A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-11 / 23. szám

Táncdalfesztivál -1971 Vágovits István A második helyezett: Németh Imre A KÖZÖS MUNKA EREDMÉNYES Vámosladányban (M£tne Ludany) a tőmegszervezetek összefognak és jó munkát végezitek. A Csemadok helyi szervezetének két tánccsoportja is van, vezetőjük Bura István és Dvofák Erzsébet. Eddig minden járási' rendezvényen sikeresen szerepeltek, igy lesz ez az idén is. Hlavácsek István HNB elnök egyike a legaktívabb tagoknak. Jórészt neki köszönhető, hogy az 1300 lelket számláló község 9 százaléka Csemadok-tag, s számuk évről évre növekszik. A legtöbb tag olvasója a Hétnek. A lap tartalmát dicsérik az olvasók. Bagócsi Béla a helyi szervezet fáradhatatlan elnöke. Nemcsak a kultúrmunkát, hanem a társadalmi munkát is ügyesen tudja megszervezni. Május 9-én, a Győzelem napján adták át rendeltetésének a 2 millió korona értékű új kultúrházat (berendezéssel és felszereléssel együtt 4 millió korona az értéke). A kultúrház építésén a lakosság 4 év alatt 33 ezer órát dolgozott. Az egységes föld-Losonc (Luöenec) — A város sétányszerű főterén az üdén zöldellő fákat lassan-lassan a szürkület fátyla kendőzi. Esteledik. A szövőgyár üzemi klubja előtt nagy a sürgés-forgás: Szlovákia több járásából, városából idesereglett gépkocsik, néhány autóbusz és a főbejárat előtt számtalan fiatal... Aztán a klub nagytermében fölcsendül a gitárszó, a dobpergés. Megkezdődött a Csehszlovákiai Magyar Táncdalénekesek IV. Országos Fesztiválja. Tizennégy énekes van versenyben itt Losoncon. A döntő ugyan kétfordulós, de csaknem minden egyes szám után a zsűri összedugja, a fejét, majd ki-ki beírja az énekes neve mellé az általa megítélt pontszámot. Egy-egy énekes a bíráló bizottság hat tagjától összesen 180 pontot kaphat. A galántai Vágovits István 170 ponttal győz! A győztes: Kerek arcú, barna, enyhén hullámos hajú, mosolygós fiatalember Vágovits István, az idei táncdalfesztivál győztese. Galántán lakik, de a bratislavai Konzervatórium diákja. Az éneklés „csak" a hobbyja, főszakja a pozaun (harsona), melléktantárgyként a zongorázást tanulja. Az éneklés azonban nemcsak alkalomszerű szórakozást jelent számára, hiszen több ízben szerepelt már a nyilvánosság előtt. Versenyen először próbálkozott... és: jött, látott — győzött! A verseny. Két napig birtokolták a fiatalok, a szórakoztató zene hívei a losonci szövőgyár üzemi klubjának nagytermét. A szervezési fogyatékosságokat figyelmen kívül hagyva, elvi és művészeti szempontból méltó kicsúcsosodása volt ez egy nagy népszerűségnek örvendő, országos rendezvénynek. Kétségtelen, hogy a fiatalok százait mozgósítja és a nézők ezreit szórakoztatja. Célja, hogy a magyar fiatalok között felfedezze a legtehetségesebbeket és lehetőséget adjon további fejlődésükre. Az idei döntő is több jó hangú, tehetséges fiatalt állított a hazai közvélemény érdeklődésének művesszövetkezet 200 ezer koronával járult hozzá az építkezéshez. A fiataloknak most már van hol szórakozniok, s fellendülhet, magasabb színvonalra emelkedhet a falu kulturális élete. Belányi János MEGŐRZIK A HAGYOMÁNYOKAT A lévai (Levlce) színházkedvelő közönség kitűnőjén szórakozott Tóth Miklós „Kutyaszorító" című vígjátékán, melyet a Csemadok helyi szervezetének ifjú színjátszó csoportja mutatott be a kultúrotthon zsúfolásig megtelt színháztermében. A kezdő színjátszó csoport méltó követője a jóhírű lévai magyar színjátszásnak, amit azzal is bizonyít, hogy már első részvétele is sikeres volt a járási színjátszó versenyen. A lelkes gárda három dicsérő oklevelet kapott, pénzjutalomban részesült és a rangos második helyet szerezte meg a vetélkedőn. Az oklevelek -• •—««ortot, Marcsek Erzsébet reflektorfényébe. Gondolok itt az önálló szerzeményekkel rajtoló, bratislavai Szórád Jánosra, a losonci Bíró Szerénre, a kellemes hangú Pál Tiborra, a kiváló hanganyaggal bíró Hacsek Erzsébetre s a második, illetve harmadik díjat nyert Németh Imrére és Oros Zoltánra. Dramaturgiailag árny- és fényoldala egyaránt volt a