A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-20 / 51. szám
H osszú Idő után szüiőváro. somban járok. Azt az utat rovom, amit gyermekkoromban annyiszor tettein meg otthonom és az iskola között. Akkor még Kákának hívták, a régi lévaiak legtöbbször ma Is Így emlegetik. Azóta többször is nevet cserélt, de nemcsak a neve, a képe Is más lett. Számba veszem az új villákat s az ismerős régi épületeket. Ennyi Idő alatt természetesen sok minden megváltozott. Ezek a változások természetükből kifolyólag néha örömteljesek, néha tragikusak. Az öreg, újjá-tatarozott ház is, ahová tartok, mintha ezt szimbolizálná. A régi falak fehérre festve mosolyognak, a veranda csillogó üvegablakain át kikukkantó zölBeszélgetés tű dek és virágok is arról beszélnek, hogy itt szeretik az életet, s aki itt lakik, nem roskadt össze az élet terhe alatt, amit pedig egyedül kellett viselnie. Ismerem Júlia asszony életét, a nyugalmas téli délután, a duruzsoló ká'lyhatüz mégis arra csábít, hogy beszélgessünk, s felelevenítse életének azokat a szakaszait, melyeknek tragikumát, fájdalmát már elviselhetővé, emlékké szelídítette az idő. Huszonöt évi egyedüllét terhével a vállán Júlia még ma is csinos. Az átélt szenvedések nyomát kisimítja arcán az igaz emberek szívében lakó derű. Ez a derű tette őt kislánykorában is szeretetreméltóvá. A hatgyermekes szabósegéd lányát szerették a zárdái iskolában, s amikor innen a kétéves kereskedelmi tanfolyam kitűnő bizonyítványával állásba került, szerették őt a munkahelyén is. Aztán megszerette egy fiatalember ... A fiú szülei, akik az akkori középosztályhoz tartoztak, hallani sem akartak róla, hogy a Keleti Akadémián végzett fiuk, aki válogathatott volna a „jobbnál-jobb partikban" a nincstelen, .hatgyermekes szabósegéd lányát válassza élettársul. 1940-et írtak, mikor Juliskából Ákossy Lajosné lett. A mesében ilyenkor azt írják, hogy „itt a vége, fuss el véle, és hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak“. Az élet azonban másképpen írja történeteit. A fiatal házasok boldogságába sok bánat vegyült. Első kislányuk nem érte meg az egy évet. Egy év múlva Ágneske és Ákos, a kis ikerpár segített feledtetni velük a súlyos veszteséget. Juliska a két apróságért még fokozottabban aggódott, hiszen őket is fenyegette valami, ami felér a legalattomosabb, legveszedelmesebb betegséggel is: a háború. Budapestet, ahol akkor éltek, már bombázták, s mikor a férje is kénytelen volt bevonulni, Juliska a két kicsivel visszaköltözött Lévára, apósáék házába. Itt éreznie kellett, hogy továbbra Is csak a nem szívesen látott menynek tekintik. Itt érte élete legnagyobb megpróbáltatása. És most átadom a szót Júliának. — Nem tudtam felfogni, nem bírtam elhinni, csak úgy, mint sokan mások, akiket legdrágábbjuktól fosztott meg a háború — hogy az én Lalim nincs többé. Egy aszszonynak az én helyemben, mint minden más ilyen tragikusan magára maradt nőnek, nagyon keserves a sorsa, de sokan vagyunk, miért lenne érdekes másoknak éppen az én magányos negyedszázadom? Szívesebben olvasnak az emberek vidám dolgokat, szórakoztató írásokat, szerelemről, karrierről stb. Kell, hogy ellentmondjak neki, mert csak félig igaz, amit állít. Az emberek azt is szeretik, ha olyan példákat állítanak eléjük, amelyekre énjük nemesebb, tisztább húrjai rezonálnak. — Anyósornéknál, akiknek a kevéske nyugdíjból kellett élniök, nem maradhattam sokáig harmadmagammal. Sikerült egy lakást szereznem, de hamarosan mutatkozott a lakásínség s >\azon vettem magam észre, hogy a háromszobás lakásból mellékhelyiségek