A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-28 / 21. szám

A felszabadulás új korszak kezdetét jelentette a járás és Érsekújvár szá­mára is. Véget ért egy vérrel és pusz­tulással teli gyászos időszak. Ojra megindult az élet. Kezdődött az újjá­építés s a népi demokratikus rend­szer kialakítása. A kommunista párt tagjai számára befejeződött az üldöztetés korszaka, a párt újból legálisan hozzáfoghatott sorai újjászervezéséhez. Létrejött a CSKP ideiglenes járási vezetősége Oszvald Ferdinánd és Pálenyik Fe­renc vezetésével. Fokozatosan hozzá­fognak az üzemi és falusi pártszerve­zetek újjászervezéséhez. Üjvárban is hozzáfognak az újjáépítés, az alkotó munka megszervezéséhez és felkészül­nek, hogy felelősségre vonják azokat, akik éveken keresztül sanyargatták és üldözték a népet. A népi demokratikus rendszer azon­ban nem jelentette teljes mértékben a néphatalmat. Az 1945—1948-as át­meneti időszakban a kommunistákon kívül a hatalom gyakorlásában még részt vett a burzsoázia is. A Nemzeti Front politikája szellemében összejöt­tek a kommunista, a szociáldemokrata és az agrárpárt képviselői, hogy ke­zükbe vegyék a város irányítását. Chmelár Alajos vezetésével létrehoz­tak egy 4 tagú bizottságot a háborús bűnösök ügyének kivizsgálására. Meg­alakult az államhatalom helyi szerve, a nemzeti bizottság. Ennek élére a kommunista párt képviselője, Chme­lár Alajos kerül. A hatalomért folyó harcnak ebben az időszakában a burzsoázia igyeke­zett akadályokat gördíteni a kommu­nisták célkitűzéseinek megvalósítása elé. Ennek az időszaknak vetett véget a munkásosztály 1948 februárjában, amikor a kezébe vette a hatalmat s hozzálátott a szocializmus építéséhez. A februári győzelem után a kommu­nista párt egyesült a szociáldemokrata párttal. A pártszervezetek összevoná­sára Érsekújvárott 1948. június 13-án került sor. E forradalmi változások betetőzését a CSKP IX. kongresszusa jelentette, amely kitűzte a szocializ­mus építésének alapelveit. A szocialista átalakulás Az érsekújvári járás jelenlegi for­májában 1960. június 1. az új területi átszervezés óta áll fenn, miután a volt érsekújvári járáshoz csatolták a volt nagysurányi és párkányi járáso­kat. Jelenleg 64 község és 3 város — Érsekújvár, Nagysurány és Párkány — tartozik a járáshoz. Területe 1346,7 négyzetkilométer. Lakosainak száma 147 ezer. A mezőgazdasági termelést tekintve az érsekújvári járás Szlovákia, de azt is mondhatnánk, egész Csehszlovákia legfontosabb járásai közé tartozik. Csaknem 110 000 hektár mezőgazda­ságilag hasznosított területtel rendel­kezik. Kedvező a felszíne, (kevés az erdő és a beépített terület), talaja ter­mékeny (a legtöbb napsütést kapja az egész országban). Ezek s egyéb más tényezők is arra mutatnak, hogy a já­rás valószínűleg a jövőben is a mező­gazdasági jellegű járások közé fog tartozni, bár ipara is rohamosan fej­lődik. A CSKP IX. kongresszusa többek között kitűzte a mezőgazdaság kollek­tivizálásának feladatát. Ez a járás kommunistái számára hosszabb időre meghatározta a munkát: harcot kell folytatni a parasztság gondolkodásá­nak megváltoztatásáért, meggyőzni minden parasztot a szövetkezeti gaz­dálkodás gondolatának helyességéről. Az érsekújvári járásban a nagyüze­mi szövetkezeti gazdálkodás megszer­vezésének fő időszaka az 1949—1956-os évekre esik. Persze minden kezdet ne­héz: megindult a mezőgazdasági ter­melőeszközök és az állatállomány összpontosítása, de ugyanakkor nem Voltak megfelelő raktárak, istállók, gépek stb. A kezdeti termelési ered­mények átlagosak voltak. Csak né­hány olyan szövetkezet, amely gyor­san átesett a szervezési nehézségeken, tudott jobb eredményeket felmutatni. Az ötvenes évek végén a járásban már lényegében befejeződött a mező­gazdaság kollektivizálása és megin­dult a szövetkezetek fokozatos meg­szilárdítása. A hatvanas években a já­rás szövetkezeteiben minőségi válto­zások következtek be. A szövetkezetek gazdaságilag