A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

A Widos nette Mindmáig nagyon kevesen tudják, hogy autoszuggesztióval ölni is lehet. Nem sejtik, milyen veszélyeket rejt magában. A bebeszélés olyan erejű is lehet, hogy megölhet bennünket. Egyes asszonyok bebeszélik maguknak, hogy másállapotban vannak és még a gyerek mozgását is érzik. Az ember elhagyja a Földet 18 h6t Az első tudományos-fantasztikus regényt Kepler, a renaissance kori nagy csillagász, az újabb kori csillagászat egyik megteremtője irta a XVII. században Álom címen (a holdbeli csillagászatról). Kepler ebben leírja, hogy a Hold lakói, akik a Hold talajába vájt mély"folyosókon és barlangokban élnek, hogyan figyelik meg a Földet mint égitestet. Kepler tudományos munkáiban még azt is lehetségesnek tartotta, hogy az ember majd egyszer meglátogatja a Jupiter és a Hold lakóit. Dissertatio cum Nuntio Sidereo című művében írja: „Ki hitte volna azelőtt, hogy a nagy óceánon éppen olyan biztosan lehet járni, mint a tengeren? Teremtsetek csak hajókat és vitorlákat, melyek az égi levegőhöz illenek: emberekben, kik a világóceánra szállni mernek, hiány nem fog lenni." Kepler után több mint három évszázadig égi hajók és velük utazó bátor emberek csak a fantasztikus regények és novellák lapjain szerepeltek. 1870-ben jelent meg Jules Vernenek, a technikai regény úttörőjének klasszikusnak mondható könyve, az Utazás a Holdba és utazás a Hold körül. Verne három bátor emberét — közadakozásból összegyűlt pénzből alkotott óriáságyú, a Columbiád röpítette a Hold felé, ahonnan sok viszontagság után zuhantak vissza a tengerbe, de végül is épségben tértek vissza. Az író dicső kalandnak minősíti tettüket, és regénye végén olyan kérdéseket tesz fel, amikre nem tud válaérezni, mintha egy gombostűvel megérinteném. A halálraítélt leült, nem kötözték a műtőasztalhoz sem a kezét, sem a lábát. Csak a szemét kötötték be. — Most felnyitom az ereit, de ez egyáltalán nem fog fájni — mondta az orvos. — Maradjon csak nyugodtan, Dowes, legyen egészen nyugodt. Most kezd elfolyni a vére. Minden vére kifolyik a testéből. Az orvos szuggesztív szavai hatottak. Hobbes doktornak esze ágában sem volt, hogy az elítélt ereit felvágja. Csak egész könnyedén megérintette egy gombostűvel Dowes csuklóját. Azután langyos vízsugárral öntözni kezdte a kézfejét. Dowes abban a hiszemben volt, hogy az az ő vére, ami a földre csorog. Egyre könnyebbnek és könnyebbnek érezte magát... És nemsokára meghalt, bár egy csepp vért sem vesztett. 5. A híres orvos, Kari Ludwig Schleich szintén leírja egyik érdekes esetét. Egy gazdag kereskedő állított be hozzá: — Professzor űr kérem, segítsen rajtam. Arra kérem, hogy amputálja le a kezem, — Amputáljam le a kezét? De hát miért? A kereskedő szemében halálos rettegéssel mondja: — Tollal megszúrtam az ujjamat. Ha nem amputálja le a kezem, vérmérgezést kapok és meghalok. Ezután elmondta, hogy már több orvosnál járt, de mindegyik elutasította kérése teljesítését. Ugyanúgy tett Schleich professzor ls. Másnap reggelre a férfi meghalt. A boncolásnál megállapították, hogy szó sem lehetett vérmérgezésről, a vérében nem találtak mérgező anyagokat, s a halálnak tulajdonképpen csak az autoszuggesztió az oka. Autoszuggesztión alapszik az úgynevezett hipochondria is. 6. Egy férfi folyton szívbántalmakra panaszkodott. Az orvos alaposan megvizsgálta, de semmiféle szívbetegséget nem észlelt. A páciens azonban továbbra is súlyos betegnek érezte magát. Ügy érezte, hogy nem értik meg, nem hisznek neki. Még hét szívszakértővel vizsgáltatta meg magát, de senki sem tudott rajta segíteni. Egy év múlva ez az ember már nagyon ritkán hagyta el a szobáját. Csaknem az egész napot ágyban töltötte. Nem akart mozogni sem, félt, hogy túlerőlteti „beteg" szívét. Hat hét múlva meghalt. A szíve felmondta a szolgálatot. Az emberek olyan sokféle betegséget szuggerálnak magukba, hogy el sem hinnénk. A képzelőerő is az autoszuggesztió egyik fajtája. De van pozitív hatású autoszuggesztió is. 7. Egy fiatal nőt elhagyta a jegyese, s a nő halálos betegen került be az egyik klinikára. Sápadt, napról napra rosszabbul érezte magát. Párhuzamosan csökkent vörös vérsejtjelnek a száma, s már alig élt. Ekkor az egyik orvosnak jó ötlete támadt: A nőt fel kell rázni közönyéből és akkor talán javul majd az egészségi állapota. De mit csináljanak? Milyen módszerrel mentsék meg az életét? Végül mégiscsak találtak megoldást. Leveleket írtak neki, szerelmes leveleket és feladóul a jegyesét tüntették fel... És valóban csoda történt. Olyan csoda, hogy az orvosok szája ls tátva maradt a csodálkozástól. A posta minden másnap levelet kézbesített. S minden egyes levéllel nőtt a vörös vérsejtek száma. Amikor a nő meggyógyult, elárulták neki, hogy a leveleket az egyik orvos írta. De ekkorra már elég erős volt az Igazság elviselésére. A beleszuggerált remény meggyógyította. Ennek az, emberi képességnek az intenzitásáról nagyon sokat írtak, nagyon sokat beszéltek. Egész sor szinte hihetetlen bizonyíték áll a tudósok rendelkezésére. 1. Egy híres orvosprofesszornak volt egy harmincöt éves női páciense. Az asszony szívbeteg volt ugyan, de nem olyan mértékben, hogy ez az életét veszélyeztette volna. A professzor így vigasztalta: — A szíve miatt ne aggódjon. Egész biztosan nem hal meg előbb, mint én. Vagy — egyszerre halunk meg! De jobb lett volna, ha ezeket a tréfás vigasztaló szavakat egyáltalán nem mondja ki. Másnap ugyanis az orvos váratlanul meghalt. A szívbeteg aszszony egyszeriben kezdte magát nagyon rosszul érezni. Azt állította, hogy most már ő is meghal, mert az orvosa előre megmondta neki. Az érverése percenként 120 volt és szabálytalan, a tüdejével ls valami komoly baj történhetett, s így azután az asszony másnap valóban meghalt. 2. Egy Alabama (USA) állambeli főiskolai diákotthon lakói nagyon haragudtak az egyik tanársegédre, s elhatározták, hogy alaposan megtréfálják. Bili Snydernek hívták a huszonhat esztendős tanársegédet. Snyder már éppen le akart feküdni, amikor öt főiskolás rontott be a szobájába. — Eljött végre a leszámolás órája! — kiáltotta az egyik. — Ez az utolsó órája! — Mi az, megbolondultatok? — nevetett a tanársegéd. — Tűnjetek el gyorsan a szobámból! A főiskolások rárohantak Snyderre, kezét összekötözték, száját betömték és levitték a pincébe. Ott aztán a szemét is bekötötték. — Most kivégezzük. Lefejezzük és a holttestét elássuk. Soha senki nem tudja meg, hogy hová lett. A tanársegéd most már nem nevetett. Elhitte, hogy a diákok valóban meg fogják ölni. Reszketni kezdett és a torkából artikulátlan hangok törtek elő. Erőszakkal egy székre nyomták a fejét, és balta helyett csak egy vizes ronggyal sújtottak a nyakára. Amikor azután talpra akarták állítani, Snyder összecsuklott. A tanársegéd meghalt, gyilkosának neve: autoszuggesztió. 3. A híres amerikai fegyházban, a Sing-Singben egy gyilkosnak a villanyszékben kell befejeznie életét. Belekötözik a székbe, csakhogy az áramszolgáltató berendezés csődöt mond. A férfi ennek ellenére halott. 4. A következő eset talán legjobban igazolja, hogy micsoda ereje van az autoszuggesztiónak. Dowes rablógyilkos esetéről lesz szó. Virginia állam törvényei megengedik, hogy a halálraítélten tudományos kísérleteket hajtsanak végre. Csakhogy az illetőnek beleegyezését kell adnia hozzá. Francis Dowest háromszoros rablógyilkosságért halálra ítélték. Brighton főbírónál jelentkezett Daniel Hobbes orvos, hogy Doweson szeretné kipróbálni a kivégzés általa felfedezett leghumánusabb módját. Amit ezután Dániel Hobbes doktor a főbírónak mondott, hihetetlennek tűnik. A jogász megkérdezte: — Azt állítja, hogy Dowes csak azért hal meg, mert ezt beszuggerálja neki? — Igen. — Tehát semmiféle méreg, még csak seb sem? — Semmi ilyesmi. A kivégzés színhelyéül egy műtőt szemeltek ki. Amikor Dowest bevezették a terembe, bizalmatlanul nézett Hobbes doktorra: — Igazán nem fog fájni? — Becsületszavamra nem! — válaszolta Hobbes. — Csak annyit fog