A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

to "to "Of e "to M o> to ián viszyni is szereire az asszonyt, aki szerette, aki ápolta, aki soha egy szóval sem juttatta eszébe az ő nagynagy elesettségét. És Péter mégis elment! Úgy érezte, hogy mindennek vége: Nem bírja tovább. Mi lehet rosszabb egy elrontott életnél? Tovább élni... Egy darab drót — és rajta egy hurok. Valamikor régen azt tanulta a hittan órákon, hogy az öngyilkosság halálos bűn... Ha-ha-ha! Halálos bűn? Talán csak a gyilkosság az. Ha valaki mást öl meg. De ha magát? Erre joga van! Az öngyilkosságra nem vonatkozik az ezerkarú törvény egyik paragrafusa sem! — Péter! Te adtad kezembe azt a szigetelt drótot... Te csinálod rá a hurkot az én kezemmel, mert te félkézzel nem tudsz hurkot csinálni. Te erősíted a központifűtés csövére eb-És még nincs vége! Nem tavasz volt ez, hanem egy hideg, sáros átmenet a tél és a nyár között. Talán az élet is csak ilyen átmenet. Az enyém ilyen, az én életem. Magány, kétségbeesés, a kisemmizettség megalázó érzése! Széles az ágy egy embernek, egy asszonynak, aki hozzászokott, hogy férfikéz simogatására ébredjen reggel, hogy este ne párnán, hanem a szeretett férfi vállán pihenjen feje. És most mégis egyedül van, olyan egyedül, hogy magányosabb már nem is lehetne. Péter elment! Egy másik, egy fiatalabb asszony ágyában ébred és nem vesz tudomást az eső kitartóan szemtelen kopogtatásáról. Talán most öleli át azt a másikat. Már nem volt fiatal, nyolc évvel volt idősebb Péternél, amikor megismerkedtek. Sokszor csalódott, sokszor gondolt arra, hogy legjobb annak, aki meg sem született. De talán ez a férfi ragaszkodni fog hozzá, hálás lesz, szeretni fogja. Beleszeretett és ... sajnálta. Péter fél keze hiányzott, és még beteg is volt. De csinos és fiatal. Az asszony ápolta, el akarta feledtetni vele, hogy ... Hogy valamivel kevesebb másoknál... Talán sikerült is — egy ideig. Taben az örökké sötét alagsori lakásban — az én kezemmel... És te teszed nyakamba a hurkot — az én kezemmel ... Igen, mindig és mindent az én kezemmel, mert te olyan ügyetlen voltál, mindent az- én kezemmel csináltál. De gyilkolni, a kétségbeesés feneketlen szakadékába taszítani tudsz félkézzel? Le tudsz lökni az asztalról félkézzel? Nevetni tudsz félkézzel? Becsapni, kihasználni, az életemet elemészteni tudsz félkézzel is? Nem is vagy te olyan ügyetlen, olyan szánalomraméltóan ügyetlen, amilyennek tudtalak, amilyennek ismertelek ... — Ne ... Ne ... Péter!... Gyere vissza!... Megbocsájtok!... Nem, nem akarok még meghalni! Az elrontott élet is jobb a halálnál! Lazítsd meg nyakamon a hurkot — félkézzel! Anynyira szorítja a torkom, hogy már nyelni sem tudok ... lélegezni sem tudok ... mindjárt megpattannak az ereim a halántékomban ... Ne, ne taszíts le az asztalról! Az asszony hiába várt a szabadító kézre. A sötétség fekete bársonyafüggönye leereszkedett szeme elé, és előre zuhant. Így találtak rá a szomszédok. Még élt, dobogott a szíve. A ház előtt szirénázva állt meg a mentőautó... A kórházban tért magához. — Miért tette, asszonyom? Hát nem volt más kiút? Ingatta a fejét, ami azt jelentette, hogy nem volt. Azután elfordult és hallgatott. Mit is mondhatott volna? Még mindig él, tovább kell viselni a csalódás terhét. Mert azt már nagyon jól tudja, hogy arra, arra nem lesz még egyszer ereje, önkezével nem próbál többé végetvetni az életének. Pár nap múlva hazaengedték a kórházból. Miért is tartották volna ott? Testileg egészséges volt. Testileg igen! És várta a munka, az élet, az élet csupa kisbetűvel, mert többé már nem várhat tőle semmit. Jegyőkönyvek — hivatalos hang — faggatás. — Miért tette? Munkahelyén a kutató tekintetek a bőre alá fúrták magukat, a szívét, az agytekercseit próbálták végigtapogatni: — Miért tette? A kis alagsori lakásban rend és tisztaság. A munkahelyén is elégedettek a kolléganővel, a munkáját becsületesen elvégzi. De már elindult egy úton, amin oly nehéz megállni. Munka után nem haza vezet az első útja. Azok a központifűtés csövek kísértenek és keserű emlékeket ébresztenek. Az iszonyat és a halálvergődés rémséges pillanatainak az emlékét... És az ágy, az asztal, minden szék, minden, amit a kezébe vesz, Pétert idézi. Ezért megy munka után a kocsmába! Azelőtt soha nem ivott, most igen: bort és pálinkát. Egyelőre még nem Könözsi István felvétele nagyon