A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-06 / 31. szám

Mit tudunk a hónapokról? augusztus A mi naptárunkban a nyolcadik, a régi naptárban az esztendő hatodik hónapja. Neve eredetileg Sextilis, szómnév (hat: latinul sex). Caius Octavianust, Julius Caesar örökbefogadott unokaöccsét Egyiptom elfoglalása után (i. e. 29) a római szenátus „augustus" (fenséges, magasztos) jelzővel ruházta fel és még életében (i. e. 8) róla nevezték el ezt a hónapot. Mivel az előző, Julius Caesarról elnevezett hónap 31 napos volt, az Augustus iránti tisztelet a hatodik hónapot is az eredeti 30 helyett 31 napban határozta meg. A régi magyar kalendáriumok Kisasszony vagy Nagyboldogaszszony havának mondják. Az ősmagyar hitvilágban Boldogaszszony a nők és a gyermekek pártfogó istennője volt. Augusztus hónap állatövi jegye a Szűz. Történetét Horváth Zsigmond tolmácsolásában idézzük: „Zeusz és Themis leánya: Astraea, tökéletes szépségű Szűz volt és lent jára az emberek között. Azonban a tisztes erkölcsök romlásával, mikor az értzekből fegyvereket kovácsoltak, melyekkel a földnek gyermekei egymást főbe verék, Astraea elszomoroda és felrepült az égbe, ahol most mint csillag világol. Mások szerint a Szűz Erigonet jelenti, ki apjának: Ikariusnak halála miatt kétségbeesvén felakasztó magát. Jupiter pedig tsillagzatba tevé őt." A mondában szereplő Ikariosz, athéni férfi volt. A görög mitológia szerint Dionüszosz isten (a rómaiaknál Bacchus), a szőlőművelés feltalálója és védője megtanította Ikarioszt a bortermelés fogásaira és borral telt tömlőt is ajándékozott neki. Ikariosz az isteni adományt megízleltette a környék népével, akik — mivel eddig még nem ismerték a bort — teljesen lerészegedtek. Mámorukban azt hitték, hogy mérget itattak velük és haragjukban Ikarioszt agyonverték, holttestét pedig egy kútba hajították. Leánya Erigoné és hűséges kutyája Mairá akadtak rá végül is. Erigoné kétségbeesésében felakasztotta magát. Az istenek, akik maguk is szánták Ikarioszt, Erigonét mint a Szűz csillagképet, Marió kutyát pedig mint Sziriuszt az égre helyezték. A Sziriusz (a magyar népi elnevezése Kutyacsillag, latinul: canicula, kutyácska) a mintegy 70 csillagból álló Nagy kutya csillagkép (latinul canis maior), főcsillaga, a nyári égbolt legragyogóbb csillaga. A latin canicula elnevezéséből származik a magyar kánikula kifejezés. SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER A Robinson írója Daniel Defoe arcképe Defoe-t késedelem nélkül visszavitték a Newgate-be. Hosszan elmélkedett, a priccsen hanyatt dőlve. Most, hogy az ítélet is elhangzott, valahogyan megkönnyebbült. Súlyos volt az ítélet, de nem reménytelen. S amíg papír van, és írhat... Máris a szabadulás reményében tekintett szét a börtön világában: hisz mennyi minden van itt, amiről a jámbor, törvénytisztelő angol nyárspolgár semmit sem sejt... az emberi lélek mélységei egy hamlspénz-verő vagy egy méregkeverő jellemében jobban fölfedezhetők talán, mint egy lordéban, hercegében ... Reggel zajra ébredt; lárma, dobpergés és kurta vezényszavak, s mindez a börtönudvarról hallasztott fel. A pellengér azonban mind fenyegetőbben magasodott fel Defoe előtt — még váltott néhány szót feleségével, azaz hogy Inkább hozzá Intézett néhány vigasztaló szót, amikor elérkezett 1703 júliusának utolsó három napja. Három napig kellett az Ítélet szerint Defoenak pellengérre állnia, London három legforgalmasabb pontján. Jeffreys és Kirke gondoskodott arról, hogy gyalázat, sőt ha lehetséges, halál jusson a kellemetlen firkásznak osztályrészül. A Iondoni nép körében elterjedt az a hír, hogy Defoe-nak büntetésből levágják a fülét. Ezt a hiedelmet