A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

nevüket a lambarenei kórház ambu­lanciájának talapzatába vésték: dr. Győrkovács László és dr. Percy Imre. Elmondották hogyan élt Schweitzer. „Ruhatára egyszerű. Három szürkés­zöld vászonnadrágja van. Az egyik már stoppolt és olyan viseltes, hogy arra gondoltam — mesélte az asszony —, a férjem egyik nadrágját oda­adom. Néhány panama inge van, eh­hez mindig az elmaradhatatlan kis fekete csokornyakkendőt viseli. Me­sélik, hogy van még egy sötét öltönye és egy ferencjóskája is. Ezenkívül egy trópusi sisak és egy box cipő. Ennyi." Schweitzer 1952-ben megkapta a bé­ke Nobel-díjat. Különös játéka a vé­letlennek, hogy amikor 1917-ben egy francia gőzösön mint internáltat Fran­ciaországba szállították, a hajót német tengeralattjáró támadta meg, méghoz­zá éppen az a tengeralattjáró, amely­nek Martin Niemöller, akkori tenge­részkapitány, a későbbi neves antifa­siszta lelkész és békeharcos volt a pa­racsnoka. A hajó többségében inter­nált német utasainak élete közvetlen veszélyben forgott. Ezekben a pillana­tokban világosodott meg Schweitzer előtt is, hogy a háború elől az ember sehol sincs biztonságban. Attól kezd­ve óriási tekintélyét a nemzeti ellen­tétek megszüntetése és a béke meg­megszilárdítása érdekében vetette lat­ba. Mint orvos, többször élesen bírál­ta azt a politikát, amely nukleáris kísérletekkel veszélyezteti a jelen és a jövendő nemzedéknek életét. 1962-ben a Lityeraturnaja Gazetá­hoz intézett levelében a Nyugaton di­vatos „rémület egyensúlya" doktrína hamisságát leplezte le. Hangsúlyozta, hogy a valóságban nem létezik ilyen egyensúly, mert a nukleáris verseny mind pusztítóbb, mind szörnyűbb fegyverek birtokosává teszi az embert. Az egyetlen megoldást a leszerelés­ben látta, támogatta az atomfegyver­mentes övezetek létesítésére előter­jesztett terveket, és legutóbb a hel­sinki Béke-világkongresszushoz inté­zett üzenetében sürgette a megegye­zést az atomkísérletek teljes megszün­tetésére és a leszerelés megindításá­ra. „Az ilyen egyezményt — hangsú­lyozta — mielőbb létre kell hozni, és ha ez a reményünk valóra válik, haj­nalpírja lesz annak a korszaknak, amelyre az emberiség áhítozik." Halálával korunkat nagy veszteség érte. Nemcsak egy orvos, egy filozó­fus vagy teológus távozott el, hanem egy jelkép, amely mindenkor figyel­meztette az embereket valóságos kö­telességeikre az élettel szemben. Az „élet tisztelője" sírba szállt, de mű­vével és tanításával továbbra is pél­dát mutat: „Minthogy az igazság és a szellem erejében hiszek, bízom az em­beriség jövőjében". PETHÖ TIBOR 41. Azonos a vízszintes 34-el. 42. Szlo­vák seb. 43. Szelíd erdei állatka. 44. Női név. 45. Európai nép. 46. Literá­tus. 47. Folyó Magyarországon (ford.). 49. Ék! 50. Származik. 51. Balatoni üdülőhely. FÜGGŐLEGES: 1. Oxigénigényes. 2. Kettős gól szélei. 3. Ók! 4. Nagy Sán­dor biogramja. 5. Nem ilyen. 6. Haja­don. 7. Végtag. 9. A Földközi-tenger beltengere, é. h. 10. Hiányos szeánsz. 11. Nem mind. 16. Német üveg (fon.). 18. Tornázik-e? 20. Hacsaturjan sze­mélyneve. 23. Nemi jelleg. 24. Párol­gó. 25. Mutatószó. 26. Barométer-ben van! 27. Levegő latinul. 28. A-betűvel a végén cukrászsütemény. 30. Nem emez. 31. Aldo ..., olasz politikus. 32. .. . Morgana, délibáb. 34. ... reggel, hajnalban. 35. Hiányos kanna. 37. ... Hanna, a magyar operett királynő. 38. Híres francia festő. '39. Szikvíz. 41. Félsziget a Fekete-tengerben. 42. Sen­ki franciául. 43. Idős. 44. E. S. S. 45. Német tündér. 46. Irigykedésben van! 48. Mássalhangzó kiejtve. 49. E-betű­vel a végén: férfinév. 50. Spanyol névelő. Beküldendő a vízszintes 1, függőle­ges 12, és 8. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 na­pon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Lélekindulás — Akaratos népség — Boldog nyárfalevél — Ábel trilógia — Bölcső és bagoly. nagy parádé és egyházi segédlet mellett zajlott le. A vádlottnak egy meg­tüzesített vasat kellett néhány lépésnyire, puszta kézzel, elvinnie. Utána kezét gondosan bekötözték, és a kötést hivatalosan lepecsételték. Két-három nap múlva azután a kötést levették, s ha az égés helye begyógyult, akkor az illetőt felmentették a vád alól. Ha nem gyógyult be, vagy ha a pecsét fel volt törve, akkor a tettest bűnösnek nyilvánították, és rendszerint felakasz­tották. De volt olyan tűzpróba is, amikor a vádlottnak izzó vasrudakon kel­lett végigsétálnia, máskor meg két égő farakós között elmennie. Firenzében például egy eretnekséggel vádolt szerzetes nyolc alkalommal vonult el, papi ruhában, két égő máglya között anélkül, hogy a tűz megperzselte volna. A tüzesves-próbák magyarországi emlékeit a váradi káptalan előtt, 1208 és 1235 között lefolyt istenítéletek jegyzőkönyve, a Váradi Regestrum őrizte meg leginkább. Íme, néhány jellemző példa a sok közül: 1. „Jordán és Csolt községbe való Kenéz lopással vádolta Tamásnak és Andrásnak szolgáit: Ugodot, Abadot, Zekét és Szemeget. A vádlottak... hordozván a vasat, elmarasztalódtanak, és akasztófára kerültek..." 2. „Fancsali királyi udvarnokok bevádolták Nána ispán fia majorságának több lakosát: Nuhut, Videt, Andrást, Fátát és Mogelut, mondván, hogy az ő szolgatársaik, ók szabadoknak vallották magukat, és urok ezt megerősí­tette. Miklós nádorispán tehát, poroszlót adván melléjük, elküldte a két felet Váradra. Ott az illető udvarnokok beismerték, hogy Nunut hamisan vádolták. Videt igazolta a tűzpróba; a többi három megégett." 3. „A csőszi Péter és földijei bevádolták lopás miatt az ugyanazon faluban lakó Vitálist. Demeter udvarbíró a király rendeletéből törvényt látva, Ur­man nevű poroszlójától kísérve, elküldte őket Váradra, tűzpróbára. Itt Vitá­lis vitte a vasat, és a templomba menekült, mondván, hogy megégette magát..." A tüzesvas-próbák emlékét — a nevezetes Váradi Regestrumon kívül — ma már csak ez az emberi tisztességet és megbízhatóságot tartalmazó, szép, ízes mondás őrzi: „Tűzbe teszem érte a kezemet!" Bármennyire is furcsa, de a pokoli fájdalmakkal járó tüzesvaspróba igen nagy tekintélynek örvendett — előkelőbb női körökben. A titokban használt különféle gyógykenőcsök ugyanis egykettőre begyógyították az izzó vasat markoló kéz vagy a tüzes vasrudakon sétáló szép női láb égési sebeit. S ezen nincs mit csodálkozni, hiszen már az ókori Róma legnagyobb eposzköltője, Vergilius beszél az Aeneisben olyan emberekről, akik Apolló tiszteletére mezítláb sétálgattak az égő parázson. Theophrastos, görög filozófus, és a Ve­zúv kitörésénél elpusztult római Plinius olyan ellenszerek létezéséről ad hírt, amelyek az emberi testet érzéketlenné teszi a tűz fájdalmai ellen. Varró, római író pedig olyan vegyi anyagokról tesz említést, amely a tárgyakat védi meg az elégéstől. (Ma már közismertek az ilyen „tűzálló" anyagok.) Az asszonyok, különösen pedig a szépasszonyok hűségében már azelőtt is kételkedett a hitetlen világ, de az akkori asszonyok — ellentétben a maiakkal — könnyen védekeztek a hamis vádak ellen: alávetették magu­kat a tüzesvas-próbának és két-három nap elteltével szemébe nevettek a világnak. Igv tett II. Henrik szép felesége, a dallamos nevű Kunigunda is, aki képes volt izzó ekevason sétálgatni, csakhogy bebizonyítsa házastársi hűségét — részeges és nőcsábász férje iránt. A forróvíz-próba szinte hasonmása volt a tüzesvas-próbának. A forró vizel teli edénybe egy gyűrűt dobtak, amit azután a vádlottnak kellett ki­vennie — természetesen mezítelen karral. A továbbiak ugyanúgy zajlottak le, mint a tűzpróbánál. Sokkal gonoszabb volt a hidegvíz-próba, amelyet — általában — boszor­kánypereknél alkalmaztak. Ezért is hívták ezt a műveletet boszorkányfü­rösztésnek. A vádlott jobb kezét hozzákötözték a bal lábához, a bal kezét a jobbhoz, aztán bedobták a vízbe, amelyet előzőleg megszenteltek. És most jön a java: nem az volt a bűnösség bizonyítéka, ha a vádlott elmerült, hanem ha fennmaradt a vízen, mert — ahogy akkoriban hitték — a meg­szentelt víz nem fogadja be a bűnöst, hanem éppen ellenkezőleg: kiveti magából! Viszont ha elmerült a szerencsétlen, akkor a napnál világosabban bizonyította ártatlanságát, s így nemcsak a boszorkányság vádjától szaba­dult meg, hanem a haláltól is — hacsak bele nem fulladt a vízbe, mielőtt kimentették. Következik: A perdöntő bajvívás Bosznrkánygyülés (A korabeli rézmetszet alkotóját — a hírhedt boszorkány­perek „ihlették".) fi&cpnb ás* párbaj dk • • A tüzesvas-próba

Next

/
Oldalképek
Tartalom