A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-19 / 29. szám
Lavotta János képmása Jegykorú metszet J Pusztafödémes község krónikájában Pusztafödémes, a gaiántai járásnak ez a közepes nagyságú, mezőgazdasági jellegű községe 1971 nyarán ünnepli fennállásának 750. évfordulóját. A járásban is csak kevesen tudják, hogy Itt látta meg a napvilágot a tizennyolcadik század második felében Lavotta János híres magyar zeneszerző. A község manapság zömében szlovák lakosai tudnak erről, de részletesebb ismereteket csak az iskolaköteles gyerekek szereznek tanítóiktól, rendszerint a zeneszerző születési évfordulóját megelőző időben, sőt a témát iskolai feladatul is kapják. BoCkaj Stefan, a Pusztafödémesi Helyi nemzeti bizottság elnöke rendkívüli szívélyességgel fogadja az érdeklődőt és készségesen lapozza fel a községi krónikát, hogy megmutassa Lavotta János arcképét ős a krónikának azokat az oldalait, amelyek a zeneszerző életével i foglalkoznak. A krónika szorgalmas írója, Grús Jozef, pusztafödémesi születésű, jelenleg a Bratislavai Fővárosi nemzeti bizottság diszkolációs bizottságának titkára. Magángyűjteményében igen érdekes szövegeket, fényképeket őriz. Tulajdonában van egy, a Lavotta János szülőházáról készült halvány, de értékes fényképfelvétel is, amiről tusrajzot kíván készíteni. Ez a felvétel azért értékes, mert talán egyedüli s mivel a 230-as helyrajzi számú Lavotta-ház helyén két éve egy vadonatúj lakóházat építettek, melyben Bartók Mikuláš lakik családjával. Már csak a 231-es helyrajzi számú szomszéd ház korabeli; ez Széllé Rudolf nyugdíjas szerint Szilágyi Mária tanítónő tulajdona volt. A községben a tizennyolcadik és a tizenkilencedik században több kisnemesi család lakott, Lavotta ezek egyikéből származott. A helyi római katolikus papiak polcain mutatóban megmaradt néhány tizennyolcadik századbeli kifakult anyakönyv, de éppen a Lavotta János születési adatait tartalmazó évfolyam elkerült Bajmócra (Bojnice), a püspöki levéltárba. A pusztafödémesi községi krónika a következő szlovák nyelvű bejegyzést tartalmazza: „Lavotta János zeneszerző, hegedűművész, a magyar zeneszerzés megalapítója, 1764. július 5-én született Pusztafödémesen. Erről a tényről nemcsak Bernáth Mihály kéziratos tudósításából, a zeneszerző életrajzából értesülünk, de ezt igazolja a kifakult anyakönyvi bejegyzés is, az akkori r. kát. plébános, Vasváry György kezeirása. Nevezett plébános 1749. december 10-től 1767. április 16-ig tevékenykedett Pusztafödémesen. Lavotta János élete igen változatos volt. Gyermekévei végén elhunyt édesanyja. Ez a sajnálatos esemény érthetően maradandó nyomot hagyott a fiatal Lavotta János lelkületűben, s ez később szomorúság és megilletődés formájában zeneműveiben is visszatükröződött. Pozsonyban és Nagyszombatban végzett tanulmányai után, a közte és mostohaanyja közötti nézeteltérések miatt megszökött a családi háztól és beállt katonának. Bár szökése jól jött mostohaanyjának, gondos atyja nem akarta, hogy fia katona maradjon. Sikerült elintéznie, hogy a fiatal, húszéves Jánost kötelezettsége alól felmentsék és tanulmányait Bécsben, a zeneiskolán folytassa. Lavotta Jánosnak — zenei tehetsége révén — egy évbe sem került, hogy hegedűjátékával elbűvölje és megnyerje az igényes bécsi zenekedvelő közönséget. Bécsi tanulmányainak befejezése után Pestre utazott, ahol rövid idő leforgása alatt nevet szerzett magának jellegzetesen tiszta zengésű magyar daliamú saját szerzeményeinek előadásával. Ű volt az első, aki magyar zenét játszott hangversenyteremben: Művészi játékának híre rövidesen elterjedt a fővárosban, egyre több csodálója és barátja akadt. így nem csoda, hogy 1792-ben az első magyar színészeti társulat zenekari igazgatója lett. Ez idő alatt több énekes darabhoz szerzett zenét, s ekkor írta Lavotta első szerelme című híres magyar fantáziáját is. A «őrs azonban könyörtelenül bánt Lavottával. A színtársulat feloszlott, és ő Pestet elhagyva ismét vándorútra kelt. Ez az időszak 1794-töl 1816-ig tartott. Vándorútjának egyik állomása Debrecen volt, ahol 1803-ban rövid ideig karmesterként tevékenykedett. De nem sokáig, mert az állandó letelepedés helyett ismét a bizonytalan vándorlást választotta, s a rendetlen életmód következménye a mértéktelen borfogyasztás volt. Mindez természetesen kihatással volt egészségi állapotára. 