nem is lehetett egykönnyen megcáfolni, hiszen a paróka általában a fület is eltakarta. Még a század legnagyobb angol költőjének, Alexander Popénak, a verse is így örökíti meg Defoe-t - fületlenül: „Fül nélkül, de büszkén állott fenn Defoe..." (részlet) Július 29-én Defoe hajnalban kelt, imádkozott, gondosan tisztálkodott, kikefélte ruháját, tiszta, fehér térdharisnyát húzott. A foglár végigmustrálta a foglyot, s epésen megjegyezte: — Tán csak nem menyegzőre készül uraságod? Kár ezért a szép gúnyáért, harisnyáért: rohadt paradicsomnak, záptojásnak jó lenne a régi is ... még talán véres ls lehet... — tette hozzá gonoszul, s nagyot röhintett a saját tréfáján. Ezen az első napon a Királyi Tőzsde előtti téren kellett elszenvednie büntetését. Miután erős katonai őrség mellett kivitték ide, Defoe merev tagokkal, verejtékes tenyérrel szállt ki a börtönfogatból. A tér nemsokára megtelt néppel, bámészkodókkal, s a tömegben elkezdtek dolgozni a koldusok és zsebtolvajok is. Defoe félelem, bosszúság és öröm között Ingadozva vette észre Maryt, aki lefátyolozva állt egy cilinderes, komoly úriember mellett, akiben dobbanó szívvel ismerte meg newlngtoni cimboráját, a már régóta szem elől vesztett szelíd, sötét hajú Timothy Crusót. Nem tudta, hogy a kávéházak, kocsmák, szalonok egész Londonban az ő perének fejleményeitől voltak hangosak; nem tudta, hogy népszerűsége a köznép körében a Született angol című nevezetes röpirata megjelenése óta egyre nőtt. Lassan felhágott a magas deszkaemelvényre; a hóhér felemelte a függőleges gerendára kereszt alakban elhelyezett súlyos fakeretet, vagyis ka-Iodát, amelyben három kör alakú nyílás várt a bűnös nyakára és kezeire. Ez a kaloda tette a pellengért Igazán pokoli, hatásos kínzóeszközzé: a kipellengérezett moccanni sem tudott, fejét sem tudta elrántani a hozzá vágott tárgyak és szitkok elől... Miközben a hóhér lelakatolta a kálódat, Defoe körüljártatta szemét a tömegben. Aggodalommal és megvetéssel vette észre az ilyen szomorú látványosságok vámszedőit, az élelmes árusokat, akik nagy kosarakban kínálták a záptojást, a rothadt paradicsomot, sőt az éles kődarabokat... De azt is láthatta, hogy a tömeg alig enged utat a nyomorultaknak, sőt kitaszítja őket. Ahogyan így elnézett az író a tömeg feje fölött, a térrel szemközt levő ház erkélyén magas, csuklyás férfiakat pillantott meg. Gonosz Űr nemcsak vérszomjas volt, de kíváncsi is. Ekkor azonban, ahelyett, hogy a szokásos szitkozóddás, mocskolódás vette volna kezdetét, az emberek kezébe, mintegy vezényszóra, kabátszárnyak alól virágcsokrok kerültek elő! És kisebb-nagyobb bukéták, gyönyörű ró-A London Bridge és a Temze a XVIII. század közepén VÄCI MIHÁLY Váci Mihály, a nemrégiben elhunyt költő egyik verséből Idézünk a vízszintes 1, függőleges 21, 11, vízszintes 57, függőleges 19. és 22. sorban. Vízszintes sorok: 11. Lanthanum vegyjele. 12. Spanyol névelő. 13. Juttat. 14. Varrunk vele. 15. Igavonó állat. 16. Hangtalan relé. 17. A szerelem istene az ókori görög mitológiában. 20. Rovar közepe. 23. Légáramlat. 25. Numero. 26. Delibes operája. 27. Sérülés. 29. Vannak szlovákul. 30. Keresztül. 31. Fehérneműt tisztít. 32. Török katonai rang. 34. Könyörög. 36. Francia év. 37. Viselkedés. 38. Textil műanyag. 40. Szomszédos betűk az ábécében. 42. Német névelő. 43. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 44. Valutában van! 45. Korszak. 47. Francia tagadószó, 49. Folyó Ausztriában (ford.). 51. Énekhang. 53. Papirmérték. 54. Okmány. 55. Azbuka eleje. 59. Szélhárfa. 60. Halpete. 61. V-betűvel az elején: vásárolni. 62. Vekni közepe. 63. Hang szélei. 66. Francia névelő. 67. Laoszi néptörzs.