A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 2. szám

WÁ PUSZTULÓ NEMZETEK? Polibiosz görög történész az ie. kétszázból fennmaradt egyik híres töredékében így kesereg hazája elnéptelenedésén: „Ami engem illet, nem gondolom, hogy az istenek vétkének tudható az a szerencsétlenség, amely Helladot érte. Az elnéptelenedésre gondolok, amely pusztává teszi városainkat, terméketlenné földjeinket, pedig sem hosszú háború, sem járvány nem pusztított. A rossz oka világos. Könnyelműségből és kényelemszeretetből avagy gyávaságból az emberek nem akarnak sem házasodni, sem gyermeket nevelni, csak nehezen tartanak meg egyet vagy kettőt, hogy fennmaradjon a nevük és hogy kényelmes életet hagyhassanak rájuk. így a sors seprűje alattomosan hosszúra nőtt és gyorsan söpör. Ha ezekből a családokból, amelyeknek csak egy vagy két gyermekük van, elviszi adóját a háború és a betegség is, elhal a családfa, s a városok akárcsak a méhkasok kezdenek elnéptelenedni, és elveszítik az ő hatalmukat." Ennyit mond a jó öreg történész. Szavai azonban nekünk is eszünkbe juttatnak valamit. Nem titok, hogy a népszaporulatunk nagyon kedvezőtlen. A sors iróniája, hogy abban a korban, amikor az emberiség legnagyobb veszedelme nem is a hidrogén-bomba, hanem a világ népszaporulatának robbanásszerű növekedése, a mi népszaporulatunk a legalacsonyabb a világon. Íme néhány adat, hogy összehasonlíthassuk más európai országokéval. Nézzük az ezer lakosra eső élve születettek számát: 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 Hollandia Olaszország Ausztria Franciaország Anglia Lengyelország Csehszlovákia Magyarország 20,9 18,7 18,7 17.7 18,3 19.8 15,7 12.9 20,9 19.0 18,8 18,2 18,4 19,2 16,9 13.1 20.7 19,9 18,5 18,1 18.8 18,1 17,2 13,1 19,9 19.2 17,9 17,7 18.3 17.3 16.4 13,1 19,2 18,9 17.6 17.5 17,9 16.7 15.6 13,6 18,9 18,1 17,4 16,8 17.4 16,3 15,1 14.5 18,6 17.6 17,1 16.7 17,1 16,3 14,9 15,1 A születések csökkenésének nálunk messze a múltba nyúlnak vissza a gyökerei. Ha a születések számarányának alakulását 1920-tól figyeljük, két ciklust különböztetünk meg, éspedig 1920-tól 1939-ig és 1945-től napjainkig. Mindkét natális (születési) ciklus kezdetben hirtelen emelkedő, amely ejxielkedés az első alkalommal 1922-ben éri el a csúcsát (a háború utáni negyedik év) és másodszor 1947-ben (a háborút követő második év). Ezeket a csúcsokat követi aztán a csökkenés, amely az első ciklusnál 1930-ban, a második ciklusnál 1964-ben szakad meg egy-egy évre. A népesedés alakulásának különleges jellemzője nálunk, hogy a csökkenő tendencia megszakadása és alapvető növekedése a náci megszállás időszakára esik. KiváTó demográfusunk dr. Sruba szerint ennek okát „egyrészt a teljes foglalkoztatottságban kell keresnünk, amelyet magasabb natalitás kísér, másrészt az ökonómián kívüli szférákban, de a hiányos statisztikai adatokban is (például a zsidó lakosság kiirtását egyáltalán nem rögzíti a statisztika). Érdekes az is, hogy az 1940-1950-es években ezek a jelenségek teljes mértékig összhangban vannak a világ demográfiai jelenségeivel. Ebben a második világháború alatti időszakban ugyanis gyorsabban szaporodott a világ lakossága, mint az azt megelőző béke időszakában — demográfiai paradox ez, hiszen a háború több embert szült, mint a béke. Habár nincs értelme a távoli múltba visszatérni, mégis tudatosítanunk kell azt a tényt, hogy a születések számának csökkenése a XIX. század közepétől állandó európai jelenség. Először Franciaországban jelentkezett, kicsit később csaknem egész Nyugat-Európában, majd Közép- és Észak-Európában is. 1850-ben Csehországban a születések durva mutatója 42,8 százalékon állott. Ez az átlagos európai hat százalékos évi szaporulattal szemben Csehországban 7,4 százalékos szaporulatot jelentett. 