A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-20 / 51. szám

EMBER FÖLÉ KEREKEDIK A GÉP? sorrendjében, az abc szerint: Ali­ce, Barbara, Clara...) Különös légköri képződmények ezek. Bennük a légnyomás a pe­témtől lefelé haladva rohamosan csökken, .a középpontjukban pedig úgyszólván teljes szélcsend ural­kodik. Ez a hurrikánok „szeme“, ahonnan nézve az égbolt derült­nek, békésnek látszik. De kijjebb: Gondoljuk el: a Beaufort-főle ská­la szerint 10 fok erősségű (78—90 kilométeres) szél fákat képes tö­vestül kicsavarni, és tetőket a ma­gasba emelni. A 12 fokos szél (105 kilométer fölött) egész épü­leteket dönthet romba. Itt még sokkal nagyobb energiákról van szó. A hurrikánok 200—400, a tor­nádók pedig 700—800 kilométeres Sebességgel száguldva dühönge­­nek. Van-e még fokozat a poklok lajtorjáján? igen: a tsunumik, a szeizmikus szökőárak. Japán geofi­zikusok ismerték fel, hogy min­den olyan földrengést, amelynek epicentruma óceáni vagy tengeri területre esik, s amelynek mérete a Ricliter-féle skála szerint eléri a 7,3-as értéket, szeizmikus szökő­ár követ. Legújabb az 1969. au­gusztus 11-én Hokkaidótói észak keletre kipattant, 7,8 fokos -rengés idézett elő, kegyetlen pusztulással járó szökőárat a Japán partokon. Ilyenkor a hullámok elképzelhe­tetlen erővel rohannak -a partok­nak, s 25—30 méterre is felcsap­nak. Sőt, 1883 augusztusában az indonéziai Krakatoa tűz­hányó kitörése nyomán Jáva és Szumátra partjait 36—37 méter magas hullámok ostromolták (36 000 embert sodortak magukkal, 295 falut és 5000 hajót semmisí­tettek meg). A Ganges torkolatánál azonban most nem szeizmikus szökőár okoz­ta százezrek halálát. Ilyenkor, a monszun-időszakban gyakori ott a trópusi ciklon. De miért pusztított most ilyen végítélet méretben? Raf­­faele Bendandi professzor, a teen­­zai geofizikai obszervatórium igaz­gatója a rendkívüli napfolttevé­kenység nyomán fellépett mágne­ses vihart teszi felelőssé a ka­tasztrófáért. Az obszervatórium már a múlt hónapban megjósolta — állítja —, hogy a várható in­tenzív naptevékenység természeti katasztrófákat fog okozni. (Még tisztázatlan, miért mondott csődöt ez esetben -a mesterséges holdas meteorológiai előrejelzés; aligha­nem a vevőállomások hiányára vezethető vissza, hogy elmaradt a lakosság riasztása.) Ezzel a magyarázattal a sze­rencsétlenséget túlélt milliók még nem sokra mennek. Többet jelent számukra a világszerte kibontako­zóban levő segélykampány. U Thant, az ENSZ főtitkára világ­szervezeti segélyt ajánlott fel Pa­kisztánnak. Edward Hambro, az ENSZ-közgyfllés elnöke a megpró­báltatást szenvedett bengáliak pártfogására szólította fel a tag­államokat. Indira Gandhi — az Indiai—pakisztáni ellentéteket fél­retéve — 66 Ű00 dollárt küldött a katasztrófa sújtotta vidék lakos­ságának. Robert Tissot, a Vöröske­reszt Társaságok Nemzetközi Szö­vetségének igazgatója 36 órával az első felhívás után közölte: 16 orszáv már mintegy félmillió dol­lár ékíi segélyt ajánlott fel. Az lépések megerősítik a ...» :’.