A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 2. szám

KÜRTI ANDRÁS O karcolat Titokzatos tudomány — Mér az esküvőnk is ki volt tűzve — mondta Ilonka, és újból sírva fakadt. — Pedig Jenő szeretett ... tudom, hogy szeretett... érzem, hogy még mindig szeret... De az a bestia Maca... Mondja, túlélhet az ember egy ekkora csalódást? — Túl — feleltem. — Gyöngyház, sej, ha leszakad.,. Jenő nem érdemelte meg magát. Jenők jönnek, Jenők mennek, de a történelem halad a maga útján. — Na jó! — törölte le könnyeit Ilonka. — Tegyük fel, hogy ezt a csalódást túlélem. Akkor viszont végez velem a marcangoló kíváncsiság. Nem értem ezt a dolgot. Nézze, Maca nekem a legjobb barátnőm volt. Gyermekkorunk óta. Amíg ez nem történt... amíg ezt a disznóságot el nem követte. De hát hogyan, mivel tudta elcsábítani tőlem Jenőt?! Mit eszik rajta ez a csirkefogó?! Ez a kérdés gyötör szüntelenül. Miben különb Maca, mint én? Mivel babonázhatta meg Jenőt? Maga mindkettőnket ismer. Válaszoljon, de őszintén: ő a csinosabb? — Nem — feleltem a tényeknek megfelelően —, maga sokkal csinosabb. — Elárulhatom — fogta hangját suttogóra Ilonka — hogy ez a Maca olyan buta, mint a sötét éjszaka. És műveletlen! A suliban a legroszszabb tanuló volt, ha nem csinálom meg a házi feladatalt, ha nem súgok neki minden feleltetésnél, még ma is ott ülne az utolsó padban. Egy bizonyos fajta francia nyelvű illusztrált nyomdal terméktől eltekintve, újságot, könyvet nem láttam a kezében. Nem érdekli az irodalom, fütyül a művészetre, a politikáról két értelmes szót nem lehet váltani vele. Emlékezzék csak vissza, társaságban is mindig hallgat, mint egy kutya, csak akkor élénkül fel, amikor valami pikáns vicc vagy kétértelmű megjegyzés hangzik el. Akkor vihog, és forgatja azokat a gülü szemeit. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet a téma közöttük, ha kettesben maradnak Jenővel! A józan ész szerint Jenőnek, aki mégiscsak egy kulturált férfi, az első öt perc után már halálosan unnia kellene Macát. De nem unja! Mivel kötheti magához ez a némber? — Talán a zene a közös érdeklődési területük? Vagy a sport? — Zene? Maca a bocibocitarkát nem tudja megkülönböztetni egy szimfóniától. A sportot pedig kifejezetten utálja. Az a nézete, hogy az ember sokkal kellemesebb dolgokkal odahaza is eltöltheti az idejét, mintsem hogy meccsekre járjon, vagy egyéb módon strapálja magát. Szerintem itt lesz valahol a titok nyitja! Itt bujkál valahol Maca tudománya! De mi lehet az? Tanácstalanul vontam vállat. Olyan szerteágazó manapság a tudomány, a találgatásnak semmi értelme. Pedig lány! Négy papírt teszek be az írógépbe. indigóval köztük. Várom, hogy Peti elkezdje a diktálást. A gyerek ott áll mellettem, homlokát összeráncolta, még csücsörít is, olyan intenzíven gondolkodik. Érthető, az ő munkája a nehezebb, kifejezetten intellektuális jellegű, egy hirdetés szövegét fogalmazza. Négy rajzszeget tart a markában, ha meglesznek a hirdetések, ezzel tűzi fel néhány környékbeli fára, kapura. — Azt tessék írni — szólal meg végre —, hogy figyelem, figyelem. Ezt felülre, középre, nagybetűkkel... Jó... Alája pedig azt, hogy akinek tegnap vagy máskor elveszett egy hosszú szőrű, nagy fülű, fiatal és fekete lánykutyája, aki szetternek látszik, és Juci névre hallgat, és be tudja bizonyítani, menjen a Szemere utca huszonegybe, a hatodik emeletre, de csak