A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-09 / 27. szám

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• MOHÓ: Testet öltöttek benne mind a dolgok — tengerek, folyók és emberi sorsok, s a napsütötte végtelen mezők ALEKSZEJ SZURKOV As anyagot gyűjtötte és feldolgosta: Badin Győző, Hofer Lajos, Kelmét László, Pálenyík Ferenc és Pék Vendel Szakbirálék: Róják Dezső, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója, Hamar Kálmán, a bratislavai Közgazdasági Főiskola Marx-Lenin Intézetének tanára és Kiss József, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója. munkásmozgalmi múltja országút birtokában a zárógáton át megszállták az Erzsébet-szigetet. A hídra nyomuló csehszlovák egységek elől lassan visszavonultak a vöröskatonák, sok halottat és sebesültet hagyva maguk mögött. Azok, akik a terepviszonyokat nem ismerve a szigeten kerestek menedéket, életükkel fizettek, mert a szigetről élve alig menekülhettek. A temetőben hűvös eső mosta a halottakat, akik két napon át egymás mellett feküdtek sorban. A 102 elesett között 22 komáromi illetőségű volt. A felismert halottakat külön sírokba kettesével, hármasával hantolták el, az ismeretleneket közös sírba. Ennek sírköve ma is hirdeti a vérzivataros május elseje borzalmait és két társadalmi rendszer tusáját. A mozgalom fejlődése a CSKP megalakuláséig Az 1919. május 1-i események után a burzsoá csehszlovák kormány Komáromot katonai parancsnokság alá helyezte és szigorított ostromállapotot rendelt el a városban. A Vörös Hadsereg oldalán harcolók családjait a szigorú büntetésen felül vagyonelkobzással sújtották. Mivel a magyar Vörös Hadsereg támadása éppen kibontakozóban volt, s egységei kelet felől közeledtek Komárom felé, a városból több polgárt túszként Terezínbe internáltak. A tanácshatalom és a kommunizmus eszméinek terjesztését a megfélemlítések ellenére sem sikerült megakadályozni. A mai járás keleti részének községeiben, amelyeket a Vörös Hadsereg elfoglalt, a lakosság helyi direktóriumokat alakított. A járás nyugati részében is — a Magyar Tanácsköztársaság hatására — már 1919 tavaszán kommunista sejtek alakultak, így például Csallóközaranyoson és Nemesócsán. Csallóközaranyoson a munkásság képviselői 1919. március 18-án felszólították a községi tanácsot, hogy vagy a munkásságot támogassa, vagy 48 órán belül mondjon le. A csendőri jelentés szerint Nemesócsán 1919. március 23-án megalakították a Vörös Gárdát. A proletariátus legaktívabb szervezői az Oroszországból hazatért hadifogyok és a volt vöröskatonák voltak. A vidék munkásmozgalma a Tanácsköztársaság leverése után hazatérő vagy Csehszlovákiában menedéket kereső tapasztalt forradalmárokkal erősödött. A vlszszatérőket, mint politikailag megbízhatatlanokat a hatóságok szigorú rendőri felügyelet alá helyezték, azonban így sem tudták teljesen megakadályozni szervező és agitációs munkájukat. Az államfordulat után beállott új viszonyok között a környék szervezett munkássága keresi a kapcsolatokat az új munkásmozgalmi központokkal, Bratlslavával és Prágával. A bevezetett katonai diktatúra lehetetlenné tett minden nagyobb megmozdulást, ezért a szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben a munkásság a szervezési kérdéseken kívül főleg önképzéssel foglalkozott. Rendszeres előadásokat tartottak Ideológiai kérdésekről, 1919 októberében a szociáldemokraták, a munkásfiatalok számára Komáromban tánciskolát szerveztek, majd 1919 decemberében a pértvezetőség a komáromi munkásság számára 4 hónapos időtartamú munkásgimnáziumot rendezett. Az előadásoka és a taggyűlések Komáromban 1919-ben az ún. Eszterházy pavilonban folytak, később a Duna-rakpart 4. szám alatti épületben. Ott fejtették ki tevékenységüket a városban működő szakszervezetek is. Az akkori szervezeti élet intenzitásáról tanúskodik a szociáldemokrata pártvezetőség 1920. február 10-1 bejelentése az egyes szakszervezeti csoportok üléseinek sorrendjéről, mely szerint hétfőn este a famunkások és a szabómunkások, kedden az élelmezési munkások és a bőrmunkások, szerdán a kereskedelmi alkalmazottak, csütörtökön a szellemi munkások, pénteken a festőmunkások, szombaton a vas- és fémmunkások, valamint az építőmunkások csoportja tartott rendszeresen összejövetelt. A háború utáni első parlamenti választások 1920-ban nemcsak országos viszonylatban, de a járás területén is a szociáldemokrata párt győzelmével végződtek. A szociáldemokrata párt reformista vezetői azonban elárulták a munkásság érdekeit, ezért egyre fokozódott a párton belüli differenciálódás. Ez a folyamat már 1920-ban