A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-05 / 9. szám

Puha Vince és felesége Látogatóban Puha Vincénél — Hol is kezdjem? — mondja em­lékei közt kutatva, kicsit zavartan Puha Vince bácsi, aki nemrég töl­tötte be hetvenedik évét, s ez alka­lomból a pártban végzett áldozat­kész munkájáért a Munka Érdem­renddel tüntették ki. Egy kis fiók mélyéről előkerül a több' kitüntetés és emlékérem: a februári esemé­nyekben való részvételért kapott em­lékplakett, szakszervezeti kitünte-i tés, „Az országépítésben szerzett ér­demekért" kitüntetés stb. Egy pillanatnyi csend után életé­nek egyes epizódjait eleveníti fel. Kisfaludon (Vleska), egy csallóközi kisközségben látta meg a napvilá­got. 1908-ban kerültek fel Bratisla­vába. Tízéves korában már dolgo­zott. Tisztítóban, üzletben kifutófiú kőműveseknél malter- és téglahor­dó. A mostohaapja szervezett mun­kás volt. Egvfitt jártak a május el­sejei felvonulásokra. ö vitte mosto­haapjának az ebédet a munkahely­re és az ebéd mellé mindii meg kel­lett venni a Kisújságot is. Ebédszü­netben hangosan felolvastak belő­le. Akkor hallott először a sztráj­kokról, a bérkövetelésekről. 1917-ben a Kábelgyárban kapott munkát, majd bevonult katonának. Litomé­íicén találkozott olyan bajtársakkal, akik részt vettek a magyar forra­dalomban; vöröskatonák voltak. He­gyi Miklós volt rá nagy hatással, aki sokat beszélt a magyarországi ese­ményekről. A katonaévek letelte után újra visszatért a Kábelgyárba, ahol már volt pártszervezet. Meg­rendelte és rendszeresen olvasta a Kassai Munkást. Gyűlésekre, előa­a Csemadok KB főtitkárát, Varga Bélát, valamint a község és a tö­megszervezetek meghívott képvise­lőit. A helyi szervezet múlt évi tevé­kenységéről Molnár Sándor elnök számolt be. Átfogó politikai beveze­tője után részletesen ismertette a múlt évi eredményeket. Dicsérőn szólt a színjátszó együttesről, amely nagy sikert ért el az Isten veled édes Piroskám című kisoperett be­mutatásával. A tánccsoport is to­vább öregbítette hírnevét. Tagjai két új táncot mutattak be, a járási és az országos népművészeti feszti­válon szerepeltek. Céljuk a Garam menti népi táncok és hagyományok ápolása. A szervezet zenekara is eredményesen szerepelt, hiszen nem kisebb feladatot kellett vállalnia, mint az említett kisoperett zenei kí­séretét. Az elnöki beszámoló kitért az 1968-as eseményekre. Kiemelte, hogy a helyi szervezet vezetősége és tag­sága még a legnehezebb napokban sem ingott meg, határozottan kiállt a marx-lenini elvek, az internacio­nalizmus mellett. A mintegy 350 ta­got számláló szervezet tevékenysé­ge pozitíven értékelhető, hiszen tagságának köszönhető, hogy a bo­nyolult és nehéz időszakban nem került sor a vegyes lakosságú köz­ségben nemzetiségi súrlódásokra. dásokra járt. 1924-ben belépett a Vörös Szakszervezetbe. 1932-ben poli­tikai iskolára küldik Grotahba, és még abban az évben a párt tagja lesz. Később az üzemi tanács és a Vasas szakszervezet elnöke. 1939-ben elbocsátják a gyárból. Munka­nélküli. 1941-ben letartóztatják, meg­járja az illavai börtönt is. Majd ki­utasítják Magyarországra. — Somorjánál (Samorín) tettek át a határon, mivel nem volt állam­polgárságom — emlékezik. — De még azon a napon, éjjel visszaszök­tem. Nem akartam találkozni a ka­kastollasokkal. Megint elfogtak, Lo­sonc (Luéenec) mellett Kalondán tettek át ismét a határon. De amíg odaértünk, vagy tizenkét helyen voltam becsukva. Erről mesélnék egy kis epizódot. — Lovinobányán történt. Az or­szágút mellett egy kovács szénrak­tárának használt fabódéban voltunk bezárva egy magyar katonával, aki szlovákiai születésű volt és a ma­gyar hadseregből szökött át. Kopo­gott a szemünk az éhségtől. A kis rácsos ablakon mindkettőnk feje nem fért ki. így hát felváltva sza­bódtunk az arrajáróknak, hogy ad­janak valami harapnivalót. Egy öreg anyóka odajött és nagyon megsaj­nált bennünket. „Drága gyermeke m, én is szegény vagyok, csak egy kis krumplilevesem van otthon, ha sze­retik, hozok belőle." — „Nem baj, akármilyen, megesszük még a vasat is." Az anyóka elment és csak es­tefelé jött vissza. Szikrázott a sze­münk az éhségtől. „Nem