A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-26 / 30. szám
a nyüzsgő emberár, s a színpadról szárnyaló muzsika. Mellette áll apu anyu, a két erős támasz. Az ő magányos szigetét szeretet vesz: «örül. melyen érik a jövő reményteljesen, mint ágon a gyümölcs A Gombaszögre vezető úton nemzeti színbe öltöztették a csodálkozó almafákat. Egymást óvatosan kerülgető és előzgető autókra, autóbuszokra ragyog le a kék virágú ég, lángol az arany nap . Ilyenkor árnyékban lenne jó vagy tavak, folyók vizébe merülni, de a hőség senkit sem riaszt vissza Ezres tömegek hömpölyögnek gombaszög felé, mert látni akarják az Országos Dal- és Táncün nepélyt. Röppen a körhinta, a sátrak előtt valakit már bohókás dalra fakasztott a jő bor és a cigányok vonója. Fogy a kolbász, a gulyás, a halászlé. A kisebb gyerekek félősen fogják szüleik kezét, nehogy elkeveredjenek a nagy nyüzsgésben, de kíváncsi szemük ide-oda röppen. Az idősebbek ismerősök, barátok után kutatnak, a fiatalság arra gondol kellemes borzongással, hogy talán itt talál rá a párjára. Talán ... Miért ne? A nap lassan a smaragdszínű hegyek fölé hajol, megtelnek a padsorok és a megnyitó beszédek után színre lép a Szovjet Feketetengeri Flotilla dal- és táncegyüttese. A tömeg kíváncsian vár. A csehszlovák és a szovjet himnusszal kezdik műsorukat. Óriási hanganyag rejtőzik ebben a csaknem száztagú együttesben. Egymást követik a tánc- és énekszámok. Először csak az idősebbek tenyere verődik össze, azután elemi erővel zúg fel a taps. A gyönyörű dalok és táncok, a briliáns előadásmód feloldanak minden tartózkodást. Az együttes tagjai jöttek, láttak és győztek. A nézőközönség szíve együtt dobogott az ő szívükkel. A színpad mögött nagy a nyüzsgés, s itt találkozom a szovjet együttes legmagasabb tengerészével. Szinte lehetetlen őt nem észrevenni, mert olyan magas, mint egy árboc. A tengerészruhát alig veszem rajta észre, mert a szemüvege tanáros komolyságot kölcsönöz fiatal arcának. — Szeretem a magyarokat, és ismerem őket — mondja kissé rossz kiejtéssel. — Evekig éltem Esztergomban. Ha előbb tudjuk meg, hogy itt is fellépünk, betanultunk volna néhány magyar dalt is ... Én tudok egy párat. Tavaszszal a Tisza ... — kezdi énekelni. Most látom csak, hogy az együttes vezetőjén kívül csupa fiatal fiúból és néhány szép leányból áll az együttes. A réten csillog a harmat, fölötte apró csillagok cikáznak: jánosbo garak járják bohókás táncaikat. A magányos Hold képe sápadt az irigységtől. Itt-ott tábortüzek lobbannak fel, és sült szalonna illata lengi be a tájat. A színpadon fáradhatatlanul rop ja a modern táncokat a fiatalság, a homályban szerelmesek szórón gatják egymás kezét. Az ünnepség másodnapján, vasárnap az érsekújváriak remekelnek operettkoktéljukkal. A száztagú esztrádegyüttesben nagyon sok a komoly tehetség, aki már túljutott a műkedvelői szinten. Hogy csak a legtehetségesebbeket említsem: a kis Decs! Agnes Halláné Novák Marika és Nagy József. Kár lenne értük, ha ezután is csak évente egyszer gyönyörködhetnénk művészetükben. S nagyon jó lenne az is, ha a színházi szakemberek mondanának róluk véleményt! Hiszen: Az életünk a dal! — vallották magukról. És