A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-12 / 10. szám

nyílt színen megőrül, majd később mint eszelős, tolókocsiban kuporgó vénaszszony csak a kezével — csodálatosan kifejező kézjátékával és arcjátékának végtelen skálájával játszik tovább. A Bókay darabban pedig egyenesen négy nő — feleség, szobalány, a férj barátnője és gépirónője — szerepében villódzik és tündököl a felejthetetlen Csortos és Uray oldalán. Aztán jött az e'ső igazi személyes találkozás, a költőien szép, utánozhatatlan Gautier Margit — „A kaméliás hölgy" — partnerével Jávor Pállal. Visszaadni lé'ekábrázofó művészetének az egyszeri élmény hatását és emlékét, azt az érzést, mely bensőséges áté'ést sugárzó produkciójával már az első percekben összeszorítja az ember torkát, egyszerűen lehetetlen és minden szó esetlen fecsegés csupán. De éppen olyan reménytelen éf emberfeletti feladat Cleopátrájárál, magát a szerelmet megtestesítő Cleopátráról írni. Idézem hát inkább a rendező Major Tamás sorait: ...„minden délelőtt újabb meg'epetés éri a rendezőt, minden alkalommal új szint játszik ez a két művész..." Igen, ez a két művész Timár és Bajor kettőse, nagy művészi parádéja je'enti azt az Antoniust és Cleopátrát, akit talán maga Shakespeare is így álmodott msg. Aztán egy újabb pazar tűzijáték a „Navarrai Margit". Ahol az Ó megismételhetetlen királynői csillogásának és vibrálásának ura'kodái égisze alatt történik minden, ahol már szinte szövegre és cselekményre sincs szükség, mert Bajor — és partnere megint Timár — mindent maga végez. és végül az utolsó szerep, az utolsó nagy nagy győzelem, — melyet azonban mór csak kevésszer játszhatott — a Lady Milford az „Ármány és szerelemében. A színmű csúcsa a Lady búcsúja álmaitól, vágyaitól és az élettől, és ebben a búcsúban, hallási zavarokkal küszködve, érzékeny lénye mintha már tudat alatt megérezte volna, hogy esténkint önmaga búcsúzik... ... és egy este tényleg elbúcsúzott attól a színpadtól, melynek óriási tündöklő napsugara volt, és attól az élettől, melyben mint Ember, mindenkor segíteni kész ember is hasonlóan nagy volt. És ezt a nagyságot elfeledni, aligha lehet... VARGA JÓZSEF több... az em'ékek. Mert aki csak egyszer is látta tüneményes jelenségét, leírhatatlan mosolyát, csodálatos mandula szemeit a reflektorok fényében, mert aki csak egyszer is hallotta kottafejekbe kívánkozó hangjának mindent kifejeznitudó dallamos lejtését, az ha behunyja szemét, megelevenedve látja a tüneményt, legyen az Nára, Navarrai Margit, avagy Harvé operettjének Lilije. Első találkozásom emlékeit egy a festői uhomai tóhoz vezető gyermekkori családi kirándulás őrzi. De ez csupán ködös foszlány a múltbál, ahol a személyek még alig fikszálódtak. Aztán Színházéhes vidéki kisdiák korombon találkoztam vele napilapok, színházi újságok és irodalmi folyóiratok hasábjain. Akkor már neve számomra is fogalom volt. A színházban pedig egy-egy Bajor bemutató élményszámba menő eseményt jelentett, mert bemutatóinak száma egyre csökkent, viszont az előadások számának görbéje egyre meredekebben emelkedett. Herceg Ferenc darabjainak a „Kék róká"-nak és az „Utolsó tánc"nak, ezeknek a ragyogó társasági és társalgási kamara daraboknak főszerepeit háromszázon felüli szériában játszotta s más daraboknál sem volt ritkaság a másfélszázas jubileum. Az „Utolsó tánc" kettős főszerepe kimondottan Bajor számára Íródott. Anya és leánya ellentétes jellemű figuráját olyan virtuozitással és művészi erővel keltette életre, mellyel versenyre senki sem kelhetett. Rendkívüli átlényegülési képessége ezután egyre jobban kamatozódik és igy születik meg két utolérhetetlen bravúrja Harsány! „A