1870-ben azonban a cseh natalitás 39 százalékra esett vissza és ettől az évtől kezdve már semmi sem akadályozhatja meg az állandó csökkenését és így a cseh országrészek is jelentősen hozzájárultak az európai natalitás általános csökkenéséhez. Hogy az eddig festett képet kiegészíthessük, meg kell ismernünk a további adatokat is, mégpedig az ún. durva és tiszta reprodukciós mutatókat. A durva reprodukciós mutatók megmutatják, hogy hány leánygyermeke születik egyegy asszonynak a reprodukcióra képes évei során. (15—49 év) A tiszta reprodukciós mutatók viszont azt tárják fel, hogy az élve született leánygyermekek közül hányan érik meg az anyaság korát. Tehát olyan statisztikai adatokról van itt'szó, amelyek megmutatják az általános szaporulaton belül a szülőképes nők szaporodását. Nézzünk néhány adatot, a tiszta reprodukciós mutatók közül: Év Tiszta reprodukció Év Tiszta reprodukció 1920 1,217 1946 1,383 1925 1,067 1950 1,310 1930 0,933 1955 1,311 1935 0,742 1960 1,119 1937 0,739 1965 1,115 1968 0,940 Ez a táblázat is feltárja a csehszlovák natalitás háború előtti és utáni ciklusait. Lehet, hogy bizonyos megkönnyebbülést okoz számunkra, hogy a háború előtt rosszabbul álltunk, mint ma. De ha a jelenlegi tendencia folytatódni fog, csakhamar elérjük a háború előtti színvonalat. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a csökkenést elsősorban a cseh országrészek idézik elő. A csehszlovák viszonyok alapos megértéséhez ismernünk kell a nők fertilitását (termékenységét) mutató adatokat is. Ezek az adatok feltárják, hogy ezer asszonynak az egyes korosztályokon belül mennyi gyermekük születik. Itt csak a cseh országrészek adataival szolgálhatunk, de úgyis ezek a legkirívóbbak: 1000 nőre eső szülések száma egy-egy korosztályon belül Év 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 1950 50,2 187,2 158,3 97,7 80,4 53,7 17,2 1,4 1955 ' 43,7 192,0 144,2 97,7 80,4 41,9 12,6 0,9 1956 45,7 196,0 141,3 76,9 40,9 10,9 0,8 1957 47,0 195,7 134,0 72,4 37,0 8,8 0,7 1958 44,3 189,2 125,6 61,4 29,0 6,2 0,4 1959 44,1 183,8 114,0 50,5 21,1 4,7 0,3 1960 44,0 184,6 115,2 49,3 19,7 5,2 0,3 1961 43,3 187,4 115,8 51,1 19,2 5,4 0,2 1962 44,1 190,0 118,1 48,9 18,1 4,6 0,2 1963 47,5 200,8 132,0 56,9 20,2 4,5 0,2 1964 47.4 199,1 134,5 60,0 21,5 4,9 0,2 1965 47,2 185,7 123,1 55,2 20,1 4,5 0,3 1966 47,3 175,3 112,1 47,9 17,8 3,6 0,3 1967 47,4 169,5 103,1 43,1 15,0 3,2 0,2 Ha éltekintünk azoktól a kilengésektől, amelyet egy-egy évben tapasztalhatunk (1956-1959-ben vezették be a terhesség megszakításról a törvényt, 1962—1963-ban emelték az anyasági szabadságot), akkor láthatjuk, hogy a 25—49 évesek termékenysége rohamosan csökken. A szaporulathoz hozzájáruló nők korosztálybeli összetétele azonban egyre javul. Ezzel eljutottunk a csehszlovák demográfia egyik gyökeréhez; a születések csökkenésének