A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-27 / 34. szám

6 hot, Irány: Kelet-Szlovákia! Síkságok, lankák, dombok, kisebb-nagyobb hegyek közt kígyózik az út szalagja, me­lyet fák, zöld lombok sze-I gélyeznek. Felettünk a de­rült ég feszül, mint kékitőbe már­tott óriási lepedő, közepéről forrón tűz lefelé a napsugár. Falvak, váro­sok maradoznak el mögöttünk, mi­közben a nap korongja egyre vörö­södik és a távoli látóhatár felé kö­zeledik, akárcsak ml utunk végcél­jához: Kassához (Koäice). Frissen, üdén fogad az „öregifjú" város ódon épületeivel, sokasodó új toronyházai­val. Hamiskásan szemünkbe pislog­nak a kigyúló neonfények és a csil-N logó kirakatok. Az utcákon pezseg, forr az élet... Hófehér vibrálás Nem tudom, ki hogy van vele, de az én képzeletemben uralkodóvá vá­lik a fehér szín, ha orvosokra, ápo­lónőkre és kórtermekre gondolok. Igaz, a ma épülő kórházak falait már színesre mázolják, állítólag jobb hatással van a betegekre. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarog­tak bennem, amikor beléptem a Kö­zépfokú Egészségügyi Szakiskolába, a hatalmas épületbe, ahol 745 tanu­ló készül a hivatására. Éppen óra­közi szünet volt. Valósággal bele­csöppentem a csinos lányok csengő­bongó kavargáséba. Fiatalságuk és vidám életkedvük ezernyi színe és hangja töltötte be a tágas folyosókat. (Ennyi fiatal teremtés közt érzi csak igazán az ember, milyen kár, hogy eljárt felette az idő!) Nyüzsgés és nyugtalanság Igen, ilyenek a mai fiatalok. Mintha parázson lépkednének. Ez nemcsak mozgásukra, hanem gondolkodásuk­ra is jellemző. Talán innen ered a beat muzsika szeretete, meg az is, hogy egyszerre, azonnal szeretnének mindent elérni. Pedig a valóságban nem megy minden olyan könnyen. Az Iskola négyéves és érettségivel végződik. Innen kerülnek ki az egészségügyi- és gyermeknővérek, a a gyógyszerészeti-, egészségügyi-, röntgen-, és fogászati laboránsok, a rehabilitációs dolgozók, valamint a higiéniai szolgálat asszisztensei. Urbánsky Ladislav iskolaigazgató­val a távolléte miatt nem beszélhet­tem, de a három helyettese közül dr. Szőke Istvánnal igen, aki el­mondta, hogy a 745 tanulón kívül az esti tagozatnak 30, a levelező tago­zatnak pedig 120 hallgatója van. Valóságos nagyüzem! A tanulók közt szép számmal akad magyar nemzetiségű is, akik — dr. Szőke István szerint — igen jól meg­állják a helyüket. (Itt ötlött eszem­be a gondolat: miért ne nyithatná­nak egy magyar osztályt is, hiszen az előadók és a tanárok közül sokan tudnak magyarul is?!) Évente mintegy 150 végzős hallga­tó hagyja el az iskolát, akik helyben, vagy a kerületben helyezkednek el. Megtekintettem az iskolában ren­dezett kiállítást is, mely hűen tük­rözi a párt 50 éves harcát, munká­ját, eredményeit. A leendő fogászati laboránsok Sá­rosi István, Mrázik István és dr. Szőke vezetésével szintén rendeztek egy kiállítást, mégpedig a maguk ál­tal készített szemléltető eszközökből. Szép és jó munka volt, érdemes megnézni. Az új diákotthon Váleková Katarína, az iskola gaz­dasági ügyeinek a vezetője, készsé­gesen megmutatta az új diákotthont, melyet múlt év szeptemberében ad­tak át rendeltetésének. Az épület korszerű, berendezése célszerű és íz­léses. 