jöhettem hamarabb, édeseim, mert nagyon vi­lágos volt. Féltem, hogy meglát az őr." Tejesfazékban hozta a krumpli­levest meg vagy tíz deka kenyeret. Több kenyere neki sem volt. Ka­nalat se hozott, úgy hajtottuk fel a levest a rácsok között. Még most is előttem van az anyóka ráncos arca. És azt a krumplilevest sose felejtem el. A szlovák csendőr kivitte a ha­tárra, megmutatta, merre menjen, hogy ne találkozzon magyar kato­nákkal. Ahogy a csendőr eltűnt, ő is visszafordult, — Eszem ágába sem volt túlra menni — mondja Puha bácsi. Megkerülte Lovinobányát és gya­logolt, négykézláb mászott a hegye­ken, csatornákat ugrott át, éjjel fa­ágak között aludt, mint az üldözött vad. Elérte az országutat, vásári sze­kerekre kérezkedett fel, majd újra A vitában felszólalók a kultúrhe­lyiség hiányával, építésének kérdé­seivel foglalkoztak. Szóltak a szerve­zet tevékenységének bővítéséről, is­meretterjesztő előadások szervizésé­ről, író-olvasó találkozók rendezésé­ről. A Varga Béla, a Csemadok KB főtit­kára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Csemadok tagsága munkájá­val és tetteivel támogatta a CSKP konszolidációs törekvéseit. A helyi szervezetek évzáró taggyűlései is eb­ben a szellemben folynak. Továbbra is arra kell törekednünk, mondta hogy segítsük a párt célkitűzéseinek megvalósítását, emeljük magasabb szintre a népművelő és a népnevelő tevékenységet. A közgyűlésen lefogadott határo­zat kimondja, hogy a szervezet munkájának legjelentősebb részét továbbra is a kulturális-népnevelő és népművészeti munka képezi. Az évzáró közgyűlés végén a szer­vezet elnöke átadta a legaktívabb tagoknak a szervezet dicsérő okleve­lét a közelmúltban kifejtett odaadó munkájukért. Meggyőződésünk, hogy az oroszkai helyi szervezet a jövőben még tar­talmasabb kulturális tevékenységet fejt ki, a tagság pedig támogatni fogja a vezetőséget a különböző rendezvények szervezésében, illetve megvalósításában. Nyustyin Ferenc ÉVZÁRÓ KÖZGYŰLÉS Nagytúr (Turovce) községnek csak a neve nagy, másképp eléggé kicsi, mégis nyugodtan állítható, hogy kevés olyan községe van a lé­vai járásnak, ahol ilyen példás kul­túráiét, ilyen jól szervezett Ifjúsági-és Csemadok szervezet működne. A fiatalok például saját klubjukban szórakoznak esténként, elkerülik a kocsmát, a Csemadok szervezet tag­jai pedig jól szervezett gyűléseken vitatják meg problémáikat. A Csemadok helyi szervezete a mi­nap tartotta meg évzáró közgyűlé­sét. Benyovszky Imre, a szervezet elnöke értékelte ki és méltatta az elmúlt év eredményes munkáját. Ér­tékelésében kitért többek között a Hét szerkesztőségének törekvés lire jó és hasznos munkájára. Megálla­pította, hogy a községben egyre szaporodik a Hét előfizetőinek a száma. Azt is örömmel állapította meg, hogy a múlt évben 23 új tag­gal — főleg fiatalokkal — gyarapo­dott a szervezet taglétszáma. Sokat ígérő határozati javaslatot fogadtak el a jelenlevők. Hogy csak néhány pontját említsük meg: 10 új tagot szereznek, májusban író-olva­só találkozót szerveznek Csontos Vilmos költővel, a Hét című folyó­iratra 10 példányos tömeges előfize­tést valósítanak meg, háromfelvo­násos színmüvét tanulnak be, s a környéken is bemutatják, az új kul­túrház építésénél minden tag lega­láb 10 órát ledolgozik. Sr.év tervek, sok sikert a megva­lósításukhoz! Csókásy Tibor ÜJ. KULTÚRHÁZUK VAN Garamgyörgy (Jur nad Hronom) község lakói nagyon hiányolták már a kultúrházat. A jól gazdálkodó szö­vetkezet, a járási nemzeti bizottság és a hnb kQzQsen összefogva, meg­teremtve az anyagi alapot (egy mil­lió 100 ezer korona), s a lakosság több ezer órát ledolgozva, felépült a kultúrház. Helyet kapott benne a könyvtár is. AZ ünnepélyes átadás­ra az 1970-es év utolsó napján ke­rült sor. Színvonalas kultúrműsorral léptek fel az alapiskola tanulói, a Matica Slovenská és a Csemadok helyi szervezete. A község lakói na­gyon örülnek az új, létesítménynek. B. J. ÉRTÉKELTÉK AZ ÉVI MUNKÁT Január közepén tartotta meg év­záró közgyűlését a Csemadok orosz­kai (Pohrons}ce Ruskov) helyi szer­vezete. Gerő János, a szervezet tit­kára üdvözölte a tagságot, továbbá

Next

/
Oldalképek
Tartalom