A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-28 / 21. szám

t/lÁ OJ'áúlAi/... várba küldött Illegális levelek Juricsek Irén lakására érkeztek; ezeket a muzslai származású Zsitva Mária öszszekötő továbbította Párkány környékén. 1939 szeptemberében Oszvald Ferdinánd, Pálenyík Ferenc és Marusinec Miklós elvtársak elhatározták, hogy új titkos kommunista szervezetet hoznak létre, belevonva a kommunista párttal rokonszenvező dolgozókat. A pártközpont vezetőségének határozata alapján az elvtársak közül többnek, így például Kosik István munkás, szímői lakosnak, Szabó István vasmunkás, köbölkútl lakosnak és Major István nagykéri tanítónak Moszkvába kellett emigrálnia és Major István a háború előtt a moszkvai rádió magyar és szlovák adásaiban szerepelt. 1939. március 14-én a német fasiszták életre hívták a Cseh-Morva Protektorátust, Tisóék pedig kikiáltották az önálló szlovák államot. Prága megszállása után Zupka Ferenc és Kosik István elvtársakat a németek előbb a pankráci börtönbe, majd onnan a dachauiba hurcolták. Stelner Gábort Dachauban 1942-ben kivégezték. Az illegális kommunista pártszervezet a tömegek felvilágosítása céljából havonként tájékoztatót adott ki, ennek szerkesztésében és terjesztésében a következők vettek részt: Oszvald Ferdinánd és felesége (a külpolitikai rovatot szerkesztették), Pálenyik Ferenc (a belpolitikai részt szerkesztette), Blahó Károly, Bajtkó Károly. Kollárik László, Chmelér Alajos, Hlavács Vilmos és Juricsek Irén, továbbá Köbölkútról Miller József, Diószegről Szalay István és Bátorkesziről Mirja József. Természetesen rajtuk kívül még sokan mások. A kommunista mozgalom, amint látjuk, bár Illegalitásba kényszerült, tovább élt. Űjabb és újabb harcosok találták meg az utat az Illegális kommunista párthoz. Oszvald Ferdinánd és Pálenyik Ferenc elvtársak ezért elhatározták, hogy 3—4 tagú sejteket sierveznek. Érsekújvárban és környékén 5—fl sejt működött, ezek vezetői között találjuk Bajtkó Károly, Blahó Károly és Hlavács Vilmos elvtársakat. Ezek a sejtek szoros kapcsolatot tartottak fenn a pesti illegális sejtekkel, Hentek Pálon és Thököly Jánoson keresztül. Az illegális pártmunka a háború alatt sem szünetelt, 1940-ben az érsekújvári pártsejtek megszervezték a Vörös Segély akciót. A szervezésben többek között részt vettek Janky János, Hangos Ilona, Oszvald Ilona és Hübsch Sámuel elvtársak. Az összegyűjtött pénzből és a természetbeni adományokból a bebörtönzött kommunisták hozzátartozóit támogatták. Az adakozásból igen sok polgári személy kivette a részét. Talán a leghathatósabb segítséget e nehéz helyzetben dr. Mészáros állatorvos, Prochászka Mihály és a szímői kisgazdák nyújtották. Szükség volt erre, mert az úri Magyarország hatóságai 1940 áprilisában Érsekújvárból és környékéről 24 kommunistát hurcoltak el. Az adományokat az elhurcolt kommunisták hozzátartozóihoz részben Horváth Ferenc juttatta el, aki saját maga is igen sokat adományozott. 1940 elején Oszvald Ferdinánd és felesége Vélsz Kálmán komáromi lakosnak átadta az Illegális nyomdában megjelent tájékoztatókat, s arra kérte, hogy Vadász Ferenccel együtt vállalja a komáromiak bekapcsolását a mozgalomba. Hasonló módon nyerték meg a Diószegen lakó Szalal Istvánt is. Maruslnecz Miklós és Léderer Magda pedig a lévai Neiner Jánost keresték fel, hogy a tájékoztatókat terjesztve Léván és környékén szerezzen tagokat a mozgalomnak. Egyre nehezebb a munka az illegalitásban, de az újvári pártcsoport dolgozik. Egy 1940 májusában készült röpiratban ezeket írták: „A felvidéki dolgozók helyzete minden téren rosszabb lett. Az egyesült magyar párt a tömegeknek tett ígéreteket nem váltotta be. A felvidéki dolgozók nagyobb kenyér, munka és földhöz jutás