A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 3. szám

SZERELEM Ö, égi madarak, hová repültök? Tán van valahol egy ismeretlen táj, hol az igazság fennmarad? Ti fehér felhők, kik büszkén eveztek az ég kék óceánján, bocsássatok esőt rám, hogy higgyem, ti is sírtok fölöttem... Jlrí Adamíra Stojmír szerepében. Dana Medrická Nyolo királynő szerepében volt dicséretre méltó. Elragadtatók a színes képek, a tátrai hegycsúcsok, a meredek sziklák, a romantikus szlovák várak és a dél-csehországi síkság, ahol a felvételek készültek. Ilyen látványos darabot és ilyen művészi teljesítményt szívesen néznénk gyakrabbban is a tv képernyőjén. (mg) nyára kiemelkedő eseményként marad a Csehszlovák Televízió történetében. Hogyan jutott a rendező ezen mesejáték tévé filmre viteléhez: — Az ötlet csaknem teljesen spontán született — vallja a rendező. — Valamikor belelapoztam a Radúz és Mahulena történetéről szóló szövegbe, amelyben ezt a mondatot olvastam: „Az én szívem vérző virág..." — s engem mindig érdekeltek a fantasztikus dolgok. Sokáig foglalkoztam zenével, balettal, de tudatosan kerültem a dramatizáló dolgokat, mert úgy érzem, hogy egyoldalúan ábrázolnak. A zenéből táplált elképzelésem alapján azt vallom, hogy a művészetnek sokoldalúan kellene hatnia. Ertem ez alatt, hogy érzékileg összefogóbban, mert ez lehetőséget ad a jelenetek legkülönfélébb művészt kivitelezésére. Ezt a lehetőséget láttam Radúz és Mohulena filmre vitelében is. A különösen megható szép meséért választottam ezt a darabot. Szeretem a mesét, mert belsőleg sok fantáziára hajlamos érzékem. Szeretem a melodrámát, nem annyira színházi, mint filmváltozatát. Radúzt Is ilyennek formáltam. Radúz megszemélyesítőjét sokáig kellett keresnem. Mahulena szerepe az első ötletre betöltődött. Ismertem Vásáry Magdát, tudtam, hogy belső bájával ő lesz a mesebeli Mahulena tökéletes mása. Radúz személyét képzeletben igen fiatalnak alkottam meg. Jan Tríska szívesen vállalta a szerepet. Színésztapasztalatával nemcsak Radúz szerepében nyújt kiváló teljesítményt, de segítségemre volt egyéb rendezői munkáknál is. Tríska és Vásáry Magda teljesen ellentétes színésztípusok. Magda teljesen egyénileg, belső érzésekkel dolgozik, míg Jan professzionális tapasztalt színész. A többi szereplő megválasztásánál közrejátszott a szerencse. Jaroslava Adamová egyike legnagyobb színésznőinknek; Jifí Adamíra, Ráz, Menük és a többiek mind tökéletes teljesítményt nyújtottak. A film fényképezés szempontjából nogyon igényes volt. Különböző környezetekben került sor a forgatásra. Peter Weigl fiatal tv-rendező kitűnő érzékkel és művészi tudással filmesítette meg Zeyer drámáját. Kiemelkedő színészi alakítást nyújt Jan Tríska Radúz szerepében, Vásáry Magda gyöngéd hangjával, vonzalmat sugárzó alakjával felejthetetlenül formálja meg Mahulenát. Azt hiszem, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt két évtizedben a csehszlovákiai magyar tanítóság javarésze legjobb tudása szerint iparkodott eleget tenni ezeknek a követelményeknek. Igyekezett úgy nevelni és oktatni, mint „az értelem és az erkölcs, a humánum és a szocializmus elkötelezettjei." Ez a magatartás ott tükröződik nemcsak a Himnusz áhítattal énekelt dallamában: „Kde domov múj...", nemcsak a Szózat örökszép soraiban : „Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt", hanem ott van az öntudatos tanulásban és viselkedésben, a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép szeretetében és megbecsülésében, a CSKP 50 éves hősi harcának ismeretében stb. „Ex infima pleba ortus ..." Pedagógusaink zöme az elmúlt húsz évben további bizonyítékát adta annak, hogy a proletár nemzetköziségre s a szocialista hazafiságra való nevelés nem zárja ki. sőt megköveteli a nemzeti öntudat ébrentartását és helyes irányban való fejlesztését, minden nemzet előre mutató, forradalmi hagyományainak a felhasználását, beiktatását a szocialista embernevelés folyamatába. Előbbre jutottunk annak a felismerésében, hogy bármilyen elszigetelődési tendencia országunk nemzetei és nemzetiségei, valamint a különböző tanításnyelvű iskolák között árthat népünknek s a ránk bízott tanulóknak. Ez azért rendkívül fontos. mert az iskoláinkba járó gyerekek túlnyomó része a múltban sokat szenvedett és a jelenben keményen dolgozó néo haitása. Az eredmények azonban csak ott széoek, ahol a pedagógus eszén, tudásán. akarásán kívül szívével, szeretetével is közeledett- ezekhez a gyermekekhez. Erre pedig csak az a nevelő képes, aki maga is ezzel a nénnel érez. mint Apáczai Csere János, akinek ez volt a jelmondata: „Ex infima pleba ortus" — a nép mélvséeéből jött. Ezt vésték koporsóiára is név helvett.. M°ehitt ifiúi körökben vá

l°mén"t mondanak rólunk, emberségünkről, magatartásunkról. húszévi munkánkról. Vajon elmondják-e rólunk is. amit Ady írt régi tanítómesteréről: Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen S hogy higyjük: akartad. S míg játszadoztak rajta bús mosolyok, Erőt és hitet prédikált az ajkad. Hisszük, hogy el. Mert a pedagógus lényege: adni. Adni eszet, szívet. „Másokért élünk, ml mindig csak adunk!" (Ady) Ezt tettük az elmúlt húsz évben is. „Harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk!" Amikor 1950-ben iskolánk megszületett, ősz volt, szeptemberi ősz. Lombsárgulás és hűvösítő szellő. Milyen különös is volt ez: a haldokolni készülő természet nekünk megújulást, újjászületést hozott: az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Akik annak idején ott álltunk az újszülött bölcsőjénél, tudjuk, nem ment simán. Hivők és hitetlenek, bizakodók és tamáskodók között kellett merni és akarni, s kezdeni úgyszólván minden nélkül, tanterem, felszerelés és tanító nélkül. De megkezdtük. Vajúdtak a hegyek. Az elmúlt húsz esztendő azt mutatja, hogy nemcsak egeret szültek. És nemsokára ismét tavasz lesz, volt iskolám huszadik tavasza. A húsz év alatt tizenötször annyi osztályunk és tanulónk lett, mint amennyivel 1950-ben a nemzeti iskola indult, s hússzor annyi pedagógusunk: harminc osztály, negyven pedagógus és közel ezer gyerek. Az iskola ma a Bodrogköz legnagyobb és legjobban felszerelt iskolája. Hiszem: volt iskolámon ma is igazi pedagógiai nyüzsgés van: „élet zengi be az iskolát", a közeledő huszadik tavasz zsongása, amely most egy még kerekebb, a párt megalakulása ötvenedik évfordulója egész országot bezengő szimfóniájával alkot színes harmóniát. Űj szárnyalást, újabb friss lendületet kívánok ebből az alkalomból hajdani kartársaimnak további húsz évekre. „Harsogó Tavasz, kísérd el a harcuk!" TOLVAJ BERTALAN