A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

jr essze fenn, Északcsehorsza \ A ban, az Óriáshegység el O |\/| terében van a Jizera heg I y I ség, melynek területét a , Q ~ zera folyó szeli ketté. Ü gondolom, hogy hazái egyik természeti szépségekben bóv< kedö táján jártam. Azonkívül tudta: hála a tankönyveknek, hogy ezen vj vidéken valamikor drágaköveket féldrágaköveket bányásztak, sőt Tu O nov

vidékén a patakból aranyat mo tak. És ezt a vidéket járva eszeml Ojutottak a régi bölcs mondások, m lyek szerint, ha drágakövet viselsz, i . v

feledd, hogy ... az achát egészséges arcszínt és sz Q nokl tehetséget hoz, az ametiszt megvéd a részegségt és lelkedet békességgel tölti i a jácint gondtalan utazást biztos idegen országokban, a krizolit megvéd az éji Iidérci ellen, a nefritnek kedvező hatása van v sédre, a rubin az élet őslényegét tarta mazza, a zafír fokozza műveltségedet (Sze: Hildegarda mondja: Ha ki bu és okos akar lenni, de nem tu zafírral kenegesse nyelvét gyal ran), a smaragd a gyenge és fáradt sz met segíti (Néró császár naf sikerrel használt smaragd mi noklit). Fontosnak tartottam e jótanácsok megemlíteni, mert a Jizera hegyst egykor valóban a drágakövek és fé drágakövek gazdag lelőhelye vo Mint említettem, az Óriáshegység el terében, Liberec—Jablonec—Turnt városoktól észak, északkeleti irányb; terül el ez a télen—nyáron egyará: szépséges táj, bár megengedem, ho{ télen egy árnyalattal még szeb A Jizera hegység nemrégiben még Hamupipőke szerepét játszotta idegei forgalmunkban, nagyon kevesen í merték kiváló síterepeit, üdülőháza Mikor néhány nappal ezelőtt a jabli neci bizsu- és libereci divatkiállít: idején néhány napot itt töltöttéi egyáltalában nem sajnáltam, hoj nem kaptam szállást a városokba hanem 11 kilométerre Jablonectí Bedfichovban a ZátiSí üdülőházba vertem tanyát. A vidéket a Jizera folyócska szeli i és az így keletkezett völgy és a ké oldalt emelkedő szelíd lejtők itt-o még magukon viselik az egykori üvef kohók nyomait, még látni az üve( fúvók és csiszolók műhelyeinek ron jait, de itt már új, modern ipar nye tág teret a lakosság boldogulásának t életszínvonala emelésének érdekébe Egy harminc évvel ezelőtt megjelel tudományos szótárban Jablonec na Nisou címszó alatt olvastam, hogy városnak 33 958 lakosa volt, fonti kereskedelmi és ipari központ, melj nek 30 gyára, 700 kisebb üzeme és 2Í kiviteli vállalata volt. Azonkívül szótár felsorolja azokat az iparágaka amelyeket abban az időben Jablonec ben folytattak. Említettem Turnov városát. Ez vo egykor a drágakövek és féldrágaköve legfontosabb feldolgozó helye. Az é\ tizedek folyamán azonban a lelőhelye kimerültek, egyre kevesebb volt drágakő, csakhogy az ipar, a kivite nagyon felvirágzott és a rendeléseknel eleget kellett tenni. De nemcsak Tur novban volt ilyen helyzet, hasonló tü netekkel találkozhatunk a többi leló hely kiaknázása körül is. És ebben a időben Velence kezdte a piacot ellátn műdrágakövekkel, tehát egyszerű ipa ri áruval, mely azonban minden tekin tetben felvehette a versenyt a valód drágakövekkel. Természetes, hogy céhek nagyon órizték a gyártási titke kat és az árulást vagy ipari kémkedés halállal büntették. És mégis sikerül Turnovból két Fiser fivérnek bejutni a velencei műhelyekbe, éveken át fi Küzdelem a Börzsöny kemény sziklájával o o És egyben ördöngös legények is, pedig csak emberek. Keménykötésű, megtermett csallóközi, liptói és közép-szlovákiai férfiak... — Helyben vagyunk, — mondja Gyén János, az alapozók, betonozok és vezetéképítők csoportvezetője. Akárcsak odahaza ... Hát ezért vannak itt. A csehszlovák Elektrizace íeleznic nemzeti vállalat legjobbjai. Pillanatnyilag Nagymaros, Zebegény és Szob között, de ez már nem az erőpróba. A bemutatkozás régebbi keletű. 