A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

Mit tudunk a hónapokról? Július A régi római naptár ötödik hónap­ja. Innen nyerte számnévből (quin­que — öt) kialakított eredeti nevét a Quínctilist illetve Quintillist is. Csupán később Julius Caesar tiszte­letére, annak halála évében (i. e. 44-ben) nevezték el júliusnak. A régi magyar kalendáriumok Szent Jakab havának mondják. Július hónap állatövi jegye az Oroszlán. Horváth Zsigmond így me­séli el történetét: „A nemesi erdőben lakott egy min­deneket rémüléssel eltöltő Oroszlány. Neki semmiféle halandónak a lövé­se nem árthatott. Herkules nagy bát­ran viadalra szállott vele. öklével nyakát összvezúzta és bőrét lenyúz­ván belé öltözött, tsudálatraméltó erejének jeléül. Azóta az Oroszlány éppenúgy mint a Rák, mint Herku­les vitézségének emlékei az ég me­nyezetén ragyognak." A mondában szereplő Herkules vagy Herakles, a görög mitológia legnagyobb hőse, a halhatatlan Zeusz és a halandó Alkméné gyermeke. Amikor közeledett Herkules születé­sének ideje, Zeusz az istenek előtt azzal dicsekedett, hogy az az ember aki most meg fog születni, minden halandón uralkodni fog. Zeusz fele­sége Héra féltékenységből cselhez fo­lyamodott. Szavát vette férjének, hogy ez valóban így lesz és azután — mint a születések istenasszonya — úgy intézkedett, hogy a jelzett órában nem Alkméné gyermeke Her­kules született meg, hanem egy má­sik anya fia; Eurüsztheusz. Így lett a később született Herkules Eurüszt­. héusznak a szolgája. Héra azonban evvel sem elégedett meg, hanem ha­láláig üldözte Zeusz fiát, mindenütt akadályokat gördített útjába. Már a bölcsőjéhez is két hatalmas kígyót küldött, de a gyermek Herkules puszta kézzel megfojtotta őket. Zeusz és a többi isten védelmezték meg a fiút Hérával szemben, és készítet­ték fel küzdelmes életére. Amikor Eurüsztheusz király lett, azt követel­te, hogy Zeusz fia — aki szolgálatá­ra volt kötelezve — végezzen el 12 lehetetlennek látszó feladatot. Her­kules éktelen haragra lobbant emiatt és csak akkor nyugodott meg, ami­kor a delphoi jósló istenség is rá­parancsolt- és megjövendölte neki, hogy Héra üldözése következtében dicsőségre fog jutni. Ugyanakkor ad­ta neki a jósnő az addigi Alkeusz név helyett a Hérakléosz nevet (a görög kléosz magyarul hőst jelent.) Herkules mind a tizenkét próbát kiállotta. Herkules története itt nem ér vé­get. Feleségét, Deianirat egy alka­lommal megtámadta Nesszusz ken­taur, akit Herkules ekkor mérgezett nyíllal megölt. A haldokló kentaur azt súgta Deianirának, hogyha férje szerelmét meg akarja őrizni, hasz­nálja varázsszerül az ő sebéből fo­lyó vért. Deianira díszes öltönyt ké­szített férjének és azt Nesszusz mér­gezett vérébe mártotta. A végzetes ajándék (Nesszusz inge) magába szívta a vérből az égető mérget, Her­kules nem tudta levetni és őrjítő fájdalmában máglyára vetette magát. Innen villámlás és mennydörgés kö­zepette felszállott az istenek közé és ő maga is istenné vált. 16 hcU SM2ÄD0K, . A M ^ — — - -A Nagy Fehér Do|ctor Pálmafák árnyékában a széles csil­logó Ogowe folyó p artján nyugszik most már az az ember, akinek fejfá­jára a mi korunkban talán egyedül illik a felírás: „Íme, az ember". Mert Albert Schweitzer