A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-21 / 7. szám

kértek Londontól, hogy a „belga polgári lakosság elleni bombatámadás esetén" az angolok és franciák alkalmazzanak olyan megtorlást, mintha saját polgári lakosaikat érte volna támadás. A brit kormány erre hosszas vitába kezdett, hogy pontosan mit jelent „a polgári lakosság elleni bombatámadás" kifejezés. Felvetették például, hogy milyen kategóriába tartozik olyan polgári személyek elleni támadás, „akik véletlenül egy hadi fontosságú célpont közelében laknak". Végül is nem adták meg a biztosítékot Belgiumnak, „nehogy a szövetségeseket a korlátlan légi háború megkezdésével lehessen vádolni". A francia vonatkozású dokumentumok leglátványosabb része De Gaulle személyével foglalkozik. Ez részben ismert anyag, említése nélkül azonban nem lenne karakterisztikus a dokumentumgyűjtemény jellemzése. Churchill 1940 júniusában a háborús kabinet ülésén elmondotta „egy bizonyos De Gaulle tábornokkal" folytatott beszélgetésének részleteit. Ez a tábornok — mondta — határozottabb és morálisan szilárdabb benyomást tett rá, mint más magas rangú francia katonák. Egy héttel később azonban a londoni francia nagykövet már panaszt emelt Halifax külügyminiszternél, és azt mondotta, hogy „egy De Gaulle-hoz hasonlóan ismeretlen személyiség" vezetésével létesítendő londoni francia nemzeti bizottság több kárt okoz, mint hasznot. Azt javasolta, hogy ehelyett Észak-Afrikában „jól ismert francia politikai személyiségekből" állítsanak fel ideiglenes kormányt. (Ebben az időpontban hangzott el Eden, későbbi külügyminiszter, akkori hadügyi államtitkár megjegyzése arról, hogy szerinte „De Gaulle-nak nincs semmi jövője".) A dokumentumok egy nagy csoportja az „angliai csatával", illetve a „Tengeri Oroszlán" fedőnevű náci inváziós tervvel foglalkozik. Az angol kormány ülésén 1940 nyarán több ízben panasz hangzott el amiatt, hogy a lakosságot nem lehet visszatartani a hétvége szokásos „megünneplésétől", és vasárnap valóságos autókaravánok vonulnak a déli és délkeleti tengerpartra. Ha közben — panaszolták a kormány ülésein — inváziós kísérlet történne, a németek a helyszínen kész szállítóeszközök ezreit találnák. Amikor a legnagyobb volt a német invázió veszélye, Churchill hosszú előterjesztést nyújtott be, amelyben kifejtette, hogy az ő véleménye szerint a németek aligha fogják megkockáztatni a partraszállást. Ha mégis, akkor semmiképpen sem a déli parton, hanem a holland és német kikötőkből kiindulva a keleti parton fognak támadni. Ennek megfelelően követelte az angol szárazföldi hadsereg egységeinek átcsoportosítását. Az inváziós félelem napjaiban számos rémhír terjedt el. így Churchill jelentette a kormánynak: széles körben olyan híresztelések vannak forgalomban, hogy Erzsébet és Margit királyi hercegnők már Kanadában vannak, s a király, a királynő, sőt a kormány is az ország elhagyására készül. Ebben az helyzetben lélektanilag különösen nagy jelentősége volt az angol gyerekek kitelepítésével foglalkozó vitának, amellyel a háborús kabinet több ízben is foglalkozott. Churchill a kabinet ülésén azt mondotta, hogy a gyerekek nagyszabású evakuálásá defetista lépés és minden eszközzel ellenezni kell. A kabinet más tagjai azzal válaszoltak, hogy a közvélemény hangulatát már nem lehet befolyásolni, s hogy