1969 végén jelentek meg az első csehszlovák vasúti építő- és lakó-kocsik Karcag és Debrecen között. Ha pedig ma az utas végignézi ezt a pálya-szakaszt, mintha csak idehaza utazna, Csehszlovákiában. Pörgetett vasbeton oszlopok tartják a vonali villanyvezetéket, csehszlovák rendszerű rácsos keresztmetszetű pályaudvari felépítmények alatt száguldanak ezen a pályán, amely Budapestet összeköti Záhonnyal. A csehszlovák Vasútvillamositási Vállalat és mesteri munkánk jó hírnevét vitték világgá ezek a dolgos férfiak, távol családjuktól és szűkebb hazájuktól. — A legnehezebb szakaszokat vállaltuk, — nevet Frantiíek Greisinger elégedetten. — Azokat, ahol a szikla csak olyan kemény mint a Tátra alatt vagy a Cseh-Morva Fennsíkon volt; ahol meg kellett mutatni, mennyit ér egy igazi férfi... Egyébként Greisinger, a csehszlovák vasútvillamosítás Nagy örege. Szigorúan véve, huszonhét éve harcol és küzd. Részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a csehszlovák vasútak villamosításának pedig úgyszólván a bölcsőjénél állt. Olyan huszonhét év Frantiáek Greisinger, a csehszlovák vasútvillamosítás Nagy Öregje ez, amit nem lehet megismételni. De újraélni igen. A munka dicsőségében és a megbecsülésben, amelyet kivívtak maguknak határainkon túl is. Mégis, hogyan megy az ilyen exportált munka külföldön, mely számukra ugyan nem idegen, de mégsem saját környezetük? — Kiválóan, — bólinl a Nagy öreg és a napi hatvan maricából rágyújt a negyvenkilencedikre. — Itt értik meg csak igazán, mit jelent egy ország számára a villamosítás. Odahaza gyakran könyörögni kellett egy kis vágányzárért. Magyarországon a kérésünk szentírás... Érthető — a Budapest—Szob vasútvonalon a villamosítás az eddigi menetidőt átlagban mintegy 15—20 perccel fogja megrövidíteni. Még milliókban is kifejezhető a megtakarítás, de közérthetőbb úgy, ha tudatosítjuk magunkban, hogy egy ilyen befektetés 3,7 év alatt térül meg a vasútnak, az országnak, a társadalomnak. A közös kasszának. — Rábukkantunk mi olyan helyekre is, ahol három napig fúrjuk a követ, — dörmögi Ernest Blaho, akit hat kisgyermeke várja haza havonta Sládeékovce-n. — Robbantani pedig nem lehet, — magyarázza Koltai Pál, a Magyar Államvasutak műszaki ellenőre. — Kemény dió a Börzsöny nyugati lejtője, ugyancsak megizzadnak itt csehszlovák barátaink. Mégis, hogyan értékeli a magyar megrendelő a csehszlovák villamosítók munkáját? — Kiváló, — állítja Árvái Sándor, aki Rákospalota—Újpesten vezeti a tartóoszlopok felállítását. — A csehszlovák szerelő műszaki felkészültsége jobb, a dolgozók egytöl-egyig Gyén János, az építő-brigád csoportvezetője o o o o o o tapasztaltabbak, nagyobb a gyakorlatuk. Hajnali háromkor állnak munkába, késő délutánig küzdenek a makacs, alattomos sziklával; pedig nincs szabad szombat és néha vasárnap is dolgoznak, csak ritkán ruccannak haza a családjukhoz. De a budapest—szobi vasútvonal villamosítása 1971. december 31-re kész lesz... — A szocialista kötelezettségvállalás értelmében már december 20-án, — vitatja Koltai. — Nekem pedig valami azt súgja, hogy már december elsején, — mosolyog Gyén János; csak ezt nem akarják még hangosan kimondani. m Huszonegy évvel ezelőtt kezdtük nálunk a Vrútky—Spiéská Nová Ves vasútvonal villamosítását. Nehezen ment. Idestova négy évet küszködtünk vele. Az évek folyamán pedig megtanultuk e mesterséget, és oly tökélyre vittük, hogy exportálhatjuk. A vasútvillamosítók is hozzájárulnak a magyar gabona kifizetéséhez, amelyet ismét 1972-től behozunk Csehszlovákiába. A szocialista országok gazdaságának összhangolása és szorosabbra kapcsolása hatalmas mértékben függ a vasúttól — a népgazdaság érverésétől. Minden kapavágással, minden új tartóoszloppal egy lépéssel közelebb kerülünk a boldogabb, gazdagabb élet, az általános jólét felé. Ezért mentek határon túlra dolgozni a csallóközi, liptói és közép-szlovákiai férfiak. Ok űzték el a kormot és a füstöt Prágától Kassáig és Párkányig, rájuk gondoljatok, ha nem csúfítja többé orrfacsaró kéményfüst a csodálatos szépségű Duna-kanyart. OROSZ LÁSZLÓ MÁV-szerelővonat a budapest— szobi szakaszon Fényképezte: Bojár Sándor o o o o o o o ó o o o o o o o o o o o o o o o