életműve, élete volt az, hogy az elembertelenedés világá­ban haláláig e mber maradt. Joggal mondotta róla Albert Einstein: „Nem találkoztam olyan emberrel, akiben a jóság és a szépség utáni vágy olyan ideálisan egyesül, mint Albert Schweitzerben". És írta róla Stefan Zweig: „Valami csodálatos erő és megnyugtató jóság árad ebből az em­berből. Ha az orgonához ül és Ba­chot játszik, megnyílnak előttünk a végtelenség kapui", ö pedig így be­szélt magáról: „Egyharmad tudós va­gyok, egyharmad gyógyszerész és egy­harmad paraszt. Ehhez jön még né­hány csepp vadember". Három diplomája volt, teológiából, filozófiából, orvostudományból, de en­nél sokkal több dologhoz értett, az esztétikához, a trópusi növénytanhoz, a rajzoláshoz, a csónakkészítéshez, • a mechanikához, a kertészethez, a zene­tudományhoz és az antropológiához. Ludwig Schweitzer protestáns lel­kész 1875-ben költözött át feleségével és hathónapos fiával a felső-elzászi Kaysersbergből Günsbachba. A későb­bi kultúrfilozófus és polihisztor az is­kolában gyenge tanuló volt, különö­sen lassan ment neki az olvasás és az írás. A zenéhez már kezdettől fogva több érzék mutatkozott benne, talán azért is, mert nagyapja és nagyapai nagybátyja orgonista volt. A legrégibb gyermekkori emlék, amelyre később még vissza tudott emlékezni, a város orgonistájához fűzte, évtizedek alatt sem felejtette el. miként pillantott a karzat visszanéző tükréből a templom földszintjére. Feljegyezte azt is, hogy gyermekkorában nemcsak az orgona­zene volt rá nagy hatással. Az első kétszólamra harmonizált német nép­dal oly ellenállhatatlan hatást gyako­rolt rá, hogy saját bevallása szerint meg kellett támaszkodnia, nehogy összeessék. Tízéves korában már neves Bach­játékos volt, mikor pedig a párizsi konzervatórium orgonaművész tanára, Charles Widor veszi kézbe Schveitzer oktatását, teljes lesz a hatás, amely lelkét egyre jobban a Tamás-temp­lom karnagyának bűvös körébe von­ja. Ennek az útnak a követését jelen­tik önálló orgonahangversenyei a vi­lág nagy városaiban és a Bach-mono­gráfia, amelynek 780 oldalán Schwei­tzer nevelni akart Bach megértésére és sikeres tolmácsolására. Zenei tanulmányai mellett 27 éves korában már kétszeres doktor volt, s mint ilyen, a strassbourgi Szent Mik­lós-templom vikáriusaként tevékeny­kedett, egyben mint az egyetem ma­gántanára is, a teológiai fakultáson. Közben változatlanul adott hangver­senyeket. Utazásai során ismerkedett meg Cosima Wagnerrel, Richard Wag­ner lányával, Romain Rolland-nal. Hangversenykörúton került kezébe Párizsban a protestáns missziós tár­sulat beszámolója a közép-afrikai francia gyarmatokon uralkodó szörnyű állapotokról, a nyomorról, pusztító betegségekről, az elképesztő szegény­ségről. Ekkor lemondott állásáról és beiratkozott az orvosi fakultásra. De még évek kellettek, amíg az el­határozás valósággá vált. 1913-ban ér­kezett az Ogowe folyó partjára Lam­barenebe, és egy tyúkólban fogadta első betegeit. így született korunk nagy legendája. Ekkor kezdődött az elmélet tettre váltása. Feleségével, kétezer aranymárkával és hetven lá­dával telepedett le a pálmafák tövé­ben. Néhány hónap alatt már híre ment a „Nagy Fehér Doktornak" és naponta negyven beteget