A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
Szerelem, szerelem... Egyetlen nyugalmas öl van, az anyaöl. És talán a földanyánk öle. □ Egy vonzóan csúnya nő társaságában szívesebben utaznék kiskabátban az Északi-sarkra, mint egy szabályosan szép és hideg nővel, délre. □ Minden nő szép, ha szeretik és szeret. □ Az asszonyokon meg lehet érezni, hogy szerelemmel tartoznak-e valakihez. □ Nemcsak talpig férfi van, talpig nő is.□ A prostituált lelkű nők a pénztárcájuk szerint néznek le és a pozíciójuk szerint néznek föl a férfiakra. □ A szépség hódító. Az egyetlen hódító, amit csodálok. □ — Nem veszi észre, hogy mióta nézi magát az a nő? — jött oda hozzám a jazz-dobos éjfél után, egy vidéki bárban. — Vagy nem tud táncolni? Elárultam, hogy tudok. — Ez egy jól menő divatszalon tulajdonosa, uram — tájékoztatott. — Legkevesebb havi húszat keres! Menjen oda és kérje fel egy „tangóra“. — Maga a foglalkozásuk és a keresetük szerint értékeli a nőket? — kérdeztem. Hevesen és felháborodva tiltakozott, s bizalmasan elárulta, hogy naplót vezet a kalandjairól, már a háromszázadik fölött tart. — És hányat szeretett közülük? Egy óra múlva visszajött az asztalomhoz, és azt mondta: — Egyet. A volt feleségemet, aki... otthagyott. □ Az olyan házastársak, akik szeretik egymást, észrevétlenül hasonlítani kezdenek egymáshoz. □ Igazán csak egyenrangú embert lehet szeretni. □ Az atombomba feltalálói között egyetlen nő sincs, de ezeket a férfiakat is a nők szülték. □ Életem nyugtalan, kereső korszakában, amikor azt hittem, hogy a boldogság egyedüli letéteményesei az asszonyok, s mert mindig másnál kerestem a boldogságot, magányos és boldogtalan voltam, egy barátom váratlanul dicsekedni kezdett a sikereivel. — Te, ugye, még sose csaltad meg a feleségedet? — kérdeztem tőle. Elhallgatott és becsületesen nemet intett. — Előttem ne szégyelld — mondtam —, legföljebb én szégyenkezhetnék előtted, ha feleségem lenne, olyan, mint a tiéd. Mert szerintem a szerelem nem horgászat, vagy vadászat, amiről poharazgatás közben hazudozni kell. Kedvesen elmosolyodott. — Hanem szerinted mi? — Titok, amiről hallgani kell. — Te mégis írsz róla. □ A nők akkor szabadulnak fel, ha majd a férfiak is felszabadulnak ...KAMONDY LÁSZLÓ Z. MINÁCOVA felvétele Mire e sorok megjelennek, az ítélet már elhangzott Stanislav Andreansky ügyében. Mozgalmas 25 évét kalandorság, a büntető törvényekbe ütköző cselekedetek jelzik.A fiatalember apja tekintélyes, jó nevű és jómódú kereskedő volt valaha Eperjesen. Stanislav még nincs 3 éves, mikor a család Argentínába költözik, azt remélve, hogy a szülők szívbajára az ottani éghajlat gyógyító hatással lesz. Alig 6 évet élt, azonban az apa a távoli országban aztán meghalt. Az özvegyet még egy ideig odakötötte a friss sírhant, aztán két kisfiával felkerekedett és visszatért az óhazába. A gyermekek nevelése sok gondot jelentett az anyának, főleg idősebbik fia, aki egyre nehezebben kezelhető lett. Rakoncátlansága már elérte azt a határt, ahol anyjának be kellett ismernie, nem bír vele tovább, nevelőintézetbe adja.A fiú bár eszes, intelligens, jó fellépésű s az emberekben kedvező benyomást kelt, tanulni elejétől fogva nem akar. Az intézetben ugyan elsajátított valami szakmát, de jó szakmunkás nem lett belőle soha. Gyermekkorától aggasztó nyugtalanság élt benne, sehogy sem tudott beleilleszkedni a társadalom adta keretekbe.A 60-as évek körül az édesanya is Gyilkc Arcok A csehszlovákiai magyar fotósok közül elsőként Tóthpál Gyulának sikerült elérnie, hogy önálló kiállítás keretében a prágai közönség is megismerkedhessék eddigi munkásságának eredményeivel. A Fotochema vállalat prágai kiállítótermében megrendezett kiállítás eseményszámba megy azért is, mert hozzájárul ahhoz, hogy Csehszlovákia népei jobban megismerjék egymás kultúráját. Tóthpál Gyula, fényképkiállítása fölött a védnökséget többen is vállalták: a Journal Lapkiadó vállalaton kívül az Új Szó szerkesztősége és a kulcsodi szövetkezet, mely utóbbi kéttagú küldöttséggel képviseltette magát a megnyitón, Nagy László, a szövetkezet agronómusa és Keszegh Ernő a Csemadok helyi szerveze-