A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-03 / 35. szám

•. A SZOCIALISTA HAZAílASSÁG Az emberiség történelme nem egy példával szol­gált, hogy az igaz ügyért folytatott küzdelem hő­siességre ösztönzött egyéneket, sőt nem egy esetben milliókat is. A haza fogalma és a hazaszeretet a ka­pitalisták kezében arra volt jó, hogy e jelszó jegyé­ben rablóháborúba kergessék a munkások és parasz­tok ezreit, hogy a kapitalisták és a földbirtokosok érdekében vérezzenek el a harcmezőn. A hazaszeretet fogalma a szocializmusban igazi és mélyebb értelmet kapott. A szocialista haza nem a burzsoázia és a földbirtokosok hazája. A szocia­lista haza a munkás, a paraszt és a dolgozó értelmi­ség hazája. Ezért a hazáért szálltak síkra Klement Gottwald és a kommunisták. így jelenthette ki Kle­ment Gottwald a burzsoá parlament egyik ülésén, hogy „mi kommunisták harcolni fogunk az önök köztársasága ellen a munkások és a dolgozók köz­társaságáért". Nem véletlen, hogy pártunk XIV. kongresszusa a nevelés területén mint egyik fő feladatot a szocia­lista hazaszeretetre és a proletár nemzetköziségre való nevelést jelölte meg. Husák elvtárs beszámo­lójában a következőket mondja erről: „Csehszlová­kia Kommunista Pártja többnemzetiségű államunk­ban mint egységes internacionalista párt, a munkás­osztály pártja jött létre, mint a nemzetkőzi kommu­nista mozgalom szerves része. Pártunk nemzetközi­sége összhangban volt a hazafiassággal. Nehéz szo­ciális, nemzeti és osztályharcokban küzdött a párt a dolgozó nép jobb létéért, egy olyan hazáért, amely­ben megszűnik az ember ember által való kizsák­mányolása és a nemzetiségi elnyomás, olyan ha­záért, mely minden dolgozónak, mindkét nemzetnek és nemzetiségnek igazi otthona lesz." A haza nemcsak földrajzi és nyelvi fogalom, de a szociális és gazdasági viszonyok kifejezése is, mely az osztályok, nemzetek, nemzetiségek között létezik, ennek megfelelő a termelési viszony, a po­litikai rendszer és mindennek képezi magvát az államhatalom. Ennek alapján vonta len Marx azt a következtetést, hogy a proletariátusnak az antago­nisztikus társadalomban nincs hazája. Ebből egy további következtetés adódik, hogy a szocializmus győzelmével egy új haza születik, mely megszünteti a dolgozók kizsákmányolását. A szocialista rendszer ideológiai, közgazdasági és politikai feltételeket teremt ahhoz, hogy az inter­nacionalista, nemzeti és szociális érdekek, tényezők teljes egységben lehessenek jelen. A szocializmus fejlődése objektívan oda vezet, hogy a kibékíthetet­len osztályellentétek megszüntetésével fokozatosan megszűnnek nemzeti vonalon is az antagonisztikus ellentmondások. Ezt azonban mint fokozatos folya­matot kell értelmezni, nem mint egyszeri akciót, mely a szocialista rendszer ereje és fejlődése egyes ágazatainak sokoldalú fejlődésén megy keresztül. Ezért a szocialista társadalmi rendszerben a nem­zeti érdek szoros összhangban van az internaciona­lista érdekkel. A nemzeti érdek szerves része a kö­zös internacionalista érdeknek és kötelességnek. A hazafiasság olyan érzés, mely szorosan összefügg a nemzet életfeltételeivel. Az egyes országok sok­oldalú fejlesztését támogató hazafiasság így egyben következetes internacionalizmus is. A szocialista hazafiasság jellemző vonása, hogy a nemzet és a haza sorsa megegyezik a szocializmus sorsával. Az igazi hazafiasság és az internacionalizmus egyazon érem két oldala. A tisztelet és szeretet egy­idejű kifejlesztése a szocialista társadalom nemzetei iránt és a szocialista haza iránt drágább kincs mint a bankok mélyén fekvő legnemesebb drágakő. A Szovjetunió történelme