megerősödtek, beruházá­sokat hajtottak végre, (raktárakat, kö­zös szérűket, majorokat, istállókat lé­tesítettek) és ez hozzájárult ahhoz, hogy a hatvanas évek vége felé a ter­melés olyan magas szintet ért el, ami­lyenre a legidősebb parasztok sem emlékeztek. Ugrásszerű előrehaladás mutatkozik a növénytermelés terén, különösen az utóbbi tíz év folyamán. Átlagos hek­tárhozamok: 1961 — búza 23 q, ároa 21 q. kukorica 24,5 q, cukkorrépa 247.7 q; 1969 — búza 34.9 q. árpa 31.97 q, kukorica 45.7 q. cukkorréna 402.8 q; 1970 — búza 32.3 q. árpa 32.8 q, kukori­ca 46.5 q, cukkorrépa 407.2 q. Ahhoz, hogy a búzafélék hektárho­zámban ilyen előrehaladás követ­kezett be, a szovjet nemesített fajták — Mironovszkaja 808 és Bezosztája 1 — járultak hozzá. Így történhetett meg, hogy a járásban 1967-ben elő­ször sikerült túllépni a 30 métermá­zsás hektárhozamot. Egyes szövetkeze­tek még jobb eredményeket értek el. Tgv például Nagysuránvban 49.52 q. Nagykéren 42,83 q, Cerníkben 42.30 q volt búzából a legmagasabb hektárho­zam. Árpában csehszlovák nemesített faj­ták. a Jantár, a Diamat és a Dvoran törtek előre, A kukoriqatermelés terén a járás áll az első helyen a köztársaságban. Bár a 37 métermázsás hektáhozam nem volt a legrosszabb, a járás mező­gazdái nem érték be ezzel az ered­ménnyel. A kukoricatermelés fokozá­sában az 1969-es év jelentett előretö­rést, amikor is az átlagtermés elérte A múzslai egységes földmüvesszövetkezet gazdasági udvara Negyedszázad a szocializmus szolgálatában a 45 q-t. A köbölkúti (Gbelce) szövet­kezet által elért 72 mázsás és a nagy­surányi szövetkezetben elért 67 má­zsás hektárhozam mutatja, hogy re­ális lehetőség van a terméshozam to­vábbi fokozására. Az állattenyésztés területén a szö­vetkezetek az elmúlt időszak alatt szin­tén szép eredményeket értek el. Az állatállomány összpontosítása idején sok beteg, tébécés állat került a kö­zös istállókba. Az anyaállatok kicse­rélése hosszú időt vett igénybe, mi­után beteg volt az összállomány 60 százaléka. Ennek kicserélése 1967-ben befejeződött. A járás szövetkezeteinek egyik legfőbb feladata volt, hogy be­látható időn belül elérjék az évi 3000 literes fejési átlagot. A sertéstenyész­tés terén jobbak voltak az eredmé­nyek. A súlygyarapodás az elmúlt években megkétszereződött, mert ele­gendő szemestakarmány áll a szövet­kezetek rendelkezésére. Egyre nagyobb méreteket ölt a mezőgazdasági mun­kák gépesítése. A legégetőbb felada­tok közé tartozik viszont az állatte­nyésztéssel kapcsolatos munkák to­vábbi gépesítése, ami sok beruházást igényel, hogy alkalmazni lehessen a nagyüzemi termelési technológiát. A szocialista nagyüzemi termelés egyszer s mindenkorra győzedelmes­kedett a járásban. A szövetkezeti dol­gozók helyzete évről évre javul. Egyre több olyan szövetkezet van a járás­ban, ahol a tagok jövedelme eléri az iparban dolgozók jövedelmét. Ma már a szövetkezeti parasztság érdeke meg­egyezik a munkásosztály érdekeivel. A falu fejlesztése és magasabb kultu­rális szintre való emelése ma már a szövetkezetek vezetőségeinek szívügye, mivel a gépekhez fiatalokra van szük­ség, akik fiatal éveiket másként akar­ják eltölteni, mint egykor apáik. Az évszázados lemaradás behozása Mint már említettük, az érsekújvári járás gazdasági életében a legjelentő­sebb szerepet a mezőgazdaság játssza, s ez a jövőben is még sokáig így lesz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt 25 év alatt nem történt semmi jelentős változás az ipartelepítés terü­letén. Büszkén állíthatjuk, hogy az érsekújvári járásban a szocialista fej­lődés elmúlt két évtizedében nagyobb arányú volt az ipartelepítés, mint az ezt megelőző száz év alatt. A volt burzsoá köztársaság nem sok pénzt fordított a járás iparosítására. Igyekezett fenntartani Szlovákia gaz­dasági elmaradottságát, így biztosítva olcsó munkaerőt a cseh ipar számára. Ezek a tényezők nem tették lehetővé,

Next

/
Oldalképek
Tartalom