A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-05 / 4. (5.!) szám

Fejlődés a felszabadulás óta DUSLO Nitrogén Művek — Ságunkban . • S » ' - ' V ' r ~ f -t: a fölszabadulás utáni évek egyik legnagyobb ipari létesítménye köztársaminden területére. A 25 év előtti állapotok következményeit érezzük még ma is, mert sok tekintetben, a rohamos fejlődés ellenére sem érjük el az országos átlagot. Hazánk dolgozó népe 1948 februárja segítségével pártunk vezetése alatt véglegesen és visszavonhatatlanul átvette sorsának irányítását, eltávolítva járásunkban is a nagybirtokosok és a burzsoázia maradványait, hozzálátott az új, szocialista viszonyok kialakításához, egy igazságosabb társadalmi rend építéséhez. Az elmúlt 25 esztendő sikerei világosan megmutatkoznak a társadalmi élet valamennyi területén: az iparban, a mezőgazdaságban, a közszolgáltatások, az egészségügy stb. területén. A galántai járás a leggyorsabb ütemű fejlődést éppen a mezőgazdaság területén mutathatja fel, hiszen azok közé a járások közé tartozik, ahol a kollektív nagyüzemi termelés az elsők között vert gyökeret. Párttagok, pártonkívüliek kitartó és céltudatos, önfeláldozó munkájának köszönhető, hogy az 1949-ben megkezdett szövetkezetesítés 1958-ban teljesen befejeződött. Már 1949-ben megalakult 15 egységes földművesszövetkezet 2916 ha földterülettel és 804 taggal. Az EFSz-ek megalakítását a gépesítési szövetkezetek megalakítása előzte meg: összesen 12 alakult a járásban. A szövetkezetek célja a mezőgazdasági dolgozók munkájának megkönnyítése és a földművesek szemléltető meggyőzése volt. Az első szövetkezetek tapasztalatai, a ió eredmények és a lankadatlan, céltudatos nevelő munka a kis- és középparasztok meggyőzéséhez vezetett, s 1950-ben újabb 23 szövetkezet alakul kereken 13 000 hektár földterülettel, 3284 taqgal. Falvaink szocialista építésében az 1949—1950-es esztendő volt a döntő, mert ebben az időszakban falvaink többségében létrejönnek a harmadik típusú termelőszövetkezetek. A mezőgazdasági nagyüzemi szövetkezetek kiépítése 1958-ban feieződött be. A szövetkezetek ekkor már 43 867 hektár területen gazdálkodtak és 9092 taggal rendelkeztek. A szövetkezetek fejlődése, gazdasági megszilárdulása nem kis feladat volt. Nemcsak az okozott problémákat, hogy állandóan új emberekkel bővült a tagság, hanem a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés módozatait is meg kellett oldani. A közös munka, a terméshozamok növelése, az állattenyésztés nagyüzemi módszerei forradalmi változásokat vontak maguk után: nagyméretű gépesítést. Érdekes megemlíteni, hogy míg a szövetkezeti mozgalom kezdetén a szövetkezetek mindössze 8 traktorral és 631 szarvasmarhával (ebből 527 volt a tehén) rendelkeztek, addig már 1963-ban 776 traktorral és 137 kombájnnal dolgoztak, a szarvasmarha-állomány pedig 27 213 darabra szaporodott (ebből 9125 volt a tehén). A taglétszám és a földterület növekedésével párhuzamosan nőtt a szövetkezetek vagyona is. A közös gazdálkodás szemléltetően bizonyította a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit: a gazdasági eredmények évről évre növekedtek, jobbak lettek. Amíg a szövetkezetek bevétele 1953-ban 95 millió koronát, addig 1969-ben 670 millió koronát tett ki. A tagok között 1953-ban 14,8 millió koronát s 1969-ben már 220 millió koronát osztottak fel. A szövetkezetek vagyona 98 millióról 660 millióra növekedett. Ez a néhány adat is bizonyítja a fejlődés szintjét, a CSKP politikai irányvonalának helyességét ezen a területen. A falu lakosságának anyagi és szellemi fejlődése is könnyen lemérhető. A látástól vakulásig tartó emberfeletti munka, az örökös kuporgatás, az elemi csapásoktól való félelem megszűnt. A régi gazdálkodásról ugyan még esik egy-két szó az egészséges, tágas, három-négyszobás lakásokban, borozgatás mellett, vagy a modern vendéglők asztalainál, sőt munka közben is, de a múltat senki sem kívánja vissza. 