkozva tekint Párizsra, ami most veszedelmesen hasonlít Delacroix halhatatlan nemtőjére — a Szabadságra, aki diadalra vezeti a népet. De hát a párizsi kommün dicsősége nem tart soká. Leteperik, megfojtják. A párizsi várárkok tele vannak halottakkal. A kommün nem adja meg magát. A kommünt mészárszékre hurcolják: egyenként kell megölni minden harcosát, mert senki sem kér kegyelmet. Aztán a legyőzött Franciaország elküldi a kapituláció tábornokait és biztosait, akik a hadisarc, a megcsonkított francia térkép és a Németországban sínylődő francia hadifoglyok ügyét intézik. A Düsseldorfba kinevezett francia biztos: báron des Marches. Alacsony, rendkívül elegáns öltözékű férfiú, aki Mihálynak alig a válláig ér ugyan, de • • • halk, hibátlan német beszédével, látszólag nagyon szerény, valójában parancsolóan határozott modorával tiszteletre kényszerít mindenkit. És persze vele van a báróné őméltósága is, született Papier Cecília. Német polgárlány. Nyilván nagyon jó nevelésben részesült, mert éles fül legyen az, amely eldönti, melyik az igazi anyanyelve: a német vagy a francia, de ugyanígy beszél angolul is, és kiváló zongorajátékos. Ezt még Günther Bartel is elismeri, aki megtiszteli őméltóságát azzal, hogy Beethoven egyik csellószonátáját vele együtt adja elő. Mindezek ellenére nem kell hozzá különös lélekbúvár tudomány, hogy a szemlélő észrevegye: valami nincs rendjén a házasság körül. A férfi koravén, az asszonyban feszül az életerő s a hódító kedv: azt szeretné, minden arc felé forduljon, s minden férfiarcon felvillanjon a tetszés és hódolat boldogító mosolya. Vajon szép-e Cecília asszony? (Mihály az ismeretség harmadik hetében már Cilinek szólítja őméltóságát.) Hogy szép-e, arra nagyon nehéz válaszolni. Széles, majd azt mondhatnók: szögletes arc, ez a benyomás a nagyon erős, széles állnak köszönhető. A száj is kicsit teltebb annál a mértéknél, amit szép ajaknak nevezünk. De ez a telt száj mégis vonzó. A báró el van ragadtatva Paál Lacitól, aki viszont Miskára tereli figyelmét: ma még csak nagy művész ... holnapra világraszóló mester, Cili őméltósága is imádja Lacit, de azért finoman kacérkodik Mihály-Iyal is. Miska pedig megrendülve állapítja meg, hogy neki egy más ember felesége tetszik. A Reök famíliában, Pista bácsi zord jogarának árnyékában, az ilyesmit paráznaságnak nevezték. De hát nem történik itt semmi rossz. Marché báróné Paál Lacival táncol, közben egy-egy pillantást vet a petrezselymet áruló Mihályra, aki az utolsó tíz év alatt sok mindent megtanult ugyan az úri világ divatjából, de a tánc tudományáig még nem jutott el. Laci és Cecília táncolt (a düsseldorfi művészkolónia bolondestjén történik mindez), Marches báró és Mihály a bálterem pálmaház sarkában üldögél nagy, kényelmes bőrfotelekben, jó színű szivarfüstöt bodorítva, VÍZSZINTES: 1. Köszöntünk első része, folytatva a függőleges 13. és 20. sorban. 13. Háztáji. 14. Fordított ára. 15. Értesítést küldött. 18. írunk vele. 17. Skandináv váltópénz. 19. Lent. 22. Nemzetközi segélykérő jel. 23. Ételízesítő. 24. Olasz királynő. 26. Község a Vajdaságban. 27. Vám szlovákul. 29. Kodály Zoltán biogramja. 30. Csípős gyökér. 32. Felesben olaszul. 34. Boldogság. 35. Ország a Balkán-félszigeten. 38. Van ideje. 37. Ujjas, kabátka. 39. Kerület. 41. Hangtalan téma. 43. Nem itt. 44. Mindenféle ócskaság. 48. Albán pénzegység. 47. Astatine vegyjele. 48. Szignál. 90. Zár. 52. Jegyez-e? 53. Tartalmatlan. 54. A bankban elhelyezett pénz hozadéka (tbsz.). 55. Európai nép. 58. Szlovák kérdőszó. 58. Mongol nép. 60. Szegecs. 61. Ady Endre biogramja. 62. Szemével észlel. 65. Régi súlyegység. 67. Anna Erna. FÜGGŐLEGES: 1. Nem egészen aerob. 2. Ezred közepe. 3. Közlekedési vonal. 4. Tábori autók jelzése. 5. Menyasszony. 6. Nem nálam. 7. Szócsata. 8. Vakond szlovákul. 9. Ver. 10. Zamat (ford.). 11. Kisebb katonai alakulat. 12.