nélküli két szobába kerültem. Sokáig Itt sem lehetett maradásom, valakinek erre is fájt a foga. így hát bedugtak a két kicsivel egyetlen egészségtelen, nedves szobába. Közben utolsó félretett garasaim is elfogytak. De akkoriban már sem a lehetetlen lakás, sem az anyagi gondokat nem érzékeltem, megbénult bennem valami, már sírni sem tudtam. A teljes apátia kerített hatalmába. A gyerekeket automatikusan elláttam, ahogy tudtam, de napokig nem szóltam hozzájuk, nem feleltem nekik. Akik ilyen élő halottként láttak, nem hitték, hogy inég valaha ép ember lesz belőlem. Szóba sem jöhetett, hogy állást vállaljak, pénzkereső tevékenységet folytassak. Végső életerőm abban merült ki, hogy elutaztam Budapestre, hogy férjemet tisztességesen eltemettessem. Júlia még ma is csinos és vonzó asszony. 1946-ban kaptam meg Magyarországról a hivatalos értesítést, amely szerint ^iz uramat, mint az ellenállás résztvevőjét tartják nyíl-HABZÓ „ARANYFAcAN“- Kérek egy pohár sört!- Parancsoljon!- Jó ízű, honnan kapják?- Mi csak ógyallait mérünk - hangzott a szemrevaló csoposnő válasza. Őgyallai sör. A második korsónál már jobban megfigyeltem. Egy kissé kételkedtem, hogy valójában Ogyallán főzik ezt a kitűnő ízű sört. A kíváncsiság elvitt a három évvel ezelőtt üzembe helyezett malátagyárba. Rimán Jón mérnökkel néhány évvel ezelőtt úgy ismerkedtem meg, mint a gyár építőjével. így aztán S meglepődtem, amikor a csinos titkárnő hozzá kalauzolt, mint igazgatóhoz. Kiváncsislcodjásomra egyszerűen ezt felelte a középkorú magas, elegáns férfi:- Egész sor maláta-, illetve sörgyár építkezését vezettem. Közben megkedveltem és kitanultam a sörfőzó mesterséget is. Ittlétem alatt megszerettem ezt a környéket, a kedves, barátságos embereket, s maradtam igazgatónak.- És az épitészszakma nem hiányzik?- Közben abból is kiveszem a részem. Amikor elkezdtük a malótagyártást, még csők féligmeddíg volt kész az üzem, A sörgyár-részleget azután építettük. De még ma is szükség van építészmérnöki tudósomra. — Szóval építettek és közben termeltek is? — A két „szakmám" előnyét így használtuk ki gazdaságosan — válaszolt mosolyogva az igazgató. — S mennyi malátát készítenek? — Jelenleg mi vagyunk az ország legnagyobb malátagyára. Harmincezer tonna a tervünk, de vagy kétezer tonnával túllépjük. — Komlót termelnek a környéken? — Nem a legmegfelelőbb vidék ez a komló termesztésére. Ezért 2atec környékéről hozzuk. — A sörfőzést régen kezdték? — Tavaly használtuk először a rézkatlanokat. — Mennyi az üzem kapacitása? — Hatszázezer hektoliter évente. De jó szervezéssel háromnegyed milliót is elérhetünk. — Milyen söröket készítenek? — Hét és tizenkét fokosból 50-50 ezer hektolitert, a 10 fokosból pedig 500 ezret, és még egy fiiét, éspedig ezt először az országban - tette hozza kissé titokzatosan. - Különben kóstolják meg. A titkárnő néhány perc múlva, különös, eddig nálunk nem látott háromdecis palackot tett az asztalra. Az ízléses címkén 13 fokos jelzést láttunk, s a jobb sorokban az export feliratot. Kisvártatva jóízűen szárcsáitok o kitűnő zamatú Riman Ján mérnök, az építészből lett gyárigaz erősen szénsavas barna és világos sört. — Exportáltak már belőle valahova? — Ebből még nem. Ez az első főzés. Különben a 10 fokosból Magyarországra 20 ezer hektolitert exportálunk ebben az évben. ízlik az italunk, és kérték, hogy ha iehetséges, szállítsunk többet. Az a tervük, hogy Csepelen az egyik vendéglátóban csak a mi söreinket árulják. Erről már megbeszélést is folytattunk magyar partnereinkkel. — Belföldön nem nyitnak sörözőket?