őzt szolidaritásba, az em­ir jövőjébe vetett hitet. Száz­fv-.v -agy félmillió?) áldozatnak azonban már semmit sem jelente­nek. Ha a jövőre gondolunk, és o napjainkban egyre szélesebb sí­kon kibontakozó tudományos és technikai forradalom eredményeit és ütemét tekintjük, bizonyosak lehetünk abban, hogy nincsen messze az az idő, amikor az ön­működő robotgépek, automaták éppen olyan elterjedtté és megszo­kottá válnak, mint például ma a telefon. Olyan területeken is mun­kába fogják őket, ahol ma még csupán az emberi erő tevékenyke­dik. De minden gépesítésnek, így az automaták széles körű elterje­désének is, alapvető feltétele a korlátlanul rendelkezésre álló és nem feltétlenül hálózathoz kötött energia termelése. Az önműködő gépek, a robotgé­pek elterjedése nemcsak a tech­nika és tudomány valamiféle já­tékos terméke lesz, - ina sem az —, hanem egyszerűen nélkülözhe­tetlen technikai alkotásokként szolgálják az embert. A termelésbe történő beállításukat az emberi­ség létszámának robbanásszerű növekedése követeli meg: a kö­vetkező években, a demográfusok szerint, az emberiség naponta két­százezerrel szaporodik, és egybe­hangzó tudományos előrejelzések szerint, 2000-ig eléri a 6,8 milli­­árdot, a mainak mintegy kétszere­sét. Az emberiség létszámának ez az ugrásszerű emelkedése azonban, az élelmezés, a ruházkodás, a la­kás és egyéb szükségletek terme­lése tekintetében, olyan problémá­kat vet fel, amelyek csak a gyors működésű automaták, robotok munkába állításával oldhatók meg Nincs semmi alapunk sem annak feltételezésére, hogy az élet üteme meglassulna. Az egyik ne­ves futurológus a jövőről ezt írja: „ ... dz emberek nagy sebesség­gel utaznak az ország egyik vé­géből a másikba, állandó vizuális kapcsolatban állnak a munkaadó­val, a hatóságokkal vagy a csa­ládjukkal, a naptárból látják, hogy bizonyos napon eső vagy napsütés várható-e." A robotgépek fejlődésének fel­tétele volt, hogy o tudomány és a technika olyan műszereket tud­jon megalkotni, amelyek az emberi érzékszervek érzékelésének hatá­rait elérik, illetve meghaladják: észreveszik az ember számára lát­hatatlan fényt, hallják a halha­tatlan hangokat, az embernél fi­nomabban érzékelik a hideg és a meleg változásait stb. Feltételük volt még azoknak a gépeknek a megjelenése, amelyek az ember szellemi tevékenységéhez hasonló műveletek elvégzésére képesek: a nagy sebességű számítógépek megalkotása. Számítógépek vezérelnek, tel­jesen automatikusan működtetnek termelő üzemeket a nyersanyag­felvételtől a készáru csomagolásá­ig. Az önműködő gépek, számító- és vezérlőrendszerek nélkülözhe­tetlenek a nagy sebességű közle­kedésben. Az emberi érzékelés, il­letve a reakciósebesség ugyanis kisebb, mint az az idő, amely ezeknél a gépeknél az intézkedés­re rendelkezésre áll. Nélkülözhe­tetlenek tehát nemcsak a szuper­szonikus repülésben, de az űrre­pülésben . is. A mesterséges hol­dak nem mások, mint a világűr­be küldött laboratóriumok: ezek Földre küldött észleléseinek, üzene­teinek sokaságát számító automa­ták segítségével dolgozzák fel. A híradástechnikai mesterséges holdak már ma legalább egymil­lió tv-csatornát és kerek egymil­­liórd rádiófrekvenciát nyitnak meg számunkra. Ismeretesek a kórházi robotok, orvosi automaták, ame­lyek a betegek ápolását, diagnózi­sának megállapítását végzik. Nap­jainkban már azt is felismertük, hogy a tudomány és a technika rendkívül gyors fejlődése miatt az ismeretek