288 tanuló lakik a 98 három­ágyas szobában. Van az épületnek tágas étterme, hallja és kultúrhelyi­sége, beépített színpaddal. Száz ké­nyelmes fotel ölében pihenhetnek a diákok, nézhetnek tévét, olvashat­nak, táncolhatnak, de alkalmuk van közös mozi- és színházlátogatásra is. Havi 40 korona a szállásdíj, napi 10 korona 50 fillérért pedig bőséges és ízléses reggelit, tízórait, ebédet, vacsorát kapnak. Azt is elmondta Váleková Katarína, hogy a tanulók jó érzik magukat, szépen öltöznek, mindenük megvan. De mit mondanak ők, a tanulók, valóban elégedettek a sorsukkal, helyzetükkel? Gondolomra kiválasz­tottam közülük egyet, hogy megkér­dezzem. — Kicsi korom óta az volt a vá­gyam, hogy fogászati laboráns le­gyek —• mpndta Plavéák Ibolya, 18 éves, harmadikos, csinos és kedves kislány. — Hiába is kérdezné, hogy miért, nem tudnám megmondani... Ha végzek, Királyhelmecen szeret­nék elhelyezkedni. Remélem, hogy sikerül, hiszen eddig minden sike­rült, semmiben sem csalódtam ... Nem, nem akarok rögtön férjhez menni. Előbb dolgozni szeretnék, egy kicsit élni, s csak aztán házasságot kötni, érti ugye?... Egyébként na­gyon szeretek énekelni, kedvelem a beat zenét... mint minden fiatal, és hát... szeretem az életet... Kissé talán banálisan hangzik, de így van, miért is ne szeretném? Hiszen min­denem megvan, szép környezetben élhetek és tanulhatok, és hát a jö­vőm se kilátástalan. Ez nagyon lényeges, talán a leg­lényegesebb! Kékfényű acél Véletlenül mentem el a magyar gimnáziumba, ahol éppen ünnepel­tek. Mit és hogyan ? ... Az iskola fennállásának 20. évfordulóját, de nem hangos hűhóval, dobveréssel, hanem csendesen, munkával, s a mi­nőség javításával. — Az elmúlt húsz év megtanított arra — mondta Ritzkó Béla iskola­igazgató —, hogy iskolánk csak akkor lehet életképes, ha az oktatói-nevelői munkánk eredményei legalább olyan jók lesznek mint a testvér szlovák is­koláé. Valóban, a húsz év sok minden­re megtanított bennünket, de bebi­zonyította azt is, hogy van létjogo­sultsága az iskolánknak. Igaz, sok pedagógus elhagyta az iskolát — ké­nyelmesebb helyre ment, az is Igaz, hogy több szülő is kételkedett ben­nünk, és 1950-ben sok volt azoknak a száma, akik nem jósoltak nagy jövőt iskolánknak, kis híján eltemet­ték. Szerencsére azonban az akkori vezetőség másként vélekedett. Bí­zott, hitt a jövőben és nem alapta­lanul. Mi most is húszéves perspek­tívában gondolkodunk és joggal, hi­szen ebben az évben nyílt meg az óvoda a Teraszon, 50 elsőst vettünk fel, és a gimnázium első évfolyamá­ban is 70 lesz a tanulók száma. Ez­zel szorosan összefügg az a tény, hogy egyre több fiatal képesített ta­nár kerül az iskolánkra, sőt az is igen örvendetes, hogy iskolánk volt diákjai, akik itt érettségiztek, szin­tén visszajöttek és hasonlón hozzánk, ők is húszéves perspektívában gon­dolkoznak létünkről... Komoly tartalmú adatok — A húszéves évforduló szorosan összefügg pártunk megalakulásának 50. évfordulójával. Ennek a jegyé­ben május elején találkoztunk az ungvári Zalka Máté ifjúsági klub tagjaival és az iskola igazgatóságá­val, ami nagyon hasznos volt mind-Galambok és emberek a téren Plavéák Ibolya: „...és hát a jövőm se kilátástalan"

Next

/
Oldalképek
Tartalom