A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-16 / 15. szám

oszlott. Ez év februárjában újra alakult — s mindjárt kettő: egy a gulyásokból, egy a traktoristákból. Az előbbi brigád vezetője Súth József, az az utóbbié Dóka László. Jó munkájukkal hozzájárulnak a tervek túlteljesítéséhez. A CSKP megalakulása 50. ' évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy részt vesznek a gazdaság szépítési akciójában, amivel példát mutatnak a gazdaság többi dolgozójának, s egyben hasonló kötelezettségvállalásra ösztönzik őket. Bár alkatrészhiánnyal küzdenek, Volkovics Gyula műhelyvezető érdeme, hogy a gépek jó állapotban végezhetik a tavaszi munkákat. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezetének huszonöt tagja van. Május végén a gazdaság saját autóbuszán 21-en ötnapos kirándulásra mennek a Szovjetunióba és Magyarországra. Beinrohr Ernő 21 éve vezeti a gazdaságot. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy a Csemadok KB tagja, járási elnökségi tag, a helyi szervezet alelnöke, azonkívül nemzeti bizottsági tanácstag, s hogy teljes legyen a sor, ő a helyi sportszervezet elnöke is. Mindebből az tűnik ki, hogy közel állnak hozzá a politikai és a gazdasági kérdések, ugyanakkor nagyon szereti a sportot és a kulturális munkát. Ezek után bátran érdeklődhetem tőle a gazdaságban dolgozó fiatalok helyzetéről. — Túlnyomó többségük aktív kultúrmunkás és sportoló — mondja. — De hogy még több fiatal jöjjön hozzánk dolgozni, igyekszünk ideális környezetet teremteni a számukra. A gazdaságot bekerítjük, neonfényes világítással látjuk el, portalanított utakat építünk, parkosítunk, és nem feledkezünk meg a szociális létesítményekről sem, mint például a zuhanyozókról és az öltözőkről. Ezenkívül 38-40 ezer koronás stabilizációs kölcsönnel segítjük az építkezőket. Eddig nyolcan jutottak hasonló kölcsönhöz,.. Aztán van még egy igen nagy tervünk: az állattenyésztésben mielőbb szeretnénk bevezetni a két műszakot. Régen vajúdó kérdés ez. Ha kell, még külföldi tanulmányútra is elmegyünk, hogy mielőbb megvalósíthassuk a tervünket. Mindenképpen könnyebbé és vonzóbbá akarjuk tenni az állattenyésztésben dolgozók munka- és élew. körülményeit. Vasút és egyéb gondok Mintegy 350-en járnak ki a faluból rendszeresen dolgozni. Ezek az emberek vajmi keveset tesznek a falujukért, sajnos. Bizony elkelne már egynéhány száz embert foglalkoztató üzem a falunak. Dehát olyan két tényező játszik közre, ami teljesen kizárja felépítésének még a lehetőségét is: „Nincs vasutatok, nem építhetünk üzemet — nincs üzemetek, nem építhetünk vasutat!" Paradox helyzet! Igaz, a faluban felépült már vagy 250 új családi ház, viszont az is igaz, hogy mintegy 40 lakásépítési kérvény fekszik elintézetlenül a nemzeti bizottságon. Ebben azonban a nemzeti bizottság dolgozói a ludasak. Nincs telek, azaz... van telek — magánkézen. Tulajdonosaiknak ugyan van házuk, pillanatnyilag nincs a telekre szükségük, de — édes Istenem — gondolni kell a jövőre is: tartalékolni kell a gyerekeknek, unokáknak! Ez a helyzet, és ez ismét paradox módon hangzik, mert sok fiatal házaspár nem juthat házhelyhez s így megfelelő lakáshoz sem. Pedig vala-hogy ezt a kérdést is meg kell oldani okosan és hasznosan, mindenki megelégedésére! A faluban ugyan épül most egy lakóház az állami lakásépítés keretében kileric család részére, de hogy kik lesznek azok a szerencsések, akik beköltözhetnek, az egyelőre még rejtély... S még valamit megemlítenék, ami igen nyugtalanítja a község lakóit: nincs fogorvos, nincs kéményseprő, s a körorvos is hamarosan nyugdíjba megy, de... ! Pálinkafőző épül a faluban ! (

" Remélem nem haragszanak meg az ipolynyékiek, hogy megemlítettem ezt a néhány nem „végzetes" fogyatékosságot. Tud ezekről mindenki, s ők is, én is azt szeretném, ha mielőbb eltűnnének a köztudatból. Esti közjáték A művelődési ház kisebb tanácstermében találkoztam a falu lakóinak egyrészével. Elbeszélgettünk irodalomról, írókról, az irodalom küldetéséről, szót ejtettünk gondjainkról, bajainkról, jócskán örömeinkről is. Nyílt szívű, becsületes, őszinte embereket ismertem meg, akik mernek bátrak lenni, akik szeretik a szépet, a jót és az emberséget, s akik szeretnek olvasni. És most ismét az iskolára gondolok, mert ott érzem, abban látom mindennek a kohóját. Ott tanulják meg az emberek szeretni a betűt, onnan indulnak ki az életbe s talán egy kicsit segíti őket a költészet is, annak szárnyalása talán átsegíti őket az élet buktatóin ... Gyógyvíz — s ami vele- jár tása. Ezt éreztem akkor is, amikor elbeszélgettem Lek^r Michal hnb-elnökkel, Molnár László Csemadok-titkárral, Zsigmond Gáborral, a Művelődési otthon ifjú vezetőjével, Vicián János iskolaigazgatóval és helyettesével, Dobos Sándorral, Molnár Imre szövetkezeti elnökkel és Beinrohr Ernővel az állami gazdaság vezetőjével. Ez az „együttes" a falu nagy „vezérkara". Mindenben megértik és támogatják egymást, ha a község gazdasági életéről, fejlesztéséről és kultúrájáról van szó. Persze mit sem érne a vezérkar akarata és nemes szándéka, ha nem támogatná őket a falu népe, ha a gondosan előkészített terveket nem követnék a szorgos hétköznapok. Követik, és ez a lényeg! Ezért változhatott meg a falu képe és lakóinak az életmódja, ezért válhatott ez az Ipoly-menti falu a boldogság bölcsőjévé... LOVICSEK BÉLA Prandl Sándor felvételei Beinrohr Ernő, az állami gazdaság vezetője Nemrégiben artézi kutat fúrtak a község közepén. Vagy 160 méternyi mélységbe hatoltak le, s nagy meglepetésükre ivóvíz helyett 20 fokos meleg gyógyvízre bukkantak. Laboratóriumi vizsgálattal megállapították a szakemberek, hogy a víz nagyon megfelelő gyomor- és vesebántalmak kezelésére és gyógyítására, sőt még másra is, amiről egyelőre csak suttognak, különösen a férfinépség! A község vezetőinek most az a terve, hogy üdülőtelepet létesítenek, azaz gyógyfürdőt és egy 50 méteres versenyuszodát építenek 4 millió koronás költséggel. Sokat ígérő szép terv, csak mielőbb megvalósuljon! Még egy utolsó visszapillantás Ipolynyéknek, a nagykürtösi (Velky KrtíS) járás legnagyobb falujának van lelke. Ezt éreztem úton, útfélen. Mintha ezt sugározták volna ki magukból a házak, terek, utcák, ezt az emberek szava, mosolya, baráti kézszorí-Esti beszélgetés a nyíltszívű emberekkel Az általános iskola énekkara, vezényel Cseri László