parlamenti képviselők egy csoportja szervezi a kiürítést. Azzal is érveltek, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában rossz politikai visszhangja lenne, ha a gyerekek elszállítását megtagadnák. Jellegzetes módon merült fel ebben a vitában az osztályprobléma. A kormány ülésén elhangzott a következő kijelentés. Az osztálymegkülönböztetésekkel kapcsolatos nehézségek elhárítására nyilvánosságra kell hozni, hogy „az evakuált gyerekek számára nemcsak első osztályú, hanem korlátozott mértékben harmadosztályú helyek is rendelkezésre állnak". Ügy határoztak, hogy a szegény gyerekek evakulását jótékonysági egyesületek támogatásával kell elősegíteni. Néhány hajó át is kelt az óceánon, amikor azonban szeptemberben egy német tengeralattjáró egy gyermekekkel megrakott hajót elsüllyesztett — az evakuálást a kormány véglegesen és hivatalosan megszüntette. Tömegek a Savoyban Augusztustól kezdve a kormány ülésein döntő szerepet játszottak az Anglia feletti légi csata eseményeiről szóló hírek. Augusztus 9-én Sir Cyril Newall, a légierő vezérkari főnöke jelentette a kabinetnek, hogy Wight szigete felett az angliai légi csata eddigi legnagyobb ütközete zajlott le és „az angol légierők nagy sikert értek el". Ettől kezdve a légi veszteségek görbéje ingadozó képet mutatott, szeptemberben azonban már a háborús kabinet ülésein egyre nagyobb német repülőgép-veszteségekről számoltak be. A most nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint szeptember 15-e volt az a nap, amikor a németek, rendkívüli légi veszteségeikre való tekintettel „elhalasztották" a Tengeri Oroszlán hadműveletet. A dokumentumok megerősítik, hogy ez a nyugati fronton vívott háború egyik fordulópontja volt. Másnap, szeptember 16-án reggel a légierő vezérkari főnöke azt mondta a kormánynak: „A szeptember 15-én vívott légi ütközet számunkra különösen sikeres volt." Másnap a kabinet már arra is időt talált, hogy a légiháború által felvetett társadalmi problémákkal foglalkozzon. A belügyminiszter azt panaszolta, hogy az East End szegénynegyedeiből a West Endre áramlik a nép, mert úgy gondolják, hogy ott jobbak az óvóhelyek, s ebben az ügyben már tüntetések is voltak. Churchill külön felszólalt. Azt mondta: rendkívül zavaróak számára azok a jelentések, amelyek szerint a tömegek benyomultak a Savoy Szállodába, hogy megfelelő óvóhelyet keressenek és az ilyen epizódok „komoly zavarokhoz vezethetnek". Befejezésül: egyetlen olyan dokumentum van, amelynek nyilvánosságra hozása napjainkban is szerepet játszik a nyugat-európai politikában. 1940. szeptember 15-én az admiralitás első lordja jelentést írt Churchillnak. Közölte: ha Franco a háborúban a tengely oldalára áll, akkor javasolja Vigo, Cadiz és El Ferrol kikötőjének felrobbantását. „A szükséges robbanóanyag rendelkezésre áll Gibraltárban" — írja a jelentés. Most, a Burgos utáni spanyol helyzetben Franco egy beszédében ezt a jelentést a belső hisztéria ébren tartására használta és torzítva ismertette. Azt mondotta: „Spanyolország szigorú semlegessége ellenére meg akarták támadni nagy kikötővárosait. Ez megmutatja nekünk, hogy a világ nem változott és Spanyolország ellenségei nem haltak meg..." Gerald páter — és néhány megrázó fényképfelvétele Kedves Olvasónk! Kedves Barátunk I A Madách Könyvkiadó mellett