fesztiválnak. Bebizonyosodott például, hogy a jövőben lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelni a döntőn elhangzó dalok megválogatásának. Nem szabadna ugyanis előfordulnia, hogy ugyanazt a dalt négyszer (!) kelljen egy estén meghallgatnia a közönségnek. Remekül bevált azonban a Bíró Zoltán vezette helybeli We of the many zenekar meghívása, valamint Poór Péter szereplése a gálaesten. Ügy látszik, hogy négyévi próbálkozás és útkeresés után Losoncon sikerült végleges otthont találni a fesztiválnak. Legalábbis ezt sejteti a SZISZ járási bizottságának lelkes szervezői munkája. A jövőt illetően konkrét segítséget és támogatást ígért a járási és a városi nemzeti bizottság, valamint a Polana szövőgyár is. Kétségtelen, hogy időben kezdett szervezési munkával, a fesztivál művészi arcélének megfontolt, körültekintő pallérozásával jelentősen emelni lehet majd a fesztivál rangját. Szorosan kapcsolódik ehhez énekeseink — különösen a győztesek — művészi továbbfejlődésének biztosítása. Mert mi lesz velük a továbbiakban, miképpen szerezhetnek rutint, gyarapíthatják elméleti tudásukat? Vétek lenne, ha tehetségük kamatoztatása helyett elkallódnának! Mindazoknak az ifjúsági és művelődésügyi szerveknek, melyek kezükben tartják énekeseink továbbfejlődését, ezért mielőbb munkához kell látniuk, hogy az országos táncdalfesztivál ne csupán állandó színhellyel, de szilárd versenyszabályzattal, pontosan meghatározott művészi küldetéssel és arcéllel bírjon. MIKLÓSI PETER kitűnő színészi alakítását és Cúth László tehetséges fiatal rendező munkáját dicsérik. A csoport jó és sikeres indulását az is bizonyítja, hogy eljutottak a komáromi Jókai-napokra, ami egy kezdő együttes számára nagy elismerés, de egyben felelősségteljes vállalkozás is. Nemes igyekezetüket és eredményes munkájukat bizonyára sok tapssal és elismeréssel jutalmazza majd a Jókai-napok közönsége. N. P. KISGYARMATI LAKODALMAS A Csemadok kisgyarmati (Maié Kosihy) helyi szervezetének őtventagú együttese több mint háromórás műsorban elevenítette fel a Garam mentén élő népek hagyományait. A műsor első felében népdalokat, cigánynótákat és 1848-as forradalmi dalokat adtak elő az iskolások és az énekkar tagjai. Babindák Erzsébet, Mészáros Juci, Vörös Juliska és Hangya Margit dalaikat nagy tapssal jutalmazta a 600 főnyi kö-Oros Zoltán Poór Péter a gálaesten zönség. A legnagyobb sikert azonban a cigánytánc aratta. A műsor második részében következett a „Lakodalmas". Óriási tapsot váltott ki a menyasszony megkérése, a násznagyok játékos civódása, a menyecsketánc s nem utolsósorban a két vőfély — Ruzs|k Zoltán és Csákváry Géza — verses-dalos alakítása. Külön dicséretet érdemel az énekkar, melynek Kullák Imre igazgató-tanító a vezetője. Műsorukat Csontos Vilmos költő verseivel tűzdelték tele, s tették nagyon széppé, értékessé. A „Lakodalmas" után talán ők aratták a legnagyobb sikert. Jónás József zenekara is kitűnő munkát végzett és nagyban hozzájárult a megérdemelt sikerhez. Ezért a szép népművészeti munkáért dicséretet érdemel a népi együttes minden tagja, a Csemadok helyi szervezetének vezetősége s nem utolsósorban Henczi Béla. Polák István JOL DOLGOZNAK A SZÍNJÁTSZÓK A Csemadok nyitracsehi (Cechyce) színjátszói sikerekben gazdag múltra tekintenek vissza. Mióta újjászervezték a színjátszó csoportot, minden évben egyegy színművel lépnek a falu közönsége elé. Idén Solovlé „Ez aztán a meglepetés" című vígjátékát vitték színpadra. Nemcsak saját falujukban, hanem a környék néhány községében — Kálazon, Tilden, Egerszögön és Alsóbodokon — is nagy sikerrel adták elő. Elismerést és dicséretet érdemel minden szereplő, fölég Antal László, a helyi szervezet kultúrfelelőse, aki a színdarabokat évről évre betanítja. Reméljük, hogy a Csemadok helyi szervezetének színjátszói a jövőben is ilyen odaadóan és szívből szolgálják a falu és környéke kultúrát szerető közön-CSAMPAI BALÁZS Halász Gyula, Szabó Erzsébet és Marcsek Erzsébet A Csemadok vámosladányi szervezetének tánccsoportja a „Kutyaszorítóban" A Csemadok életéből