hogy az operett? Miért, talán kiöregedett ez a műfaj, talán nem kell a közönségnek? Gombaszögön az ellenkezőjéről győződhettünk meg! Félre az előítéletekkel! A fülekiek A közönség a büfésátrak körül csillapította éhségét, szomját. De többségben olyan drágán árusítot-G. Tóth Éva először járt Gombaszögön ták az ételt és az italt, hogy akármelyik elsöosztályú étterem is el bújhatott volna mögöttük. És hogy ennek nem kellett így lennie, jő példa volt erre a fülekiek sátra Itt ugyanis olyan valódi házikói bászt árusítottak, amilyenhez csak ritkán juthat az ember. De nem csak Ízletesek voltak ezek az ételek, hanem a pénztárcánk sem zsugorodott vásárlásuktól össze. És hogy mi volt ennek a becsületes kiszolgálásnak az oka? Nem egyéb, mint hogy olyan emberek árusították, akik nem hivatásos kereskedők, hanem a füleki sportegyesület büféjét vezetik. S hogy erre a becsületes árusításra sem fizettek rá, bizonyltja az, hogy leghamarább elfogyott az árukészletük. Jubileum a színpadon A gombaszögi ünnepségek sikerét azzal biztosította a rendezőség, hogy mindkét napra beütemezett bgy-egy „nagy attrakciót”. Szombaton a szovjet táncosok műsora bűvölte el a közönséget, vasárnap pedig a budapesti művészek felléptét várta nagy izgalommal a szabadtéri színpad sokezres nézőközönsége. Igaz, jogos is volt ez az izgalom, hiszen a Juventus zenekar muzsikáját mindenki jói ismeri a Magyar Rádióból. Nem is beszélve az olyan hírességekről, mint Ambrus Kyri, Mikes Éva, Halmi Gábor és az aranyos humorú Keleti László. Zúgott is a taps minden egyes műsorszám után és volt olyan kacagás, hogy azt hitte az ember, nem bírja tnár tovább. Az igazi ünneplést azonban egy olyan „rögtönzés" váltotta ki, amilyen még e nagy művészek felléptében sem fordult elő eddig. Itt Gombaszögön köszöntötték ugyanis Keleti Lászlót — 65 éves születése napján. Vannak még jó emberek A gombaszögi ünnepségeken kitűnő volt a hangulat. Persze, ez odáig fokozódott, hogy némelyek dülöngőzve keresték az italos sát rakat. A legnagyobb baj e vidám emberek rendetlenségében nyiivá nult meg azonban. Szinte sportot űztek abból, hogy a földhöz verdestek a sörös és a boros fiaskó kát. Ennek lettünk az áldozatai mi is. Vasárnap éjjel, amikor haza felé mentünk, egyszerre csak „sántítani“ kezdett a kocsink. Ami magyarul annyit jelent, hogy az egyik összetört üveg szilánkjai teljesen átlyukasztották a gumit. Mit tehettünk ilyen kellemetlen esetben. Pótgumink nem volt, ragasztónk szintén hiányzott, nem volt egyéb lehetőségünk hát, minthogy a szabadban töltsük az éjszakák Azaz még egy lehetőségünk lett volna, éspedig az, hogy egy olyan sofőrre találunk, aki kölcsönözi nekünk kocsija pótkerekét. Létezik ilyen ember? Mi nem nagyon hittünk benne. És íme mégis bekövetkezett a lehetetlen. Egy fiatalember — Dvoržák Jánosnak hívják — önként felajánlotta, hogy Rozsnyóig kölcsön adja az egyik pótkerekét. Kölcsön is adta és bár Gombaszögtől elég messze, Kuntapolcán lakott, bejött Rozsnyóra velünk, és megmentett attól, hagy egy nem biztonságos erdő szélén töltsük az éjszakát. Szöveg: LOVICSEK BÉLA, NAGY LÁSZLÓ ENDRE, NEUMANN JÁNOS Képek: Prand! Sándor Dobbaids lábam .. J