kezeltek a fából ácsolt barakkokban. De már a következő évben, 1914-ben, a háború kitörését követően a francia gyarma­ti hatóságok megtiltották a „német or­vos" további tevékenységét. Schweitzer ismét hangverseny körút­ra indult és előadásokat tartott, hogy kórházának újjáépítéséhez a szüksé­ges összegeket előteremtse. A harc öt évig tartott, 1924-ben tudott csak visz­szatérni Lambarenebe. Közben, 1920-ban megkapta az első díszdoktorátu­sát a zürichi egyetemtől és ez alatt az idő alatt írta meg kétkötetes kul­túrtörténeti művét: „A kultúra ha­nyatlása és újjáépítése" címmel. A Nyugat filozófiáját kezdettől fogva kritikus szemmel vizsgálta és a XIX. század közepétől kezdve megjelent művekről pedig az volt a véleménye, hogy „csupán epigonok vagyunk". Ebben a szellemben működött a lambarenei kórház, amelynek halála­kor már 70 épülete volt 350 ággyal és egy külön falu a leprások számára 200 ággyal. Mellette dolgozott állan­dóan öt önkéntes orvos, hét ápolónő és több tucat más segédszemélyzet. Egyike volt a legkülönösebb egészségi intézményeknek. A betegekkel ugyan­is együtt jöttek a családtagok is, akik ott letelepedtek, főztek a betegnek és gyakran ott is maradtak. A rokonság sokszor háziállataival együtt érkezett, telepedett le és kapcsolódott be a kü­lönös közösség életébe. A lábadozók között beteg állatok i^^étáltak, anti­lopok kötéssel, tört szárnyú madarak, köztük Schweitzer kedvenc papagája és egy víziló, amely már évek óta a közeli kertben vert tanyát. A fejlődés igazán az 1930-as évek­től indult meg. A világ minden tájá­ról érkeztek orvosok, ápolónők, hogy legalább egy-két esztendeig a rendkí­vüli ember közelében dolgozzanak. Az orvosok és ápolók erejüket meg­haladó feladattal birkóznak: az idő-és pénzhiánnyal, a gyógyszer- és élelmi­szerutánpótlás akadozásával és a benn­szülöttek primitív, misztikus világ­szemléletével. A kórház fenntartásá­hoz és bővítéséhez egyetlen állam sem járul hozzá, azt Schweitzer tartja fenn, könyveinek, lemezeinek bevéte­léből. Magyar orvosok is dolgoztak Schwefteer kórházában. Dr. Márton Kálmáp, a Budapesti Bőrgyógyászati Klinika | tanársegédje, és felesége dr. Écsi Edi,t, a László Fertőzőkórház bel­gyógyásza Schweitzer meghívására há­rom hópqpot töltött tanulmányúton Lambar^páben. Az elmúlt ötven esz­tendőben még két magyar orvos te­vékenykedet Schweitzer kórházában, Aforizma VÍZSZINTES: 1. Chamfort aforiz­mája, folytatva a függőleges 12, és 8. sorban. 12. Munkás alvilági nyelven. 13. Shakespeare király. 14. Tied néme­tül. 15, Tejiát latinul. 16. Nagyüzem. 17. Verandp része. 19. Labda a háló­ban 2Q. Nyelvtani fogalom. 21. Az északf germánok főistene. 22. Virág Benedek* biogramja. 23. Perzsia mai neve. 24. T-betűvel az elején folyó Ma­gyarországon. 25. Francia év. 26. Ilyen az öreg zsiradék. 27. Dísz és gyógynö­vény (é. h.). 28. Három olaszul. 29. Fo­lyó Szlovákiában. 31. Testrész 32. .... a bor, Móricz Zsigmond regénye. 33. A szerelem istene a latin mitoló­giában. 34. Bokornagyságú fűnemű nö­vény. 35. Ékezettel: a drágakövek mé­résénél használatos súlyegység. 36. Ide­gen Samu. 37. Hegy több szláv nyelv­ben. 38. Sakk-kifejezés, 40. Azonosok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom