A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-05 / 5. (5a.!) szám

it tudunk a hónapokról? FEBRUAR Február eredetileg huszonhárom napos volt, ezért tartották a rómaiak 23-án Terminusnak, a határ és befejezés istenének tiszteletére, az őszi termelő munka befejezésének vidám ünnepét, a Termináliát. Február neve a latin februare: megtisztítani, kiengesztelni igéből származik. A februa áldozatot, áldozati eszközt és általában az ünnepelt isten előtti megtisztulást jelentette. E hónap 15-én tartották a Lupercalia ünnepét. Lupercus (farkasűző) egyik neve volt Faunusnak, az erdőn-mezőn bolyongó nyájak őrző istenének. (Pán görög istent nevezték a rómaiak Faunusnak.) A papok az áldozati állatok bőrébe takarva futottak végig a városon, szíjjal csapkodták a férjes asszonyokat, mert hitük szerint ez megtisztította őket és megáldotta házasságukat. Julius Caesar naptárában február már 28 napos volt, de minden negyedik évben 29 napos. így hozták összhangba a naptárt a ténylegesen elmúlt idővel. A pótnapot február 23-a után iktatták be és szökőnapnak, az évet pedig szökőévnek nevezték. A mi naptárunkban is február 25-e a szökőnap, ezért szökőévben Mátyás napja 24-e helyett 25-én van. Ezt hívták régen Mátyás ugrásának. A magyar kalendáriumok Böjtelő vagy Gyertyaszentelő havának nevezték. Rendszerint ebben a hónapban ért véget a farsang, mely eredetileg vízkereszttől hamvazószerdáig tartó régi, népi eredetű ünnepségsorozat volt. Mindmáig fennmaradt belőle az a szokás, hogy ebben a hónapban tartják a bálokat. A hamvazószerda előtti 11 napot az olaszok karneválnak nevezik. A szó eredete az „isten veled, hús!" (came vale!) kifejezésre, vagy arra utal, hogy az ezekben a napokban tartott ünnepségeken tengeri hajót (currus navalis) ábrázoló díszkocsikkal vonultak fel. A látványos karneváli felvonu-' lásokat ma is megrendezik Olaszországban, az olasz és a francia Riviérán. A magyar naptár is húshagyó keddnek nevezi a hamvazószerda előtti napot, mert ekkor kezdődik a húsvétig tartó böjt. A hagyományos időjóslás figyelemmel kiséri február 2-át, mert a népi megfigyelés szerint, ha gyertyaszentelő napján süt a nap — a medve meglátja az árnyékát és visszabújik a barlangjába —, a tél sokáig tart. A közmondás is így szól: „Inkább farkas ordítson be az ablakon, mintsem a nap süssön be". A hónap állatövi jegye a Halak. A görög mitológia szerint Árion, a híres dalnok a kincseire pályázó hajósok elől a tengerbe ugrott. A lantjának hangjától elbűvölt delfinek azonban partra vitték. A csillagkép a szabadító halak emlékét őrzi. Az orosz birodalmat kormányzó cári udvqri tanács 1736 elején úgy határozott, hogy három tehetséges orosz ifjút németországi egyetemre küld fizikát, kémiát, bányászati és kohászati ismereteket tanulni. Az erről szóló határozatot 1736. február 8-án közölték Albrecht Korff báróval, a pétervári cári Tudományos Akadémia elnökével — vagy ahogy akkor címezték: „főparancsnokával". Az udvari tanács a báróra bízta a három ifjú kiválasztását. Az Akadémia főparancsnoka, miután kézhez kapta a határozatot, hosszasan tanulmányozta az Akadémiához csatolt egyetem diákjainak névsorát s a nevek mellé írt jellemzéseket. Két jelölt felől nem volt kétsége. Ifjú Reizer és Vinogradov. Reizernek azért kell megkapnia a németországi ösztöndíjat, mert apja az országos bányafőkapitány: befolyásos ember. Vinogradovot is többen pártfogolják. A természettudományokban jó előmenetelt tanúsít. Az apja pap. Tanárai is ajánlják. Ez tehát rendben van. De ki legyen a harmadik? Pillantása megállt egy névnél. „Rendkívüli tehetséget mutat a matematikában és a természettudományok több ágában — olvasta a jellemzést. — Emellett kitűnő latinista, költészettani stúdiumokban is elmélyült." Egy másik professzor pedig ezt jegyezte oda német nyelven: „Mióta orosz ifjakat tanítok, ilyen univerzális elmével még nem találkoztam. Hihetetlenül fogékony." — Jó — mondta magóban báró Korff. — Ez megfelelne. De mi van ide írva? A lap szélén apró betűkkel ezt a bejegyzést találta: „A moszkvai, zaikonoszpasszki Szláv —Görög—Latin Főiskolára történt felvételekor, 1731-ben pap fiának állította magát. 1734-ben megállapítást nyert, hogy paraszti családból ered." — Ö — mondta a báró félhangosan. — Tehát paraszt, és letagadta ezt. És rendkívülien tehetséges. E pillanatban a főparancsnok meg volt győződve arról, hogy ügyes törtetővel került szembe. Hogy hívják ezt a fiatalembert? „Mihajlo Vasziljevics Lomonoszov." Még mielőtt déli pihenőre visszavonult volna lakosztályába, utasítást adott, hogy a mai nap folyamán idézzék elé Mihajlo Lomonoszovot, az akadémiai egyetem növendékét. Ebéd után a báró fél négy tájban tért vissza hivatali szobájába. Jelentették neki, hogy Mihajlo Lomonoszov diák már itt járt, de elment. "* — Miért ment el? — kérdezte Korff ingerülten. — Nem jelezte. Néhány percet várt és távozott. — Eh — gondolta Korff. — Faragatlan paraszt. Nem küldöm ki Németországba. E pillanatban kopogtattak. — Tessék. Ki az? — kiáltotta a báró haragosan. Hatalmas termetű, széles vállú fiatalember lépett be. Az akadémiai főiskolások egyenruháját viselte. Feje arányos volt termetével, arcvonásai szabályosak. De volt benne valami rendkívüli. Talán homlokának domborodása. Talán kissé távol álló szürke szemének pillantása. Ez a pillantás önbizalomról, értelemről, szilárd benső világról, ugyanakkor feszült és derűs figyelemről tanúskodott. A fiatalember, ahogy belépett, és meghajlás helyett kissé meg-Egyszemű éjszaka — Fiatal szlovákiai magyar költők Az Egyszemű éjszaka — viszonylag hosszú várakozási idő után — most egy új poétacsoportot indít útjára, mely (ha a költők életkora eltérő is) a csehszlovákiai magyar költészet legfiatalabb nemzedéke. Hogy az itt felsorakozott ifjú alkotók igazi költői egyéniségekké fejlődnek-e, azt majd tehetségük és az idő dönti el. De annyi tény, hogy ez antológiában nyújtott teljesítményükkel olyat alkottak, ami mindenképpen figyelemre méltó és vitára sarkalló. Formakultúrájuk, világlátásuk és kifejezési módjuk költőnként másmás. O. Danék: A király megfut a csatából (Történelmi regény) A XIV. századba vezeti vissza az olvasót Oldrich Danék fordulatokban gazdag történelmi regényében. A mű központi alakja Luxemburgi János cseh király — de nem a történetírás országgyarapító diplomatája, hanem a király mivoltában is fölöttébb összetett egyéniségű ember és vérbeli középkori lovag, aki heteken át tusakodik a lelkiismeretével, hogy elfogassa-e a mindenki által árulónak bélyegzett főurat, de nem átall fegyverrel rátörni a számkivetett királynénak menedéket nyújtó várra, és saját kezűleg halálra kínozni a királyné bűnösnek hitt komorná'ját. Danék regényének érdekességét fokozza, hogy a történelmi képek mesébe illően idillikus — vagy ellenkezőleg, véres tragédiák csíráit magukban hordozó szerelmi epizódokkal váltakoznak. Jaroslav Putík: Fekete vasárnap Jaroslav Putík első művei útirajzok és dokumentációs riportok voltak A Fekete vasárnap Putík első regénye, s egyúttal egész eddigi művészi fejlődésének kiteljesedése. A regény hősnője, Lúcia Hérán, aki a maguk teljességében átélte kora történéseit, tevékeny részt vállalt a kor képének kialakításában, s mondhatnók, háború utáni valóságunk szülötte, hirtelen minden felismerhető ok nélkül öngyilkosságot kísérel meg. Vajon miért? Ellenpólusának, egy alkalmi lélekbúvárnak a feladata, hogy megkeresse az aszszony tettének lelki rugóit. A képen látható baloldali épületben nyitották meg 1755. április 26-án a Lomonoszov alapította egyetemet Moszkvában 16 hvat