boiond Asvayné" című darabjában és Bókay „Négy asszonyt szeretek" cimü komédiájában. Az előbbi darab első felvonásában sugárzó fiatalasszony aki a mai tölti meg a fecskendőt. Bajor mit sem gyanít és a halál... másodperceken belül beáll. Utána önmagával is végez. A tragédia legtragikusabb momentuma, hogy a boncolás a férjnél előrehaladott agykéregsorvadást állapit meg, mely tökéletesen indokolja kényszerképzetének kialakulását. Ezzel szemben a másik bonctani lelet utolsó bekezdése igy hangzik: „... a Germán professzor által feltételezett kóros csontelváltozásoknak semmiféle jelét sem találtuk... és így a beteget semminemű szövődmény nem fenyegette." Meghalt, mert szerették, és az ölte meg — aki legjobban szerette. A Stromfeld Aurél utcai villájában, ahol a tragédia is lejátszódott, emlékmúzeumot rendeztek be. Itt vannak emléktárgyai, ruhái, képei és annak a rengeteg alaknak, szerepnek rekvizitumai, melyeket 37 éves, tragikusan félbeszakadt pályafutásán a művészet szent eksztázisával elevenített meg. Ez hát minden ami megmaradt belőle? — kérdi az ember jelmezei láttán, de rögtön ott a válasz is... nem, sokkal Karácsonykor és húsvétkor azonban fordított az arány. Ebből az is kitűnik, hogy a magyar olvasók egy része időszaki vásárló. Persze vannak állandó vásárlóink is. Ezek nagyobbrészt diákok, értelmiségiek és nyugdíjasok. Legnagyobb az érdeklődés a szépirodalmi kiadványok iránt. Legtöbben a társadalmi, bűnügyi, ifjúsági regényeket keresik, de sokan hódolói a történelmi regényeknek és az útleírásoknak is. — Kik a legolvasottabb írók? — A klasszikusok. Többek közt Jókai, Móricz. Mikszáth, Petőfi. A ma élők közül: Berkesl, Szilvás!, Szabó Magda, Palotai Boris, Csoóri és a nemrég elhunyt Váczi Mihály. A csehszlovák'»! magyar irók közül Mács, Dobos, Dávid Teréz, Lovicsek. Gyurcsó és Batta művei iránt érdeklődnek leginkább a galántai és a környékbeli Olvasók. — Maradjunk a csehszlovákiai magyar irodalomnál. Milyen tapasztalatai vannak a hazai írók műveinek terjesztésével kapcsolatban? — A csehszlovákiai magyar írók műveit általában 15—20-as példányszámban rendelem meg. A fent említett írók műveiből természetesen többet. Ez azért lehetséges, mert ezek az írók már ismertek az itteni olvasók körében. Példának okáért megemlitem, hogy Mács József Adósságtörlesztés cimű könyvébői annak Idején 500 példány kelt el. A Csemadok járási bizottsága a környék falvaiban író-olvasó találkozókat szervezett, ahol az író elbeszélgetett az olvasókkal s dedikálta könyvét. Az ilyen személyes kapcsolat kihatással van az olvasótábor alakulására is. Szerintem, hogy a fent említett példányszám növekedhessen, s hogy ezek a könyvek valóban gazdára is találjanak, feltétlenül szükséges a nagyobb propagáció. Lapjaink hasábjain többször kellene beszélgetést folytatni Írókkal megjelenő műveikről, k'vonatokat közölni ezekből. Ügyszintén az íróolvasó találkozók lehetőségét is jobban ki lehetne használni. — Március a könyv hónapja. Milyen újdonságokkal számolhat az olvasó? — Szinte hagyományos, hogy a könyvhónap keretén belül könvvárusítással egybekötött könyvk'állításokat rendezünk iskolákban, üzemekben és könyvtárakban. Természetesen a könyvesbolt is rendelkezésére áll az olvasónak. Az újabb kiadványok közül megemlítem Gál Sándor „Múmia a fűben" című elbeszéléskötetét, Tőzsér „Az irodalom valósága" című irodalmi esszégyűjteményt, Derne „Nyelv! és nyelvhasználati gondjainkról" című nyelvművelő könyvét. Ezek a kladvánvok a közelmúltban Jelentek meg a Madách Könyvkiadó gondozásában. Ezenkívül számos külföldi és magyarországi író művei között válogathat a kedves olvasó. , MARTON IVAN