sokat. Csak annyit, hogy egy kicsit elkábítsa. Még nem akadozik a nyelve beszéd közben, még nem tántorog az utcán, még ad magára, öltözködik, rendben tartja a haját, és talán mosolyogni is tudna. De az alkohol gyilkos fenevad, ha valakit egyszer megfojf, nehezen ereszti el az áldozatát. — Miért iszik? — Mert felejteni akarok ... — És sikerül? — Eddig még nem ... Majd talán később ... De maga is tudja, hogy ez csak önámítás. Az alkoholhoz szokott szervezet egyre több mérget kíván. S ez az út a mélybe, a teljes elzüllésbe vezethet csak. — Igyanak az egészségemre, az elrontott életemre! Tudják, ha Péter visszajönne, én megbocsájtanék neki... Soha többé a kezembe sem fognám a pálinkás meg a boros poharat... De tudom, hogy soha ... soha nem jön vissza ... Tudom ... Valóban nem jön vissza! Vagy talán mégis? Ha fiatal szeretője majd kikergeti a lakásából? Ha szemére veti testi hiányosságát?... Akkor talán majd visszajön, meghunyászkodva, mint a kivert kutya... Vagy más szeretőt keres? Ki tudja? Pár oldalas jegyzőkönyv. Pár sor a kórházi naplóban. Konyak csillog a pohárban, gonosz tigrissárga szemmel les az áldozatára... Csak ennyi az egész, csak ennyi az elrontott élet. S aki elrontotta, annak a bűnére nincs paragrafus. A hűtlenséget nem büntetik a mi törvényeink... Öt lépésre a gázkamrától m Ronald Reagan, egykori filmszínész — ugyanis kimondott híve a halálbüntetésnek. Ha ismét megkezdődik az ítéletek végrehajtása, minden kivégzés hajnalán közvetlen telefonösszeköttetést teremtenek hivatala és a gázkamra között, hogy az utolsó pillanatban még megkegyelmezhessen a halálra ítéltnek. Ilyesmire azonban aligha kerül sor, mert Reagantól távol áll az irgalom. A San Quentin fegyház halálra ítéltjei — köztük Sirhan Sirhan, Robert Kennedy gyilkosa is — már többé-kevésbé bele is törődtek, hogy nem fogják megérni a jövő évet. Csak Mansonnak van még rá kilátása. Elítélése után beszállították ugyan az egyik halálcellába, de csak egy éjszakát töltött ott, utána azonnal visszavitték a Los Angeles-i vizsgálati fogházba, mert újabb per indult ellene — Gary Hinmannak, kommunája egykori tagjának meggyilkolása miatt. Legalább öt évbe beletelik, amíg Manson és bandájának három lánytagja minden lehetőséget kimerít a halálbüntetés elkerülése végett. A három lány — Leslie van Houten, Patricia Krenwinkel, Susan Atkins mégsem fogja látni a San Quentin halálfolyosóját. ítéletük végrehajtásának napjáig a Los Angeles-i női fegyházban maradnak, csak aztán viszik őket a 800 kilométerre levő San Quentinbe, a gázkamra mellett levő siralomházba. Manson bandájának egy másik tagja, a 25 éves Bobby Beausoleil, akit Gary Hinman meggyilkolása miatt már tavaly június 15-én halálra ítéltek, már hónapok óta a halálfolyosó lakója. (Folytatjuk) Charles Manson börtönőrei között — megborotválva Amint az orvos megállapítja halálának beálltát, ammóniákot fúvatnak a kamrába, hogy semlegesítse a mérges gázt, majd egy erős ventillátor egy hosszú, vékony kéményen át kiszívja a keveréket. Déltájban, két órával a kivégzés után, kiviszik a holttestet, és egy durván ácsolt deszkakoporsóba fektetik. Azóta, hogy 1937-ben a San Quentin fegyházban megépítették a gázkamrát, 190 férfit és négy nőt végeztek ki a fent leírt módon. Ez a sors vár Charles Mansonra, a B 33 920 számú elítéltre is, valamint a Sharon Tate gyilkosságban bűnrészes segítőtársaira, Susan Atkinsra, Patricia Krenwinkeire és Leslie van Houtenra, hacsak az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága közben alkotmányellenesnek nem minősíti és meg nem szünteti a halálbüntetést. Döntésére 624 jogerősen halálra ítélt ember vár. S habár a kérdést már ebben a hónapban el kell döntenie, kilátásaik mégis nagyon csekélyek. A bíróság ugyanis már régóta nem olyan liberális, mint Kennedy és Johnson idejében. Richard Nixon csupán konzervatív embert állított a hivatalukból kilépett vagy meghalt szövetségi bírák helyébe, ezek pedig még mereven ragaszkodnak a szemet szemért, fogat fogért elvhez. 1967 óta, amióta a halálbüntetés alkotmányosságának vizsgálata megindult, senkit sem végeztek ki az Egyesült Államokban. De ha a Legfelsőbb Bíróság most zöld jelet ad a hóhéroknak, ijesztő méretű kivégzéshullám következik be. Manson bandájának tagjain kívül egyedül Kaliforniában 92 férfi és nő jut a gázkamrába. Kalifornia kormányzója — A gázkamra belseje