reménye szétfoszlott. Most már azonban magyar nyelven kapják a szegény parasztok a végrehajtási határozatokat, adóintéseket. A munkások nagyobb darab kenyérét folyó harcát most már magyar csendőr nyomja el... " Ezek a kommunisták voltak azok, akik 1940. július 30-án a diószegi cukorgyár gazdaságában sikeres bérmozgalmi sztrájkot szerveztek. Ugyanis a 49 szerződtetett aratómunkás megtagadta a cséplés folytatását. Az egyeztető tárgyalások folyamán az uradalom teljesítette a munkások követeléseit. Kosúton, ahol 1931-ben a cseh csendőrök lőttek a sztrájkoló mezőgazdasági munkásokra, most 1940 nyarán magyar csendőrök verték véresre a sztrájkolókat, csak azért, mert szerződésben lefektetett jogaik elismerését merték követelni. Ennek ellenére a mezőgazdasági munkások továbbra is a kommunista párt irányítása mellett öntudatosan és bátran léptek fel érdekeik megvédésére, nem riadva vissza a csendőrterrortól sem. A háború vége felé egyre fokozódott a burzsoázia terrorja. 1944. április 4-én Érsekújvárott letartóztatták Oszvald Ferdinándot, Pálenyik Miklóst, Chmelár Alajost, Bajtkó Károlyt, Prochászka Józsefet, Prochászka Mihályt, Farkas Jánost és Tóth Istvánt. Velük együtt őrizetbe vették Horváth Margitot, Oszvald Ilonát, Fischer Rózsit, Hangos Ilonát, Fuchs Katalint és Szlávik Józsefnét. Megbilincselve szállították őket Budapestre, a Mosonyi utcai gyűjtőfogházba. Négy nappal később az újváriakat tovább szállították Nagykanizsára. Ebben az internálótáborban igen sok harcosbajtárssal ismerkedtek meg. Ebben a táborban fizikai munkára is felhasználták az elvtársakat. Mikor április végén egy nagyobb mennyiségű szénszállítmány érkezett a táborba, az újváriak megtagadták a munkát, mondván, hogy ők politikai foglyok. Vezetőiket, Pálenyik és Chmelár elvtársakat három rendőr elhurcolta az őrszobára, botokkal megverték, majd visszavitték őket a társaikhoz, akik elszörnyedve látták két társuk arcán, fején a véres dagadt nyomokat. Másnap pedig azért verték őket, mert újságot és leveleket találtak náluk. A gyakori ellenőrzések és a legdrasztlkusabb fenyítések ugyanis a tábor „rendjéhez" tartoztak, 50 mint azt a táborparancsnok több esetben is hangsúlyozta. Mivel a börtönökben és az internáló táborokban a kommunisták megszervezték a hírszerzést, tájékozottak voltak az eseményekről. Szemináriumokat tartottak, tanultak. Megosztották gondjaikat, bajaikat és a párttól a Vörös Segélyen keresztül kapott küldeményeket. Tudták azt is, hogy kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Közben Magyarországot is megszállták a németek, kitört a nyilas terror, megkezdődtek a letartóztatások. 1945 januárjában Érsekújvárott és környékén fegyveres nyilasok összeszedtek több mint háromszáz fiatalt, köztük igen sok nőt. A leányokat az újvári gimnáziumba szállították, hogy majd Németországba küldjék. Az újvári illegális pártszervezet tagjai azonban megszervezték a helybeli és a vidékről beérkezett anyák százait, hogy vonuljanak fel a nyilas székház elé, követelve a fiatalok hazaengedését. A nők tüntetésének megszervezésében tevékenyen részt vett Koperdáné Vigh Anna, Prochászka Mihályné, Chmelár Lajosné és Gondzala Istvánné. Ennek a tüntetésnek végül is az lett az eredménye, hogy a tömeg elsöpörte az őröket és kiszabadította a fiatalokat. A nyilasok védekeztek, pisztollyal lövöldöztek a tömegre. Többen súlyosan megsebesültek, egy többgyermekes besenyel anya a helyszínen meghalt. Egy hónappal később, 1945. március 28-án öröm-könnyektől csillogó szemekkel, boldogan öleltük magunkhoz a várost felszabadító szovjet katonákat. A munkásság, de a polgárság ls nagy felháborodással vette tudomásul a hatóság brutális fellépését a munkanélküliek ellen. A városi képviselőtestület 1931 január végén tárgyalta a munkanélküliek beadványát, A kommunista párt és a Vörös Szakszervezetek mozgósították tagjaikat. A városi tanácsterem zsúfolásig megtelt és az udvaron is — a hideg ellenére — a munkanélküliek tolongva várták a döntést, olykor hangos felkiáltásokkal hívták fel magukra a figyelmet, hogy ezzel is befolyásolják a tárgyalás menetét. Egységes fellépésük végül is meghozta a sikert: a város jóváhagyta a rendkívüli segélyt, kibővítették és feljavították a népkonyhán az élelmezést, több élelmiszer-utalványt adtak ki és hosszabb Időre megindították a szükségmunkákat. E harcok eredményei egységessé kovácsolták a munkanélküliek tömegét. A dolgozók egyre radikálisabbak lettek, erős balratolódási folyamat vette kezdetét. A kommunista pártra a dolgozók újabb ezrei adták le szavazatukat, és sokan beléptek a pártba. 1931. február 7-én a párt ismét mozgósította a munkanélkülieket, jogos követeléseik megtárgyalása céljából. Csaknem 400 munkanélküli gyűlt össze a munkásotthonban és annak udvarán és követeléseik ügyében határozatot hoztak. Gyülekezés a Munkásotthon előtt Két küldöttséget választottak. Az egyik küldöttség Dusek elvtárs vezetésével Sándor járási főnökhöz ment, a másik Oszvald és Prochászka Józseffel az élén Holota János városbiróhoz vitte a munkanélküliek írásba foglalt követeléseit. A résztvevő sokaság felvonulás közben időszerű jelszavakat kiabált és munkásmozgalmi dalokat énekelt. Útközben számos munkanélküli csatlakozott a felvonulókhoz, akik akkor már mintegy nyolcszázán lehettek. A városháza kapuja előtt azonban 12 csendőr várta a tömeget, kézben tartott fegyverekkel. A csendőrparancsnok figyelmeztette a küldöttség vezetőit, hogy csak pár személy mehet fel a városbiróhoz. Közben megérkeztek azok a munkanélküliek ls, akik a járási főnökséghez kísérték el küldöttségüket, s a tömeg a kapubejárat előtt közrefogta a csendőröket. Ezek lábhoz tették a puskájukat és úgy várták, mi lesz. De nem került sor összetűzésre. A küldöttségek elvégezvén feladatukat, a munkanélküliek tömegével hangosan tüntetve a munkásotthonba vonultak s ott beszámoltak tárgyalásaik eredményéről. 1931. február 10-én a CSKP területi vezetősége és a helyi pártszervezet újabb nagyarányú jól előkészített és szervezett tüntető népgyűlést rendezett Újvárban. A dolgozók már a kora reggeli órákban transzparensekkel és vörös zászlókkal vonultak fel a városból és a környező községekből. A burzsoázia mozgósította rendfenntartó alakulatait, a környékbeli kolonistákat és légionáriusokat is felfegyverezték, sőt még a helyben állomásozó katonai egységeket is készültségbe helyezték. Fegyveres őrjáratok cirkáltak szerte a városban és a városba vezető utakon. Érsekújvárott nagy volt az izgalom, de a dolgozókat mindez nem akadályozta meg tervük keresztülvitelében. Steiner Gábor, kommunista parlamenti képviselő buzdító beszédbe fogott a mintegy 1600 főnyi munkástömeg előtt. Ismertette a burzsoá kormány népellenes politikáját, hangsúlyozta, hogy a nagybankok milliós osztalékokat fizetnek ki részvényeseiknek, míg a munkanélkülieknek csak alamizsnát juttatnak. Szólt a nagy fegyverkezési kiadásokról, melyek a népet terhelik, és a hét szocialista miniszterről, akik ezért a népellenes politikáért elsősorban felelősek. Amikor Steiner Gábor a három szociáldemokrata és négy nemzeti szocialista minisztert bírálta, Jankech jegyző megvonta tőle a szót és betiltotta a gyűlést. Polgári ruhás rendőrök és csendőrök lerángatták Steiner elvtársat a szónoki emelvényről és többedmagával őrizetbe vették, majd a jegyzőkönyv felvétele után szabadon bocsátották. A tömeg még egy ideig tüntetett, míg a karhatalom távozásra nem kényszerítette őket. 9 hot