A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

inden évben felvetődik a kérdés: hol töltsük a nyári szabadságunkat? MHegyekben, vagy vízparton? Elegáns tengeri fürdőben, szállodában vagy sátoriján? Mint turista keressük külföld nevezetességeit, esetleg a közismert hazai nyaralóban, gyógyfürdőn pihenjünk? A hová, nagy kérdés, mégis rendszerint időben megoldást nyer. (Olykor a leglényegesebb tényező, mint pl. az anyagi lehetőségeink döntik el helyettünk is.) Továbbá mindenki maga érzi a legjobban, hová vágyódik, s igyekszik úgy tervezni, hogy elképzeléseit elérje. Ebben egyszerűbben dönt s egyességre jut a házaspár is. A másik kérdés a hogyan? Ügy tűnik, mintha ez végülis bonyolultabb lenne. Külön vagy együtt? Az ifjú házastársak rendszerint elképzelhetetlennek tartják a külön nyaralást még abban az esetben is, ha nézeteik a szabadságot illetően. teljesen eltérők. A többéves házastársaknál a külön-külön eltöltött pihenés is nagyon bevált. Azok a házastársak, — és ilyen a legtöbb — akik nem akarják kockára tenni boldogságukat, természetesen inkább együtt kelnek útra. Az orvosok és pszichológusok szerint az igazi szabadság az, ha teljesen eltérő jellegű, mint a megszokott mindennapi tevékenység. Ha az egyén a lehető legjobban el tud szakadni attól az életformától, amelyben nap, mint nap él, annál pihentebben tér vissza aztán a megszokott kerékvágásba. Ezért, különösen a közösen eltöltött szabadság ideje alatt, tartsuk sokkal nagyobb mértékben szem előtt a partner kedvteléseit, szükségletét, mint máskor, ugyanis pont a nyaraláskor tűnnek ki legjobban az ellentétek, különbségek: a férj tovább akar aludni, a feleség nem, a feleség este táncolni szeretne, a férj sétálni, a férj többórás túrát javasol, a feleség a napozást választja stb. Valami módon mindkettőnek tiszteletben kell tartani a másik óhaját. A férj esetleg keressen partnert a túrához, s hagyja feleségét napozni, pihenni, de ne erőszakoljuk, szidjuk a másikat, ha véletlenül pont ahhoz nincs hangulata, ami nekünk tetszene. Ellenkező esetben a szabadságot tönkreteszik a cívódások és szemrehányások. Az ilyen pár együtt is csak a „külön-külön" elvet bizonyítja. Végülis nem könnyű két ember óhaját, szükségletét összeegyeztetni. Különösen akkor, ha tizenegy hónapig teljesen eltérő életmódot folytattak. Vegyünk pl. egy hivatalnok férjet és egy három gyermekről gondoskodó, otthon a háztartást vezető asszonyt. S most próbáljuk elképzelni, hogyan lehetne kedvteléseiknek megfelelő programot javasolni. Tegyük fel, hogy az asszony egész évben kiválóan főz, de ez nem jelenti, hogy a közös szabadság alatt is elvárjuk tőle. 4 legtöbb férj nagyon gyorsan és örömmel vállalja a szakács szerepét. Hogy nem lesz olyan ízletes? Nem jobb melegített konzervet vagy félig kész anyagokból elkészített ételeket enni és pihent élettárssal hazatérni, mint a kitűnő ebédek, meghízás után egy elszánt, fáradt asszonnyal, aki magában ezt hajtogatja: „ilyen szabadságot soha többé!" Tehát az olyan asszony, aki egész évben a háztartás gondjait és a gyerekek nevelését vállalta, előre is védekezzen pl. a sátorozástól, s az ottan való rántotta reggelik, kifőzések gondjaitól, ha ezt a férj sem tudja vállalni. Számára a kikapcsolódást amúgyis inkább a társaság, emberekkel való beszélgetés, kedvenc könyveinek olvasása, séták, filmek és a ráérés jelentik. Kettesben vagy az egész család? Itt sem lehet egyöntetű nézetet vallani. Itt újra azzal az anyával kezdjük, aki egész évben a gyermekekről gondoskodik. Nagyon ráfér tehát, hogy két hetet magával is törődjön, hogy a napi gondoktól eltérően kipihenje magát. A férj, a dolgozó anya, akik mindketten állásban vannak, rendszerint azt az elméletet vallják, hogy szabadságukat gyermekeiknek kell szentelni, hogy az egész évben elmaradt beszélgetéseket pótolják, az egyetértés meglazult szálait helyre simítsák. Ez az általános elmélet. S legtöbben a gyakorlatban is ezt teszik. Mégis. Ügy véljük, hogy a szabadság legyen szabadság és az állásban lévő szülőknek különösen nagy szükségük van a pihenésre, hogy legalább tíz napot kedvteléseiknek szentelhessenek. Kialudják végre magukat, elolvassák félretett kedvenc könyvüket, sétáljanak, ússzanak, szórakozzanak, s kipihenten, felszabadultan térjenek vissza gyermekeikhez és munkájukhoz. Tény, hogy a gyermekeknek is jobbat tesz egy táborozás társaik körében vagy két hét falusi szabad környezetben, különösen a városi gyerekeknél, és fordítva, mint elvinni magunkkal esetleg egy fürdőbe, ahol többnyire felnőttek társaságában minden percben figyelmeztetni kell, nehogy illetlenül viselkedjen, rosszat tegyen. Ilyen esetben nemcsak a szülő, de a gyerek is nehezen beszélhet kikapcsolódásról, pihenésről. A szabadságot illetően többször említettük, hogy igyekszünk szem előtt tartani mindenki kedvteléseit, szükségletét. Ugyanez vonatkozik a gyerekekre is. A szülő tudja legjobban, mi az ami gyermekének megfelel, hiányzik és igyekezzen bebiztosítani számára. Édes semmittevés vagy gyalogtúrák? Azok az egyének, akik egész nap talpon vannak (elárusítók, gyári munkások, felszolgálók stb.), bizonyára vágyódnak a fekvő pihenés után. Persze a szabadság nem állhat egész napi ágyban heverésből. Egy-két nap lehet lustálkodni, de tizennégy napot, esetleg egy hónapot lehetetlenség, és nagyon egészségtelen. Hiszen a szabadság egyik legfontosabb célja, hogy tüdőnket kiszellőztessük. Az úszás, erdei séta, könnyű sport, teljesen eltérő mozgások, mint egész nap egyhelyben talpon állni a szellőzetlen üzletben, felszolgálni a füstös kávéházban vagy ládákat cipelni a gyárban. Az arany középutat meg lehet találni. A szabadság napjai nem egy órából állnak és mindenki azt keresse, ami neki tökéletesen megfelel. Mit tanácsol még az orvos és pszichológus? Aki egész évben sokat dohányzik, szabadsága alatt legalább a felére igyekezzen csökkenteni az elszívott cigaretták számát. Sokkal egészségesebb a mólón beszívott jódos levegő, az erdei ózon, a tiszta hegyi levegő, mint a füst. Ugyanez vonatkozik a feketekávéra is. A szabadságra ne vigyünk munkát. (Lyukas zoknikat, de más jellegűt sem pl. munkahelyünkről, amelyet esetleg a szabadság után akarunk leadni). A puszta rágondolás is elronthatja minden percét a szabadságnak. A pihenés, szabadság célja, a testi és szellemi felfrissülés, hogy újjászületve, jókedvűen térjünk vissza családunk körébe és a mindennapi munkához. T. I. Stubnya és Kontár Gyula felvételei -Atöyéuo