A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-05 / 9. szám
Két kiállítás Kultúra és élet Február 4-én Matej Spusta, a bratislavai Csehszlovák—Szovjet Barátság Házának igazgatója nyitotta meg — Miroslav Váleknak, az SZSZK művelődésügyi miniszterének, a bratislavai szovjet főkonzulátus képviselőinek és szépszámú közönségének jelenlétében — a „Kultúra és élet a Szovjetunióban" című kiállítást, amely szépen csoportosított fényképanyagával igen jó áttekintést nyújt a Szovjetunió lakosságának szellemi és anyagi kultúrájáról. A hatalmas paneleken ízlésesen elrendezett képek beszámolnak a szovjet embereknek az iskolaügy, a repülés és űrkutatás, az építőművészet, lakáskultúra és műemlékvédelem, a sport, testnevelés és tömegüdültetés, az irodalom, a könyvkiadás- és terjesztés, a filmművészet és mozikultúra, a zeneművészet, a színművészet és a balett, valamint a képzőművészetek területén elért eredményeiről. A fenti csoportosításnak megfelelő paneleken néhány sornyi, de igen jellemző, olykor hosszú elemzéseknél is többet mondó adatok. Megtudhatjuk például, hogy a Szovjetunióban 50 millió gyerek tanul az általános iskolákban — minden nemzetiség a saját anyanyelvén, hogy a Szovjetunióban a legtöbb az 1000 főre eső egyetemisták és főiskolások száma, hogy az UNESCO egy felmérése szerint 251 000 filmszínház van a világon s ebből 140 900 a Szovjetuniószintén február folyamán tart nyitva, miután a Szovjet Kultúra Napjai kiterjedt akció keretében először a prágai vár lovardájában került bemutatásra, ahol a múlt év novemberétől az idén januárig százezrek tekintették meg. „A legrégibb időktől napjainkig" néven megrendezett kiállítás alapjában véve egy sikerült válogatás a Szovjetunió területén egykor élt és ma élő népek képző- és iparművészeti alkotásaiból. A kiállítás időben igen nagy kiterjedésű, mintegy háromezer évet ölel fel s több mint 400 kiállított tárgyon mutatja be az említett népek művészetének fejlődését napjainkig. Időben és tartalmilag a kiállítás a szkíta kor művészetét dokumentáló 72 mesterien megmunkált használati és dísztárggyal kezdődik. A szkíta az euráziai sztyeppék iráni nyelveket beszélő ókori népeinek gyűjtőneve volt. A szkíták (a régi magyar krónikákban szittyák) az i. e. 7. században birtokukba vették a Feketetenger mellékének északi V'dékét. A Dnyepertől keletre élő szkíták nomád állattenyésztést folvtattak. míg a tőle nvugatra és északra élő törzsek főfoglalkozása már a földművelés volt. Emellett élénk kereskedelmi kancsolatokat tartottak fenn a fekete-tengeri görög gvarmatvárosokkal (D1. Pantikapaionnal a Kercs-félszigeten, ahonnan a leletek zöme származik). Az i. e. 4. században iött létre a Krím-félsziget, északi részén és a Dnyeper alsó folyása Bárányfejben végződő arany ivókürt, ún. rhyton — i. e. 5. sz„ Tamany ban, hogy a Szovjetunióban több mint 530 hivatásos színház működik s ezeknek előadásait átlag 11Ó millió ember látogatja évenként — s ezzel csak a legjellemzőbb adatok közül ragadtunk ki néhányat. A kiállítás február végéig tart nyitva Bratislavában, utána Szlovákia több más nagyobb városában is bemutatják, ami igen jó ötlet, mert így a vidéki lakosságnak is alkalma lesz megtekinteni s megfelelő képet alkotni magának a szovjet népek szépen fejlődő szellemi és anyagi kultúrájáról. A legrégibb időktől napjainkig Ez a másik kiállítás — Bratislavában, a Művészetek Házában — mellékén a törzsek egyesítése révén államalakulatuk. A leningrádi Ermitázs aranyból, bronzból, fából, bőrből, nemezből, valamint agyagból készült tárgyaknak a szkíta korszak különböző fejlődési fokozatát bemutató igen szép kollekcióját kölcsönözte oda erre a kiállításra. Különös figyelmet érdemelnek az aranytárgyak a különleges állat-, madár és szörnyábrázolások, kidolgozásuk tökéletessége s az ókori művészek sajátságos stilizáló képessége. A legrégibb orosz művészetet a 14—17. századból származó ikonoknak egy gyűjteménye képviseli. Valamennyi jelentősebb iskola képviselve van itt, az egy Rubljov személyes képviseletének kivételével. Nagy jelentőségű itt a novgorodi 1 fi M f j tíS Ű t•fr t tok ki és a moszkvai iskola, innen kerültek ki a kor legszebb alkotásai. A formák eleganciájával, nemes arányokkal, valamint a színek tisztaságával tűnnek ki a 15. század végén élt Dionysios mester művei: a spiritializmus jelentős helyet foglal el a középkori orosz ikonfestészet fejlődésében. Nagyszerű minőségről tanúskodnak az egyes iparművészeti gyűjtemények is: az ezüst ivóedények és kultikus tárgyak, üvegkészítmények, ékszerek, fegyverek, cárok, bojárok és kereskedők háztartási eszközei, valamint az egyházi művészet remekei — papi ornátusok, kelyhek, keresztelő medencék, díszes keresztek, misekönyv-burkolatok stb. Az orosz festészetet, szobrászatot és grafikát a 18. század elejétől a 20. század közepéig kiváló mesterek képviselik. A csehszlovák közvélemény első ízben ismerkedhet meg egv ilyen nagy gyűjteménnyel. A különlegesen szuggesztív és kiváló stílusú mesterek közül említsük itt meg B. Kusztogyijevet, P. Kuznvecovot, P. Koncsalovszkiit, I. Maskovot. A. Kuorint. F. Falkot, P. Trubeckojt, A. Golubkint és A. Arhipovot. A kiállítás a szovjet Drodukcióval kulminál. Ennek több csúcspontja van, melyek mindmáig olykor homálvban maradtak. A szovjet korszaknak érthetően nem minden alkotása állta ki az idő próbá-Kukuri Guruli: A hegyek dala. 1967 — rézlemez-domborítás A kiállításon szerepelt a 14—17. század orosz ikonfestészetének néhány remeke is Prandl Sándor felvételei Otar Mclikisvili: ösz, 1966 lemez-domborítás — rez-Naum Jaszinovszkij: Modell, 1903 — bronz ját. Sok közülük azonban már ma is kétségtelen értékeket mutathat fel. Orosz és szovjet műkincsek, művészeti alkotások soha ilyen nagy számban még nem kerültek bemutatásra külföldön. Hálásnak kell lennünk a moszkvai Történeti Múzeum, a Kreml Múzeum, az Állami Tretyakov Képtár, a leningrádi Ermitázs, az Állami Orosz Múzeum, a Rubljov Óorosz Múzeum és az Állami Puskin Képzőművészeti Múzeum igazgatóságának, amelyek a Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériumának engedélyével gyűjteményeik sok felbecsülhetetlen értékű darabjának odakölcsönzésével lehetővé tették ennek az egyedülálló kiállításnak a megrendezését. De ugyancsak dicséret illeti az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumát, a Népművészeti Intézetet és a Csehszlovák-Szoviet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságát is, amiért biztosítani tudták, hogv Prága után a kiállítás Bratislavában is — a legméltóbb keretekben — bemutatásra kerüljön. —ta-