néhány (öt vagy tíz) év alatt elavulnak. Az ismeretanyag növekedésével növekszik az az adathalmaz, amelyet az ember­nek memorizálnia kellene, s ez rö­videsen meghaladja képességei­nek határát. Ezért tesznek szert különös jelentőségre a memóriagé­pek, hogy az ember energiáit az alkotó gondolkodásra szabadít­hassa fel. Dolgoznak az ember közvetlen kényelmét szolgáló, sok­oldalúan használható háztartási robotgépek megalkotásán is. Ma már olyan gépeket szerkesztenek, amelyek emberi hanggal vezérel­hetők („megértik”, amit az ember mond), lépcsőn járnak, meggyújt­ják a cigarettái, és ha kell, meg­kínálnak egy pohár vízzel. Mindazok a robotok, amelyekkel ma még csupán kísérleteznek, bi­zonyosan tökéletesedett formájuk­ban épülnek meg a jövőben. Ez őzt jelenti, hogy a termelés hal­latlanul meggyorsul, a munkaidő ugyanakkor rövidebb lesz. Termő­vé teszik a tengereket, távirányí­tott robotokkal tárják fel és ter­melik ki kincseit. Hasonlóképpen kutatják a távolabbi bolygókat is, feltételezhető, hogy a közeli boly­gókon települések is létesülnek. Ezeken viszont, a közlekedéstől kezdve, minden külső munkáig, mindent a robotokkal végeztetnek. C. Clark, a leghíresebb futuroló­gusok egyike, s szerinte az űruta­zás jövője „a legmagasabb fok­ban fantasztikus", úgy véli, az em­ber évszázadokig, évezredekig tar­tó útra kelhet, mert élettevékeny­ségét lelassítják, robotok segítségé­vel mélyhűtött állapotba hozzák, és ismét robotok segítségével élesztik fel egy, a gépbe épített program szerint. A tíz-húszmillió lakosú metropoliszok közlekedését robotokkal vezérelt, óránként száz­hatvon kilométeres sebességgel száguldó városi vasúttal oldják meg, vagy olyan önműködő elek­­trotaxikkol, amelyek szerelvényekké kapcsolhatók össze. Az egyik ku­tató szerint, „zajtalan léghajók és víz alatti járművek és a sivatag­ból induló rakéták szállítják majd az árukat". A mezőgazdasági ter­melés átalakulása is várható, az önműködő gépek ezen a terüle­ten is nagyobb szerepet kapnak; különösen a vízkultúrás termelés nagymértékű kibontakozásával, a vetéstől az aratásig, minden műve­letet tóvirányított robotokkal vé­geztetnek. Óriási, tükröző mesterséges hol­dak önműködő gépezetei segítsé­gével, éjszaka is nappali fényes­séggel árasztják el a városokat. Művelődési igényeit, a legmaga­sabb fokon bárki otthonában is kielégítheti: az önműködő gépek percnél is rövidebb idő alatt bár­melyik könyv egész tartalmát to­vábbítják a legtávolabbi lakóhe­lyekre is. A művelődési igény egyébként, feltételezhetően, a jö­vő emberének szenvedélyévé vá­lik, hiszen egész gépesített kör­nyezete a sokoldalúan művelt, többféle munka elvégzésére alkal­mas embert igényli. Mindez, per­sze, feltételezi, hogy a jövő em­bere el tudja kerülni azokat a veszélyeket, amelyeket a jövő nagy technikai lehetőségei maguk­ban hordoznak. Ilyen veszélyt lát­nak sokan abban, hogy a gép előbb utóbb fölénk, az ember fölé kerekedhet. Ez azonban puszta fantazla, hiszen az ember nem önmaga felváltására, hanem he­lyettesítésre, munkájának segítésé­re konstruálja a gépeket, s a gép az emberi tudásnak mindig egy­­egy részét képviseli, a kitűzött cél jegyében. Foto: AFN 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom