A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

Agalamb talán ötezer éve él az ember körül. Valószínűleg a szirti galamb háziasításából származik, de sokan vannak azon a véleményen, hogy a ma élő rendkívül sok galambfajta nem származhatott egy közös őstől. A régi vallásokban istennők (Szemirámisz, Asztarté, Aphrodité) jelképe és áldozati madara volt. Szíriában, Abesszíniában éppen ezért nem ették meg a galambot. Ezzel szemben Egyiptomban a fáraók étlapján már szerepelt. Európába Időszámításunk előtt 478-ban került egy perzsa hajó szállítmányával. Nagyon hamar elterjedt, rövid idővel később felismerték kiváló tájékozódó képességét, gyorsaságát, és a hírvivés egyik legfontosabb eszközévé vált. Időszámításunk előtt 44-ben a mai Modena ostrománál már hírvivőnek alkalmazták. Ez a szerepe egyre fokozódott, és a bagdadi kalifák már rendszeres galambpostát tartottak fenn. Indiában 1538-ban Akbar nagymogul udvarában már 17 különböző fajtájú galambot tartottak. Az évezredek folyamán rendkívül sok házigalambfajta alakult ki. Elmondhatjuk, hogy a galamb egyike azoknak az állatfajoknak, amelyeken az ember tenyésztőmunkája leginkább szembetűnő. Annyi fajta és alfajta ismeretes, hogy csak ezek leírása egész könyvet töltene meg. Nagyon elterjedt a sport- vagy díszgalamb-tenyésztés. Ennek egyik fontos ága a postagalambtenyésztés, amelyet hazánkban is sokan űznek. A tenyésztők felhasználták egyes fajták kitűnő repülőképességét, kitartását, tájékozódó képességét és honvágyát. Ez utóbbi ősi ösztön, ami arra készteti a galambot, hogy ketrecéből bárhol kiszabadulva, útját azonnal hazafelé vegye. A postagalambverse• • •iftfizepkoiynyeken felröptetett, előzetesen gyakoroltatott galambok 600 km-nél nagyobb távolságokból is hazatérnek. Feljegyezték, hogy az első világháború alatt egy angliai galamb az óceán túlsó partjáról repült vissza leszállás nélkül. A megtett út 3244 km volt. Repülésük gyorsasága ma is elismerést érdemel. A galamb jelenlegi világrekordja: egy perc alatt 3031 méter. A röp- vagy keringő galambok tenyésztése nagyon régi sport és szórakozás. Már 1600 körül sokon űzték Indiában és Perzsiában. Bizonyosra vehető, hogy ezek a különleges képességű fajták a tengeri hajózás révén jutottak el Európába. Valamenynyi keringő galambfajtát egy közös tulajdonság jellemzi: a keringés. Ennek a repülésmódnak ma már pontos szabályai vannak. Magasan, sűrű csapatban, kör alakú pályán 2—8 órán át is képesek egyhuzamban repülni. Csavarulatos vonalban emelkednek fel, majd egyenletes szárnycsapásokkal hajtják végre a körrepülést, végül egyszerre szállnak le és ülnek le. Az 1965. évben megrendezett repülőversenyen a legjobban szereplő keringő csapat 10 óra 44 percet körözött egyfolytában, és egyszerre ereszkedett le. A keringők másik csoportja a bukógalambok, amelyek repülés közben egy vagy több forgást ls tesznek. Röptük színes, érdekes, a tenyésztőnek valódi élvezetet jelent. Érdemes még megemlékezni a golyvás galambokról. Jellegzetességük, hogy begyüket levegővel nagyra felfújják, és bizonyos ideig ebben az állapotban tartják. Európa nagyvárosaiban a padlásokon fészkelő, félig elvadult, félig szelíd galambok bizony problémákat is okozhatnak. Mindenki ismeri a velencei Szent Márk térnek, a londoni Trafalgar térnek vagy a pesti Felszabadulás térnek kézből etethető galambjait. Kedvesek, barátságosak, de ... bizony nem szobatiszták! Értékes szobrokat, házak falait, homlokzatokat elcsúfít a fehér galambtrágya. Sokan feltételezik, hogy terjesztik a poloskákat és egyes kórokozókat, parazitákat. Ezért sok helyütt javasolták kiirtásukat, kitelepítésüket. A kiirtásnak a madárbarátok ellenzése állja útját, a kitelepítésnek gyakorlatilag nem lenne értelme, mert néhány nap után visszajönnének. Ez^rt a kutatók azt javasolják, hogy bizonyos vegyi anyagokat keverjenek takarmányukba, és ez megakadályozza a tojástermelést. Ha számuk emiatt erősen megcsappanna, akkor egyszerűen leállítják a vegyi anyagok bekeverését, és egy ideig újra szaporodhatnak. Igy kegyetlenség nélkül lehet a városi galambok számát szabályozni. HOLDAS SÄNDOR szólni: Jár-e majd gyakorlati eredménnyel is ez az utazások történetében példátlan vállalkozás? Létesitenek-e majd valamikor az emberek közvetlen összeköttetést a Holddal? Lesznek-e hajójáratok az Őrben, amelyek a Naprendszer közötti forgalmat fogják lebonyolítani? Lehet-e majd egyik bolygóról a másikra utazni — a Jupiterről, a Merkúrra, s később majd egyik csillagról a másikra, a Sarkcsillagról a Sziriuszra? Lesz-e olyan közlekedési eszköz, amellyel az ember sorra látogathatja az égbolt tömérdek napból álló csillagvilágát? Verne kérdéseire a XX. század második fele adta meg a választ. Kepler égi hajókról szőtt álma Ciolkovszkijnak, a modern rakétatechnika megalapítójának tudományos előrelátása nyomán beteljesedett: megszületett a minden közeg, minden „égi le-r vegő" nélkül haladó óriásrakéta, a világűr közlekedési eszköze. A Holddal való közvetlen összeköttetés már megkezdődött. Minden reményünk megvan arra, hogy a század végén az űrhajósok elérik a szomszédos bolygókat: a Vénuszt, a Marsot, később a Naprendszer távolabbi bolygóit. Az is megvalósulhat majd, hogy egyik bolygóról a másikra utaznak. A roppant távoli űrhajózás egyelőre azonban csak a fantasztikus regényekben lehetséges, pedig a távoli csillagok bolygóin remélhetnénk, hogy hozzánk hasonló értelmes lényekkel találkozunk. A Hold-, Jupiter- és Mars-lakók csak a regényekben élnek; úgy látszik, hogy a mi Naprendszerünkben a Földön kívül nincs több lakott világ. Miért akarja hát az ember elhagyni a Földet és rátenni lábát a Holdra és a bolygókra? Miért vált korunkban az űrkutatás parancsolóan szükségessé? A természetkutatásnak a Föld ha~ tárain túli kiterjesztése már benne rejlett Kopernikusz világképében. Ha a Föld nem különlegesség a világban, hanem csak egyike az égitesteknek, egyik jelentéktelen zuga a Nagy Természetnek, a Világegyetemnek, akkor a természet törvényeit nem ismerhetjük meg egyetlen bolygón, a természet parányi részén. Korunkban pedig az emberiség létérdekévé vált a természet törvényeinek minél behatóbb megismerése és ezek felhasználásával a természet céljainknak megfelelő átalakítása. Ügy számítják, hogy 2000-re az emberiség megduplázódik, hétmilliárd ember él majd a Földön. Emberhez méltó, kulturált élet ilyen körülmények között csak akkor lehetséges, ha a tudomány válik a legfontosabb termelőerővé — mégpedig a jövőnek a mainál sokkal fejlettebb tudománya. A Föld azonban szűk lett az ilyen igényű természetkutatás számára. Akármelyik alaptudományt, például a fizikát vagy biológiát nézzük, máris rengeteg olyan problémája van, amit nem oldhat meg a földi természet vallatása. El kell mennünk a Holdra és a bolygókra, hogy az ott szerezhető rengeteg új ismeretet itt a Földön hasznosítsuk a társadalpm érdekében. Hötí 19