működő Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK) újabb, immár 21. évfolyamát kínáljuk fel önnek. Az MKBK évenként négy szép, értékes és érdekes könyvet biztosít tagjainak (az ún. kötelező alapsorozat). A tagok ezt a négy kötetet jutányos áron, utánvéttel vehetik át. A nem kötelező sorozatból kedvük szerint választhatnak tagjaink. Aki ebből legalább két kötetet átvesz, ingyen kapja jutalomkönyvünket. Ez egyébként külön is megrendelhető. A nem kötelező sorozat önt érdeklő könyveit külön tüntesse fel megrendelésén s küldje el szerkesztőségünk címére: Madách Könyvkiadó, Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK), Bratislava, Martanovicova 10. Mindössze ennyi a teendője. Legyen ön is népes táborunk tagja, gazdagítsa könyvtárát az MKBK köteteivel. 1971-ben a következő kiadványok jelennek meg az MKBK-ban: Alapsorozat Mács József: Adósságtörlesztés A szerző nyilatkozik könyvéről: „Határ mentén élő nép vagvunk. Olyan sorsokról és emberekről írok, akik sehol másutt nem élhették életüket, csak a határ mentén." Bolti ár: 15 Kcs Tagoknak 13 Kcs Jirí Sotola: Jézus-társaság A neves cseh író történelmi regénye a fehérheqyi csata utáni ellenreformáció korából meríti tárgyát. Bolti ár: 28 Kcs Tagoknak 21 Kcs Illyés Gyula: Koratavasz Az lllyési életmű egyik alapvető fontosságú és feledhetetlen szépségű regénye a Koratavasz, amely a Puszták népét köti össze a Hunok Párizsban című regénnyel. Bolti ár: 34 Kcs Tagoknak 25 Kcs Norman Mailer: Az éjszaka hadai A Meztelenek és holtak világhírű szerzőjének új alkotása korszakalkotó könyv az amerikai irodalomban. Bolti ár: 24 Kcs Tagoknak 18 Kcs Szabadon választott könyvek: Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel 30,— Kcs Rákos Péter: Ténvek és kérdőjelek 19,Kcs Hullámverés 27,— Kcs (szlovák novellagyűjtemény) Hasek: Sveik, a derék katona 58,— Kcs K. J. Benes: A páros pecsét 34,Kcs Németh László: Bűn — Iszony 42,— Kcs Passuth László: Fekete bársonyban 57,Kcs Móricz Zsigmond: Erdély I—111. 104,— Kcs Tolsztoj: Háború és béke 70,—Kcs Illés Endre: Hamisjátékosok 29,50 Kcs A jutalomkönyv: Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó — Válogatott elbeszélések. Iskolások Könyvtára (IK) E sorozattal a Madách Könyvkiadó olcsó áron, ízléses kivitelben szándékozik biztosítani az alapfokú és közép-Iskolák tanulói számára az ajánlott olvasmányokat. 1971-ben az alábbi kiadványok jelennek meg az IK-ban: Szegények öröme — antológia Ara: 14,50 Kös Jókai Mór: És mégis mozog a föld Ara: 16,50 Kős Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak — Jó palócok Ara: 4,50 Kis Ifjú Olvasók Klubja (IOK) A „Klub mladych citatefov" magyar részlege. A klub tagja lehet minden gyermek, fiatal és felnőtt, ill. iskola, könyvtár és más intézmény, ha a négy megjelenő könyvből legalább kettőt megrendel és átvesz. Aki az egyedi tagok közül mind a négy könyvet átveszi, jutalomkönyvben részesül. 1971-ben a következő kiadványok jelennek meg az IOK-ban: Dávid Teréz: A feneketlen láda kincsei Ara: 16,— Kcs Ota Holfman: A kék elefántok Ara: 17,— Kcs Erdődy János: Sasoknál magasabban Ara: 16,— Kcs Majtényi Zoltán: Az utolsó ítélet Ara: 17,- Kős A sorozatok kötetei megrendelhetők a következő címen: Madách Könyvkiadó, Iskolások Könyvtára (IK), illetve Ifjú Olvasók Klubja (IOK), Bratislava, Martanoviőova 10.