tapasztalható a komáromi járás területén működő pártszervezetekben is. A járás munkásságának radikalizálódását és balratolódását gyorsította az országos átlagnál ls nagyobb munkanélküliség és drágaság, az agrárproletariátus nagy tömegeinek embertelen kizsákmányolása, valamint a Magyar Tanácsköztársaság volt harcosainak felvilágosító munkája. A szociáldemokrata pártszervezet Komáromban — nyilván a tagság nyomására — 1920. április 23-ára taggyűlés összehívását tervezte, amelynek programja a III. Internacionáléhoz való csatlakozás megvitatása lett volna. E taggyűlést a komáromi rendőrkapitányság — a szokásos módszert alkalmazva — nem engedélyezte, azzal az indokolással, hogy a gyűlés bejelentésénél nem tartották be az előírt 48 órás határidőt. A III. Internacionáléhoz való csatlakozás érdekében azonban folyt az agitáció a május 1-1 népgyűlésen és az azt követő népünnepélyen is. Ezzel a témával foglalkozott az 1920. június 13-án megtartott pártkonferencia is, amelyen részt vettek a vidéki szervezetek képviselői. A konferencia ugyan nem döntött a csatlakozás kérdésében, de a vezetőség újraválasztásával jelentősen erősödött a balszárny befolyása, noha ekkor a párt még kifelé megőrizte látszólagos egységét. Az ipari proletariátussal karöltve és annak segítségével a környék földmun-A párt alapító tagjainak csoportja, balról jobbra; felső sor: Kürthy Mihály, Száraz Lajos, Míkulái Jakab, Sántha Ferenc, Fítus Ferdinánd, Farkas Károly. Alsó sor: Ifjú András, Szabados József, Szalay János, Csevár József, Bereck József kásái is szervezkedtek. 1920. május 16-án a Komáromban megrendezett összejövetelen a környező községek földmunkásainak képviselői megalakították a Szocialista Földmunkások Szövetségét. Megalakulása utáni tevékenységének gerincét a kollektív szerződések megkötéséért és azok betartásáért folytatott harc alkotta. A vidék félfeudálls viszonyokhoz szokott földbirtokosai csak vonakodva fizették kl a kollektív szerződésekben meghatározott béreket, ezért a kollektív szerződések betartását gyakran sztrájkokkal kellett kikényszeríteni. A környéken lefolyt első ilyen jellegű sztrájkra, amely 1920 nyárutóján tört kl a Csallóközben, Kiss Imre elvtárs, az események egyik résztvevője így emlékezik vissza: „A csallóközi szegény népet kiszipolyozó földbirtokosok nem voltak hajlandók megfizetni a kollektív szerződésben rögzített béreket, sem pedig a túlórát. A sztrájkmozgalomban ezen a vidéken a diószegi cukorgyár munkásaié volt a vezetőszerep. Faluról falura járva szervezték a sztrájkot a dolgozók követeléseinek kiharcolásáért. A négynapi sztrájk alatt a munkaadók nem adták be a derekukat, ezért a munkások megszüntették az állatok etetését is... A földbirtokosoknak végül engedniök kellett... A nemesócsai értekezleten megtárgyaltuk és aláírtuk a kollektív szerződést... Ez a szerződés az akkori viszonyok között nagy eredménynek számító vívmányokat foglalt magában. A katonaságtól leszerelt részarató munkások és cselédek, valamint a napszámosok családjának a munkaadó köteles volt 50 kg kenyérgabonát adni. Egy pár új csizma és havonta három liter petróleum is járt nekik. A túlórákért másfél koronát kellett fizetni, az éjjeli és a vasárnapi munkáért pedig dupla munkabér járt. A cselédeknek az eddigi 16—18 mázsa illetmény-gabona helyett szerződésileg 20 mázsa szemesgabonát kellett kapniok. Az aratóknál megszűnt az a szokás, hogy az aratási lehetőségért minden egyes aratónak az urasági földön egy tábla lóherét vagy zabosbükkönyt kellett betakarítania. Meg kell jegyeznünk, hogy ez akkor már csak a papi birtokokon volt szokásban. Az aratók az addigi tizenegyedik rész helyett a learatott gabona minden nyolcadik mázsáját kapták munkájuk fejében." A Szocialista Földmunkások Szövetsége Komáromban 1920 augusztusában Szocialista Földmunkás címen havonta megjelenő szaklapot is indított, kiadását azonban három szám megjelenése után anyagi nehézségek miatt kénytelen volt megszüntetni. Hosszabb életű s hatásában ls jelentősebb volt a komáromi szociáldemokraták által 1919. december 15-én indított, hetenként megjelenő Munkáslap, mely Jelentős szerepet játszott a környék munkásságának ideológiai nevelésében. Számai hűen tükrözik a szociáldemokrata párt belső harcait, a baloldal kialakulását Komáromban és befolyásának növekedését, valamint a kommunisták tevékenységét közvetlenül a CSKP megalakulása után. Főleg Földes Sándor szerkesztésében vált erősen baloldali hangvételű lappá, majd a CSKP megyei hetilapjává. Szintén anyagi nehézségek miatt állították le kiadását 1921. augusztus 28-án.