délelőtt vagy este, mert délután iskolában vagyok ... Kész? — Kész. Valamit azonban nem értek. Azt mesélted, hogy az utcán találtad ezt az ismeretlen kis kutyát. Akkor honnan tudod a nevét? — Nem tudom a nevét. De ha azt mondom neki, hogy Juci, akkor hegyezi a fülét, és odajön hozzám. — És ha azt mondod neki, hogy Borka, Pamacs, Floki vagy Bundás, arra nem hallgat? — Még nem próbáltam, de azt hiszem, akkor is odajönne hozzám. Nagyon okos kutya. Pedig lány. Hasonlóság! Az én Kormosom — védő kutya. Méghozzá született védő kutya. Tudniillik soha, semmiféle ilyen irányú szakmai kiképzésben nem részesült, mégis mindenkit megvéd mindenkivel szemben. Még kezet sem igen foghatok a jelenlétében valamelyik barátommal, ismerősömmel, mert azt hiszi, hogy bántani akarjuk egymást. Rokoni csókolódzásról aztán végképp nem lehet szó, ha ő is ott van. Nekünk ugrik, rettenetes patáliát csap, addig nem nyugszik, amíg szét nem választ bennünket. Akkor megint szelíd, barátságos állat lesz belőle, elégedetten csóválja a farkát, a lábunkhoz dörgölődzik. Tegnap késő este a Duna-parton sétáltattam, néptelen volt a tájék, leoldottam a pórázról, hadd futkosson egy kicsit. Szaladgált is boldogan. A baj akkor következett be, amikor a benzinkút mögött egy összeölelkezett párt fedezett fel. Vad csaholással rohant oda, dühösen táncolta körül őket, mire a lány ijedtében még szorosabban bújt szerelmese karjai közé. Ez olaj volt a tűzre, Kormos már fortissimót bömbölt. Futva érkeztem a tett színhelyére. — Bocsánat — mondtam a fiatalembernek —, legyen szíves, engedje el egy pillanatra a kisasszonyt, amíg pórázra fogom ezt az őrült kutyát. Nem rosszindulatú, nem harapós, csak most azt hisszi, hogy maga bántani akarja a kisasszonyt, őt akarja megvédeni, azért csinál botrányt. A fiú azonnal szót fogadott, elengedte szíve hölgyét, sőt még oldalt is lépett. Kormos abban a minutumban lecsillapodott, leült a földre, barátságosan nézett rájuk, mialatt én a szíjat a nyakörvéhez csatoltam, — Tudod, kire emlékeztet engem ennek a kutyának a viselkedése? — kérdezte fanyar mosollyal a fiú a lánytól. — A kedves mamádra! a> V) %m a > O D Z < N U < Szép olmokat, természet Tolltalan, fehér pehelypaplan melengeti, a reszkető házakat, a kaptárt, a nyúlárnyékot, a madárfészket, az ágakat, a gólyahírt, a búzavirágot, a didergő vadakat, az Indulni készülő fehér hóvirágot, de a jégpáncélfedte természet ereiben a vér békésen tovább folydogál, nem halt meg semmi csak aluszik, a házak lélegzőnek, s az élet meg nem áll. Szép álmokat fáradt természeti Viszontlátásra tavaszi napsugár! A télnek is van melege Bundába bugyolált bagolyképű sáltól bóbitás pingvintanyóhoz hasonlít a domb, dermedt tekintetük délibábot lát a szikrázó zúzmarán s a tél süvítő jajával csikorog, sikít a szán. Olvad a cinkétfogott orr a csillogó hó hevén s a beteljesült vágy tábortüze ég a domb tetején. Száguld a sikló táltos feslik a ruha, szakad a gomb s a gyermekek téli szerelmének melegétől egyszer csak olvadni kezd a didergő domb. Elmélkedés Kinek nem számít a ma, a holnap semmit sem jelent, kinek tegnap az álma, a csillagokban jár idelent. Ember vagyok s ez engem kötelez célunk nagy jövőt ígér fényesre csiszolni a befakult életet ml a gyémántnál is sokkalta többet ér. Tisztelni jelent ós múltat, buzgó hittel, de nem vakon újjáépíteni az elavultat s győzni a céltalan álmokon.