és a szovjet állam pol­gárainak nevelése nyújt legjobb példát arra, hogy miként tudják egybekapcsolni a proletár internacio­nalizmus alapelvei elsajátításáért vívott küzdelmet a szocialista hazafiasságért vívott küzdelemmel. Oroszország haladó hagyományán Puskin, Szuvorov, Lermontov, Csernyisevszkij és a szovjet jelen élő példáin Gorkij és a többieken keresztül tanították meg a szovjet embert szeretni hazáját és gyűlölni mindazt, ami nincs összhangban a nép érdekeivel, szabadságával. A szovjet ember nemegyszer adta tanújelét annak, hogy hazájáért és a proletariátus nagy nemzetközi ügyéért a legdrágábbat (amivel ember rendelkezik) is mindenkor kész feláldozni. A szocialista hazaíiasság számunkra, szocialista Csehszlovákiában élő magyarok számára is elköte­lezettséget jelent. Nem légüres térben élünk. A le­tűnt burzsoá köztársaságnak és a Horthy féle fasisz­ta Magyarországnak az érdekei szöges ellentétben álltak. Sem a hazai, sem a magyar burzsoáziának nem volt érdeke, hogy testvéri megértésre nevelje nemzete fiait. így nem csoda, ha az ellentétek sok­.szor viharos hullámokba csaptak át. Ma e két ország testvéri internacionalista szövet­ségben él egymással. A szocialista rendszer és nem­zeteink feladata egy és ugyanaz. Tudatosítanunk kell, hogy a. Duna ezen az oldalán élő magyar nemzetiség fiai a proletár nemzetköziség szellemé­ben hazánk, a szocialista Csehszlovákia mellett te­szik le a garast. Bár még akadnak köztünk csehszlovákiai magya­rok között olyanok is, akik ezt az országot nem tartják sajátjuknak, azonban az ilyeneket két ke­zünkön is meg tudnánk számolni. E pár embert kivéve, ezt az országot tartjuk hazánknak, hang­súlyozom, szocialista hazánknak. A szocialista Cseh­szlovákia sorsa, léte, sikere, sikertelensége a ml sor­sunk, létünk, sikerünk és sikertelenségünk. A múlt hibái, vétkei velünk, ellenünk még csak jobban ösz­tönöznek bennünket arra, hogy a nemrég meghalt Fábry Zoltánnal mondjuk: „a kisebbség internacio­nalista emberségtudata fölényesen kerüli a naciona­lizmus buktatóit, kísértéseit. A nacionalizmus két­éltű dolog. Lehet nemes és emberi mint a patriotiz­mus és lehet nemtelen mint a sovinizmus, mely az embertelenség, legpotenciálisabb akti vizáit ja és akti­vizálója. Csak a patriotizmus érhet el az interna­cionalizmusba ..."... „a patriotizmus közeledésre és közelítésre képes; a sovinizmus leszűkítés, a kizáró­lagosság, a robbantó és robbanó különállás. A sovi­nizmus csak győzteseket és legyőzötteket ismer.. .** ötven év távlatából tekintett vissza az író. Nem tartotta magát idegennek, pedig a múlt nem volt számára mindig nektárral telt kehely. Az interna­cionalizmus és patriotizmus eggyé formálódott ben­ne. Mi, akik ebben az országban nőttünk fel, nem­csak Petőfit, Adyt valljuk magunkénak, de ugyan­úgy sajátunknak tekintjük Hviezdoslavot és Jiráse­kot is. Több nemzet haladó hagyománya forrt eggyé bennünk nemzetünk haladó hagyományával. Ehhez hozzátartozik a kurucz mozgalom is, a huszita mozgalom is. Kölcsönösen kell keresnünk azokat a fénysugarakat, melyek fényénél még mélyebben tudjuk bevésni nemzetiségünk fiai tudatába a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság iránti hazaszeretetet, hogy mindannyian hazánknak érezzük ezt az orszá­got, testvérünknek a más nemzetek és nemzetiségek minden becsületes tagját. Osztozni akarunk az ország örömében, bánatában egyaránt. A szocialista Csehszlovákia oszthatatlan része vagyunk eltérő nyelvünkkel, mely azonban nem zárja ki, hogy akaratunk, törekvésünk a haza akarata és törekvése legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom