A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-16 / 15. szám

A riportalany neve: CHEMLON / i Az utóbbi években sok új kifejezéssel gazdagodott az édesanyák, feleségek, háziasszonyok szótára: nylon vagy szilon inget vásároltak hozzátartozóiknak, perion kombinét kaptak ajándékba, megismerkedtek a dederon célszerűségével, a kapron készítmények szívósságával, a bánion pulóverek rugalmasságával stb. Az új műszálak, bár sok esetben azonosak, országonként és gyártó cégenként különféle néven kerülnek forgalomba. E népes családba tartozik a homonnai (Humenné) vegyipari üzem gyártmánya a chemlon műszál is, amely mint a legnevesebb készítmény egyben a gyár névadója is lett. A gyár alapjait 13 évvel ezelőtt rakták le, maga az építkezés, újabb és újabb technológiai eljárások igényeit szolgáló részlegek építése még most is folyamatban van. A Chemlon műszál alapanyaga a kaprolaktan, amelyet hazai vegyi üzemekben állítanak elő. A dehidrolizált kaprolaktan rögöket pépesítik, majd megfelelő hőmérséklet mellett bizonyos nyomással egy finoman lyuggatott acéllemezen sajtolnak át. íme egy mondatba belefér az, ami egyébként csaknem 5000 embert foglalkoztat. Ez az ötezer alkalmazott hazánk legkeletibb járásában azt is jelenti: rendszerünk, mely e gyárat építette, Homonnán és környékén ennyi embernek biztosított kenyeret, ott, ahol a múlt rendszerben a munkanélküliség, a kivándorlás volt a lakosok nagy részének sorsa. Felkerestük Peter Jagoät a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét, aki eléggé bizalmatlan hangon megkérdezte kísérőnktől: „Remélem, nem kablik-ügyben jöttek az elvtársak?!" Amikor tisztázódott látogatásunk oka és a beszélgetés normális mederbe terelődött, megkérdeztük JagoS elvtársat, mivel magyarázható a „kablik"iszonya. Tulajdonképpen mi is ez a furcsa nevű valami? A magyarázatból a következő derült ki. A Chemlon a szőnyegszövő üzemek számára elkezdett gyártani egy 3X140 rugalmas selyemszálból sodort fonalat. Ügy mondják, még nem éri el a szortiment követelményeit. Ezt a fonalat a gyár termelői áron átadta a homonnai Jednotának, amely rendszeresen árusítja, méghozzá olcsón, kilogrammonként 48,— koronáért. A „kablik" híre gyorsan elterjedt az országban s most minden asszony és háziszövő nő ilyen fonalat szeretne beszerezni a gyárból. Jagoä elvtárs titkárnője megmutatta az aznapi postát vagy 2000 levél, csaknem kizárólag valamennyi arra kérte a gyár vezetőségét, küldjenek neki ilyen és ilyen színű ennyi és ennyi „kablik"-ot. Az érdeklődőknek levélben adnak választ, jóllehet ez fárasztó és költséges munka. Talán mondani sem kell, a válasz elutasító, mert a Chemlon gyártja, nem pedig árusítja ezt a fonalat. Láttunk egy szerződést, amely talán végérvényesen megoldja a kablikügyet. Két hazai cég bizonyos menynyiségű első osztályú fonallal hajlandó átvenni a szortimenten kívüli mennyiséget is, s ezzel megszűnik a homonnai „mekkajárás". Legjobban tetszett Jagos elvtársnak az a megállapítása, hogy ha bár fő a feje a „kablik"-ügy miatt, egyben örül is, hogy gyártmányuknak országszerte ilyen visszhangja van. Látogatásunk során megismerkedtünk olyanokkal is, akik közvetlenül a gépek mellett vesznek részt a gyártásban. Dolgozni csak pontosan, szépen... A munkásnők sorsa nem irigylésre méltó. Egyaránt helyt állnak munkahelyen és otthon — erős akaratot és kitartást igényel. Török Annáról, aki 1968-tól dolgozik a gyárban, többek között az üzemi lap is megírta, hogy munkaszerető és lelkiismeretes. Munkábalépése után fokozatosan részt vett különböző iskolázásokon, ahol elsajátította azokat a tudnivalókat, melyekre egy jó szakmunkásnak szüksége van. Már a kezdet kezdetén tanúbizonyságot tett arról, hogy ügyes kezű és az adott munkaszakaszon megállja a helyét. Hat gyermek anyja, közeledik a negyvenhez, mégis egész emberként áll helyet a gépek mellett. A rábízott feladatokat kitűnően végzi, sőt olyan gyakorlatot szerzett, hogy az elért eredményekben túlszárnyalja munkatársait. Tapasztalatait szívesen átadja az új munkaerőknek. Bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe s egyetlen alkalommal sem szegte meg a munkafegyelmet, és ami szintén nagyon fontos, pontosan betartja a gyártási előírásokat. Éppen ezért már hatodszor nyerte el a „Legjobb munkásnő" címet, amelyért elismerő oklevelet és pénzjutalmat kapott. Ez a kötéllétra a Chemlonban készüli Kozák Gabika 1964 óta dolgozik a gyárban. Belépése után azonnal bekapcsolódott az ifjúsági szervezet munkájába. Elméleti tudását jól hasznosítja a gépek mellett. Munkahelyén már többször a legjobbak között értékelték ki. 1968-tól az egyik részleg ifjúsági szervezetének az elnöke. Itt is felelősséggel végzi a munkáját. A vezetőséggel szorosan együttműködve számos kulturális és sportrendezvényt szervezett, természetesen a tagság legnagyobb megelégedésére. Kozák Gabika 1970-ben belépett a pártba, s ez újabb munkaeredmények elérésére serkentette. Az egész üzemre kiterjedő versenyben, melyet az „Egységes és kezdeményező ifjúság" jelszó jegyében szerveztek, szintén nagyon szép eredményt ért el az a szervezet, melynek élén Gabika áll. Munkatársai megbecsülik, tisztelik, mert látják, hogy szereti a munkáját, de ezentúl még a közösségért is tud áldozatot hozni. Két nevet említettünk a sok közül. Nemcsak ketten vannak. Jó hogy egyre szaporodik azoknak a száma, akik vallják, hogy azt teszik, ami emberi kötelességük. Nem elég csak mechanikusan megtanulni dolgozni, szeretettel és felelősségtudattal kell végezni azt, amit valakire rábíztak. így lehet elégedett az ember azzal, amit tett, így telik öröme az elvégzett munkából. A műszálas fonál légkondicionált raktárakban vár további sorsára A város látképe