1816-ban vízkórságban megbetegedett, s mivel betegsége egyre súlyosabbá vált, barátjánál, Fülöp Gábornál telepedett meg Tállya községben, ahol 1820. augusztus 10-én meghalt. Tállyán temették el. Hamvai felett tisztelője, OjfaVussy Mihály állíttatott sírkövet. Lavotta János a korabeli zenének nem mindennapi jelensége volt, kitűnt nemcsak előadói tehetségével, de szerzeményeivel is. Számos régi népdalt dolgozott fel, forrásul használva őket müveinek komponálásához. Több Csokonai-verset megzenésített. Nagyobb szabású műve, a Nobilium Hungáriáé Insurgentium Ne: a insurrectionalis Hungarica (Anni 1797, op. sub. No 66) életteli tábori kép a magyar inszurrekció idejéből. Lavotta termékeny zeneköltő volt, szerzeményeinek száma 1811-ben elérte a 98-at. Műveinek nagyobb részét Káldy Gyula adta ki Régi magyar zene kincsei című gyűjteményében. A Magyar Királyi Operaház 1906-ban Budapesten Lavotta szerelme címen háromfelvonásos dalműt mutatott be, ennek szövegét Bérezik Árpád és Farkas Imre írták, zenéjét Hubay Jenő szerezte. Forrásművek: 1. Magyar Pantheon, 65. oldal, 2. Révay Lexikon, 548—549. oldal, 3. Káldy Gyula Pallas Nagylexikon 1895, 302—303. oldal, 4. Series Parochiarum et Parochorum Archi Diocesis Strigoniensis 1894.“ Eddig a bejegyzés a krónikában. A forrásművekhez még kiegészítésként hozzá kell számítani Bernét Mihálynak Lavotta Jánosról írt életrajzát, amelynek eredeti kéziratát a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára őrzi, Budapesten. Bočkaj Stefan, a Pusztafödémesi Helyi nemzeti bizottság elnöke visszaemlékezve megjegyezte: — A múltban már történtek lépések abban az irányban, hogy felvegyük Tállya községgel (a krónikában tévesen Tája szerepelj, ahol Lavotta János elhunyt, a kapcsolatokat, de sajnos eddig ez nem sikerült. Tállya község lakosaival testvérbaráti viszonyt kívánunk kialakítani. Az volt az elképzelésünk, hogy elsőként mi küldenénk el az itteni hnb és a község képviselőinek egy küldöttségét Lavotta János sírhelyének kegyeletes megtekintésére, s azért, hogy meghívjuk Tállya község küldöttségét hozzánk, abba a községbe, ahol a zeneszerző született. Ezt követően terveztük a kapcsolatok kibővítését. Mivel ez a kívánság jelenleg is fennáll, Tállya község vezetőitől kérnek ajánlatukra választ a pusztafödémesiek. Megkérdeztem Grüs Jozefet, aki a krónika adatait összegyűjtötte, hajlandó lenne-e patronálni a két község baráti kapcsolatait. Kérdésemre igenlő választ kaptam. Valóban szép Nefelejcsként LAVOTTA JÁNOS sírjára * lenne megvalósítani a két község lakossága közötti ismerkedést, közeledést. Grús Jozef a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a Krásy Slovenska (Szlovákia Szépségei) című lap 1964. évi 9. számában egy cikket tett közzé Lavotta Jánosról, hogy az illetékes tisztségviselők és az ismeretterjesztő szervek érdeklődését felébressze, amit a zeneszerző joggal megérdemel. Az élvezetes, szép zene rajongóinak népes tábora minden bizonnyal nagy örömmel és megelégedéssel venné, ha olykor méltó tiszteletet tanúsíthatna ünnepi jellegű rendezvényeken a nagyhírű mátyusföldii zeneszerző születésének helyén, születésének járásában vagy bárhol másutt, ilyen rendezvényeket jó lenne felváltva szervezni nálunk és a Szerencs közelében levő Tállya községijén. Ez az óhaj és szerény megemlékezés legyen a tisztelet és kegyelet kis nefelejcsvirága azoktól, akik mély megilletődésse! adóznak Lavotta János életművének. KŐCSER A SZILÁRD lopottá János síremléke Tállyán