1945 előtt a járás lényegében nem rendelkezett más iparral, mint két cukorgyárral és néhány kisebb szeszgyárral. A felszabadulás után járásunk területén is megindul az iparosodás: új üzemek, vállalatok jönnek létre, megvetve a szocialista gazdálkodás alapját. A legjelentősebbek a vágsellyei nitrogénművek, a szeredi nikkelkohászati üzem, galántai bútorgyár, a tejfeldolgozó üzem, a járási ipari kombinát, az építkezési vállalat, a kommunális szolgáltatások üzeme, Szereden az új sütöde, az új pezsgőgyár, a diószegi kendergyár stb. A kimondottan mezőgazdasági jellegű járás az utóbbi tíz év folyamán ipari-mezőgazdasági jellegű járássá fejlődött. 1961-ben már csak a lakosság 49,6 %-a dolgozott a mezőgazdaságban, j^z iparban dolgozók száma 1968-ban elérte a 7696 főt. Fontos szerepet tölt be járásunkban a vágsellyei nitrogén művek, a Duslo, amely a legtöbb munkást foglalkoztatja az iparban járásunk területén, s termékeivel nagyban hozzájárul az ország mezőgazdasága produktivitásának növekedéséhez. Gyökeret vert járásunk területén a gépipar is, melyet a TOS vállalat képvisel. Nagy jelentőségű a szeredi nikkelkohászati üzem is. Sikeresen fejlődik az élelmiszeripar. Bővítették és modern berendezéssel látták el a diószegi és a szeredi cukorgyárat. Jelentős fejlődést mutat fel a fogyasztási cikkeket gyártó ipar is. A régi asztalosműhely modern bútorgyárrá fejlődött Galántán, ez ma már több országba exportál, jó hírnevet szerezve a hazai bútoriparnak. A diószegi kendergyár a szomszédos járások kendertermését is feldolgozza és a hulladékból pozdorjarostlemezt állít elő, ami mint a bútorgyártás egyik alapanyaga igen keresett. Említést érdemel talán az is, hogy 1966-ban a járási székhelyen nyomda létesült, amely a járás intézményeinek, vállalatainak és szervezeteinek szükségleteit elégíti ki. Az egyes iparágak fejlődésével növekedett járásunkban a nők foglalkoztatottsága. 1961-től 1968-ig 5068-cal növekedett a női munkaerők száma. Jelenleg az iparban foglalkoztatottak 37,4 nő. 1961-től az átlagbérek 1698 koronára növekedtek, ami az 1961-es évhez viszonyítva 450 koronás növekedést jelent. Az elmúlt negyed század a kereskedelem, az 1945-ben, miután a szovjet hadsereg alakulatai felszabadították Csehszlovákiát a fasiszta iga alól, létrejöttek a lakosság életszínvonala fokozatos növekedésének feltételei. A járás egyébként is alacsony színvonalú gazdasági élete a háború alatt még nagyobb pangásnak indult. Ipari termelésről lényegében nem is igen lehetett beszélni, s a kisüzemi mezőgazdasági termelés a további fejlődés kerékkötőjévé vált. A társadalmi szükségletek minden terén érezhető volt az elmaradottság. Az ipar hiánya, a mezőgazdasági termelés fejletlensége, az alacsony kulturális színvonal, a szociális biztosítás és a szolgáltatások hiánya, az üzleti hálózat korszerűtlensége: e tényezők rányomták az elmaradottság bélyegét az élet Vágsellyei új lakótelep