nem az anyák kedvezőtlen korosztálybeli összetétele az oka. hanem a nem realizált szülőképességük. A nők 20—24-ik évükben megszülik az első, gyakran a második gyermeküket is, de csak ritkán szülnek harmadikat és negyediket, ötödiket pedig egyáltalán. A passzív szaporulat egyik oka tehát, hogy a nők 25—40 éves korukban már keveset szülnek. Tehát nem az elhalálozás, a válás, (habár ez is igen magas) vagy a migráció az ok, hanem a terméketlenség, jobban mondva a 25 éven felüliejc eltékozolt termékenysége. Ebben Csehszlovákia alapvetően elüt a többi országoktól, ahol a gyakori gyermek szülések skálája a nők 35. évéig terjed. Ha Csehszlovákia adatait összehasonlítjuk Franciaországéval, rögtön észrevesszük, hogy hol vannak a demográfiai eltérések. A nyugati államokban a nők szinte az egész termékenységi időszakukban szülnek, míg nálunk a 24. Visszahódítják a Az agyak vándorlása néven emlegették azt a folyamatot, amely az utóbbi évtizedekben a legjobb európai és ázsiai tudóskoponyákat az Egyesült Államokba vonzotta. Nem annyira a jobb kereset, mint inkább a háborúban megtollasodott Amerika által nyújtott kutatási lehetőségek, a gazdagon fölszerelt laboratóriumok csábították a tudósokat. Manageri stílusban szemelték ki a kutatómunkára alkalmas agyakat, de az óceánon túlra vitték más országok temérdek pénzen fölnevelt szakembereit is. Indiából például 3000 orvost csaltak Amerikába, akiknek értéke nagyobb, mint amennyi segélyt az Egyesült Államok nyújtott e szegénységben megrekedt és betegségekkel sújtott országnak. Amerikában ugyanis 60 000 dollárba kerül egy orvos kiképzése ... Az „agyvándorlás" 1966-ban érte el tudóskoponyákat csúcspontját, azóta csökken. A New York Times most közölt adatai szerint mégis 10 255 külföldi tudós és műszaki szakember költözött az Egyesült Államokba, ami azonban 3000-rel kevesebb, mint 1968-ban volt. Egyidejűleg megkezdődött a tudósok visszavándorlása, és a kimutatások szerint már-már meghaladja az érkezők számát. Az Egyesült Államok tudományos, műszaki előretörését — ami gazdasági, de katonai téren is a többi világrész fölé emelte az Újvilágot — voltaképpen Európának köszönhette. Az első atommáglyát, amely „kikeltette" az atombombát, Einstein, Fermi, Bohr, Oppenheimer és még jó néhány tucat európai tudós hozta létre azután, hogy Amerikában keresett menedéket a fasizmus elől. A Holdra szállást viszont Wernher von Braun, Hitler „csodafegyverének", a V-rakétának a megtervezője szervezte meg, miután a német tudóst Amerikába szállították. Az amerikai Nobel-dijasok némi vizsgálatával meglepő eredményre jutunk. A század eleje óta a második világháborúig mindössze 14 amerikait tűntettek ki Nobel-díjjal a tudományok terén. Közöttük több európai származású volt, mint „bennszülött". A Nobeldíjas USA-polgárok száma ma — a rendelkezésünkre álló adatok szerint — 82-re szökött fel. Közülük hatan emigrálásuk előtt, tehát még Európában érdemelték ki a kitüntetést. A többi 76 Nobel-díjas közül további öt európai kutatómunkájával nyerte el a legrangosabb díjat, ötvennyolcra csökkent tehát azoknak az amerikai Nobel-díjasoknak a száma, akik az Egyesült Államokban készítették el tudományos értekezésüket — s eszerint Európa több mint húsz Nobel-díjas koponyát adományozott az USA-nak. A New York Times felsorolja az oko-